Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-283

J>52 Âz országgyűlés képviselőházának i állam a legteljesebb mértékben gondoskodik ezekről a kint dolgozó munkásairól oly irányban, hogy egy pillanatig se érezzék azt, hogy távol vannak hazájuktól és úgy kénytelenek kenyerüket megkeresni. Mihen áll ez a gondoskodást Csak egyetlen egy példát említek meg. Az olasz dopolavoro akciója során a kint dolgozó olasz munkásoknak az ő szokásaiknak és igényeiknek megfelelő konyhát létesítettek. (Egy hang baloldalon: Hol van nekünk, szabadidő szervezetünk? — vitéz Imrédy Béla: Miért nincs? — Rajniss Ferenc: A Gyosznál!) Méltóztassék elképzelni, mit jelent az, ha a nehéz testi munkát végző munkások teljesen a hazai szokásoknak megfellelő hazai étrendet kapják! Milyen más kedvvel és lendülettel dolgozik az ilyen munkás és milyen más megbecsülésben lehet része! (Egy hang a baloldalon: Még a rofnánokkiak is van!) — Maróthy Károly: A kormánypárti lapokat ingyen kapják. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget.) Rá kell térnem az éppen említett román akcióra, amely ezen túlmenően lélektani alapon is gondoskodik az ő munkásairól. Ez bizonyos mértékben már magyar szemponthói veszélyes akciónak is látszik, mert minden egyéb szórakoztató, előadó vagy sportbéli támogatás mellett valóságos propagandistáknak nevelik ki a román munkásokat. Nem is kell megmondanom, hogy kik ellen csinálnak propagandát. (Rajniss Ferenc: Azt nem kell megmondani.) Ha tehát ezek a jelenségek mutatkoznak és azt látjuk, hogy minden szakszerű vélemény, minden kívülről jövő panasz ezt mondja, akkor ezen a helyzeten segíteni kell. Sajnos, meg kell állapítanom, hogy a panaszt sokszor a rajtunk keresztülutazó német katonák közvetítik a hozzátartozókhoz. Csodálkozással kell megállapítanom, hogy a kormányzat részéről bizonyos nemtörődömség és közöny mutatkozik ebben a kérdésben. Sőt német barátainktól halljuk, hogy nem értik» mi történik itt. Természetesen az; ember jó magyar létére nem mondhatja meg, hogy itt sok.tekintetben közöny mutatkozik. Ne méltóztassék rossznéven venni az ellenzék részéről bizonyos fokú elkeseredettséget, mert azt az elkeseredettséget vesszük át, hozzuk ide és arra kérünk orvoslást, amely elkeseredettség kint van ezek között az emberek között. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a magánúton kijutó újságpéldányokkal nem oldjuk meg a kérdést. Itt intézményes megoldásra van szükség, meg kell védeni egy kényszerűségből kint dolgozó igen széles réteget, amely hazajőve, a kint tapasztaltakat, az ottani munkarendet idehaza akarja majd megvalósítani, tehát tanítómesterekként jönnek majd ha,za ezek az emberek. Nem szabaid meghagyni bennük azt az érzést, hogy velük valamikor nem törődtek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ha az a kint dolgozó magyar munkás a legcsekélyebb jelét is tapasztalja, majd annak, hogy velük törődik valaki, külöinösíképpen a hazája, akkor kétszeres lesz a munkaereje és kétszeresen fogják megbecsülni odakint a szolgálatban. Én tehát tisztelettel azt kérem a miniszterelnök úrtól és azért a miniszterelnök úrtól, mert tőle várom, hogy szakminisztereinél közbenjárjon, hogy megfelelő sízervet létesítsen ennek az ügynek vitelére és ennek részére olyan embert állítson, aki ezt az állást nem egy szihekurális hatalomnak tekinti (Ügy van! S3, ülése Í9&2 július 15-én, szerdán. a szélsőbaloldalon.), hanem ebben egy missziót, egy hivatást teljesít, amelynek gyümölcseit feltétlenül érezni fogjuk. Erre kérem a miniszterelnök urat. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Magyarországon is csinálja meg például!) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. A következő interpelláló, Nagy László képviselő úr interpellációjának elmondására halasztásit kért. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni!' (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Budinszky László képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Szeder János jegyző: (Olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz a falusi lakossággal szemiben való bánásmód ési igazságtalanságok megszüntetése tárgyában. Hajlandó-e a belügyminiszter úr olyan intézkedéseket tenni, amelyeknek következtében a helytelenségek, túlkapások, önbíráskodás és a néppel való rossz bánásmód a közigazgatás egyes szervei részéről teljes egészében ki fog küszöböltetni.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Budinszky László: T. Ház! A magyfar életben most a legnehezebb munka folyik kint a vidéken, az aratás. A magyar falusi nép mindent megtesz, amit a nemzet tőle megkívánhat a termelés érdekében, odaadással, tűréssel és a legnagyob szorgalommal végzi ezt a legnehezebb munkát. A mi célunk csak egy lehet, az, hogy ezt a falusi népet, a magyar parasztságot minél magasabb színvonalra emeljük fel, hogy minél jobb kedvvel, minél több bizalom», mal a jövőben, minél több hittel s ennek következtében minél több eredménnyel végezze nehéz munkáját. Sajnos, azonban a magyiaréletben, a magyar falun kinn nem látjuk, hogy a vezetők magasabb szellemi habitussal rendelkezve, magasabbrendű szempontokat tartva szemelőtt, jó példával elől járva, áldozatosain szolgálják a nép emelkedését. A magyar közigazgatás hibáit, hátrányait, rossz oldalait mindnyájan tudjuk és ismerjük. A vártosi ember is ismeri a bürokratizmust, érzi annak áldatlan következményeit, azonban nem. érzi olyan közvetlenül a saját bőrén, mint a falusi ember. Ezen a helyzeten tehát segíteni kellene és meg kellene oldani a kérdést, hogy a közigazgatás hibái kiküszöböltessenek. Ezen túlmenően azonban célunk nemcsak az kell, hogy legyen, hogy gazdaságilag kulturálisan, társadalmilag felemeljük ezt a falusi rétegét, megmentsük a falut a kivándorlástól, hogy az embereknek kedvük legyen a magyar falun élni és a magyar falun dolgozni, érdemes legyen nekik ott élni, ehhez közre kell működnünk, nehogy őket is elcsalja az altiszti gallér, a postás-uniformis, a város mindent elsöprő' zaja és a világító fényreklámok, hanem ott akarjon maradni, ahol megvan a gyökere, ahol élnie és meghalnia kell s ott kedve legyen termelni. Ezt a felemelést azonban megfelelő bánásmóddal kell elősegítenünk és amit tapasztalok és amit a jelentések köz ólnak, azok éppen ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Azok a közigazgatási vezetők, akik a néppel szemben hibákat követtek el, nem részesülnek semmiféle megintésben, sőt ugyanúgy ülnek tovább a helyükön.