Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-283

540 Az országgyűlés képviselőházának 2 ponta átnyújtaná segítő kezét az Óceánon vagy az országhatárokon úgy, hogy túl a határokon éreznék az ottani magyarok az itteni segítő kezet. E helyett legfeljebb egyre halkuló üres szavak hangfoszlányait küldjük feléjük a szelek szárnyán. Ezek a magyarok megérdemelnék, hogy hivatalos helyről biztató szót kapjanak. Hívó, biztató szót várnak ezek. Erre akartam a miniszterelnök urnák lehetőséget adni, hogy ezt a hívó szót innen, illetékes helyről elküldje magyar véreinknek. Márpedig vérátömlesztésre soha nagyobb szüksége a magyarságnak nem volt, mint éppen napjainkban, amikor a visszatért magyar területen új magyar honfoglalást kell elvégeznünk, amikor a, nemzetiségek születési arányszáma kétszerese a magyarságénak, (Ügy van! Ügy van!) amikor a magyar élet grafikonja egyre jobban hanyatlik lefelé, amikor nap-nap után érezzük, hagy nem a Délvidéken, nem Erdélyben és a Felvidéken, de még a Dunántúl és az Alföldön is kevesen vagyunk (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és nem tudjuk ellátni kellő népesedéssel ezt a földet. Amikor a leggyorsabb munkával azonnal kellene folytatni a bukovinai magyarok hazatelepítésének megkezdett akcióját, még mindig nem léptük túl a délibábos ábrándozások területét és legfeljebb messzeszakadt véreink felé szépeket álmodunk ugyanakkor, amikor a zsidóság, amely innét az országból kiment, lassan ismét visszatörekedik. Ez igen, ez hazajön, haza akar telepedni, ez visszavándorol! Méltóztatnak látni, a keresztlevélhamisításpkból és méltóztatik ezekből megállapítani, hogy ismét ezer és ezer zsidó tért vissza az országba. Lehetetlen, hogy mi most ne gondoljunk a moldvai székelyekre. A bukovinai székelyekből -r mint méltóztatnak tudni — 15 ezret hazatelepítettek. Kérdezem, nem kellene-e hazatelepíteni a moldvai székelyeket, akik nem 180 éve, hanem 500 éve vannak túl a határokon s akiknek ragaszkodása a magyar nyelvhez, a* magyar élethez megható. Egyenesen megdöbbentő viszont, hogy a közel 100.000-nyi moldvai magyarnak egyetlenegy magyar iskolája sincs. Ragaszkodnának a magyar paphoz és tanítóhoz, de sajnos, ilyen nem áll rendelkezésükre. Beszéljek-e arról, hogy Horvátországban is elszórva,, de sok helyen együtt is több, mint százezer magyar él és ennek a százezer magyarnak sincs egyetlen egy magyarnyelvű iskoláját Az utolsó négy tanerős iskolát már az új horvát rezsim zárta be, pedig a Szerémségben 25.000, Verőcében 20.000 magyar él együtt, tehát könnyű volna nekik iskolát adni. Beszéljek-e arról; hogy Európának több országában 70.000 magyar van szétporlódva, szétszóródva, tehát közel háromszázezer olyan magyarról van szó, akinek azonnali hazatelepítése semmi akadályba, nem ütközik. Távolabbi dolog az, hogy a körülbelül kétmillió magyarból hazakívánkozó körülbelül egymillió magyart haza kell hoznunk és itt kézenfekvő az a gondolatunk, hogy a közel egymilliós zsidóságunk helyére kell ezeket telepíteni. Rövid jelszóval: Zsidók ki — ma* gyarok haza! \Ezt "a jelszót kellene az igen t. kormánynak minél előbb a gyakorlatban keresztülvinnie. Emlékszünk Kállay miniszterelnök úrnak a Lovardában mondott bemutatkozó beszédére, amelyben azt mondotta, hogy igenis ki kell telepíteni azt a 800.000 zsidót. Kérdezem, vájjon ?. ülése 19 U2 július 15-én, szerdán. az erre vonatkozó intézkedéseket miért nem foganatosítja akkor, amikor a második zsidótörvényben több, mint három év óta rendelkezésre áll a törvényes felhatalmazás abban a tekintetben, hogy minden új törvény nélkül, tehát egyszerű kormányzati rendelettel megkezdje a kitelepítést^ Tehát rendeletileg módjában van a kitelepítést megkezdeni és ugyan akkor, amikor nálunk három éve fennáll ez a rendeleti felhatalmazás, Szlovákia egyre-másra tűzi ki tartományaira a fehér zászlót, annak jeléül, hogy már az utolsó zsidó is elhagyta Szlovákiának azt a területét. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Idejöttek!) Szabados Mihálynak nagyon érdekes tanulmánya van erről, amely összeköti ezt a kérdést, a zsidóság kitelepítését és a külföldi magyarság hazatelepítését. Megállapítja, hogy zsidóságunkból pontosan 650.000 a városi lakos s éppen így a hazatelepítendő magyaroknak ugyanilyen száma a városi lakos. így tehát az itteni zsidóság behelyettesítése külföldi magyarokkal különösebb nehézségbe nem ütközik. Megállapítja továbbá, hogy a zsidó vagyon és a külföldi magyarok vagyona teljesen r fedezi ennek a kitelepítésnek és hazatelepítésnek financiális részét. De azt kérdezi valaki: most a háborúban, hogyan, miként lehet ezt csinálni? Állítom, hogy éppen most kell csinálni. Méltóztassék megnézni Németország példáját. Németország most, a háború közepén hajtja végre egyremásra telepítési akcióit. Méltóztassék arra gondolni, hogy az ezer év óta Dél-Tirolban lakó németek hazatelepítését elvállalta Németország és több, mint 200.000 embernek hazaszállítása van folyamatban. Ugyanakkor keleten a balti államok felé és azután délkeletről is vittek haza a németek annyi embert, hogy ma már főbb, mint félmillió embert telepítettek haza a háború tartama alatt. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ott kevesebb a Pató Pál!) Most legújabban Horvátország egyezett meg a stájer helytartóval abban a tekintetben, hogy a Stájerország déli részén lévő horvátokat is hazaviszik Horvátországba. Ha ezt látjuk, megdöbbenünk. Tudjuk, hogy vannak nehézségek, de kérdezem, nem kell-e ennek a kérdésnek megoldását inkább ma elkezdeni, mint holnap. Itt van a kérdés feldolgozásával járó hatalmas, nagy munka. Nem tudjuk, hol vannak ezek a magyar telepek, nem tudjuk, össze van-e állítva az ottani magyarok névsora, lakóhely és foglalkozás szerint beosztva s anyagi helyzetük fel van-e tárva. Mindezek olyan előzetes munkák, amelyeket már régen el kellett volna végezni. Szégyenteljes dolog, hogy nem végezték el. Mi a magyar kormány álláspontja ebben a kérdésben'? Teleki Pál gróf 1940 novemberében, tehát közel két évvel ezelőtt, azt mondta; gondoskodtunk arról, hogy a Regátból minél hamaráíbib hazajöjjenek a magyarok; ugyanígy lesz a franciaországi magyarokkal is. azután kiterjesztjük a bárhol külföldön élő magyarodra ezt a munkát. Két évvel ezelőtt itt a Házban a miniszterelnök úr ezt mondotta! Később 1941 őszén nyilatkozott Bárdossy^ miniszterelnök úr és Zsindely államtitkár úr. Mind a ketten nagy tartózkodással nyilatkoztak és semmi pozitívumot ezen a téren nem mondottak, tehát a helyzet súlyosabb,