Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-283

Az országgyűlés képviselőházának 283. ülése 1942 július 15-én, szerdán. 539 ebben a vonatkozásban látható. Akármerre megy az a szerencsétlen magyar és keresztény exportőr, importőr, az a megfelelő tőkeerővel es képességekkel rendelkező kereskedő, mindenütt ezekbe a szálakba botlik bele és nemcsak hogy belebotlik, hanem ezek hálózzák be és ezek bénítják meg annyira, hogy nem tud megmozdulni. Kérdezem az igen t. Képviselőházat, vájjon mi szükség van arra, hogy itt a bankok ilyen szédületes ,arányú exportimport kereskedelmet bonyolítsanak le akkor, amikor nekik a legszebb és legnemesebb hivatásuk éppen az lenne, hogy meg-felelő tőkével támogatnák, alátámasztanák ennek a felfejlődő keresztény kereskedelemnek a munkásságát? T. Képviselőház! Ez a kereskedői csoport hallatlan áldozatokra képes. Ez a kereskedői csoport tisztában van azzal, hogy neki milyen fontos szerepe van a magyar keresztény kereskedelem átállításában. Ez a keresztény kereskedelem időt és fáradságot nem kímélve, külföldi tanulmány utakon véve részt, hallatlan anyagi áldozatokkal arra törekedett, hogy a maga erejéből, a maga emberségéből és minden különösebb állami támogatástól mentesen fel tudjon fejlődni, mert tisztában van azzal, hogy neki főként a háború után van életbevágóan fontos teendője ,az egész keresztény kereskedelmet illetőién. Miért bénítjuk meg ezeket azokkal az intézkedésekkel, amelyek őket sújtják?^ Miért tesszük lehetetlenné munkásságukat azáltal, hogy még ma is, mi a törvényhozás, nem akarunk segítő kezet nyújtani nekik olyan mértékben, ahogy ők azt joggal megérdemelnék, és ahogy az a fajvédelem érdeke? Valóiban a Ház minden egyes képviselőjének pártok felett álló célként kellene őket támogatni, gondozásába, gondjaiba venni. Amikor tehát panaszukat és azt hiszem, jogos panaszaikat idehozom, azt kérem a miniszter úrtól, elsősorban ő vegye kezébe az ügyüket, mert ezizel igen fontos ügyet gyámolít és irányít. Amikor ezt kezébe veszi, ugyanakkor radikális és kértelhetetlen módon, mondhatnám konoksággal hallgattassa el azokat, akik e e tekintetben őt akadályozni akarják. (BÖrcs János: Zsidó hatalmasságok!) T. Képviselőház ! Most általánosságban mondtam el interpellációmat. Én nem akarom a miniszter urat megfenyegetni, távol áll tőlem ennek még a szándéka is, de amennyiben nem látok megfelelő intézkedést, abban az esetben a legközelebbi alkalommal határozott adatokkal, néyszerint fogom felsorolni azokat, akik részben személyileg, részben intézményeikben a maguk könnyelmű eljárásával ezeket akadályozzák. Záradékul csak azt mondom a miniszter úrnak, hogy ennek a kérdésnek megoldását csak abban látom, ha a miniszter úr egy, a kereskedelmi élet minden vonatkozására kiterjedő és a kérdést tökéletesen megoldó zsidótörvényt hoz ide, amely erre vonatkozik (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és amely törvényileg biztosítja a keresztény kereskedelemnek megfelelő módon való átállítását zsidó kézből keresztény kézbe, a nemzeti érdekek figyelembevételével. (Helyeslés és taps a szélsőbal' oldalon-) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja ta kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrnak. Következik- Maró thy Károly képviselő .úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (felolvassa): »InterKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. pelláció ,a m. kir. miniszterelnök úrhoz a külföldi magyarok hazatelepítése tárgyában. Tisztelettel megkérdezem: mi a m. kir. kormány álláspontja külföldi véreink hazatelepítésének kérdéséiben ? Hajlandó-e a m. kir. miniszterelnök úr a hazaitelepítés pontos tervezetét elkészíttetni és a hazatelepítést a lehetőségek keretén belül sürgősen folytatni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Képviselőház! Interpellációm váratlanul drámai hátteret kapott ma

1 Popovies képviselőtársam és a miniszterelnök úr felszólalásában, mert bár ez a két felszólalás csak futólag érintette azokat a mély és országos jelentőségű kérdéseket, amelyeikről szólok, mindazonáltal e két felszólalás tükréből is nyilvánvaló, hogy mennyire fontos és mennyire halasztást nem tűrő kérdések ezek. T. Képviselőház! A külföldi magyarok hazatelepítéséről kell beszélnem és emlékeztetnem a t. Házat arra, hogy 1941 novemberében az akkori miniszterelnök úr azt mondotta, hogy ez nem tarthat így tovább, mert a külföldi magyarok helyzete ma rosszabb, sokkal rosszabb, mint valaha volt. T. Képviselőház! Az a kirobbanó taps, amely a miniszterelnök úrnak ezt a megállapítását a Ház minden oldalán egyformán követte, mutatta és bizonyította, hogy ez a kérdés pártokon felül álló egyetemes nagy magyar kérdés, amellyel nekünk ma valóban lehetetlen nem foglalkoznunk. Lehetetlen nem foglalkoznunk ennek a kétmillió magyarnak sorsával, amikor tulajdonképpen a ciklus végén vagyunk, s a ciklusban egyebet sem csináltunk, mint a liberális évtizedeknek hallatlan bűneit próbáltuk reparálni és próbáltunk a magyarság számára, a határon belül lévő magyarság számára igazságot szolgáltatni; ha cseppenként is, de próbáltunk igazságot szolgáltatni. Ilyenkor lehetetlen, hogy azokról a magyarokról ne beszéljünk, akikkel szemben a liberális korszak még fokozottabban volt bűnös; nemcsak a korszak maga, a társadalom, de még a hivatalos Magyarország is., (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Hiszen tudjuk, hogy állami szubvencióval szállították ki ebből az országból a magyarságot és így lett belőle, külföldi, hontalan magyarság. (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Éppen ezért legyen szabad ezzel a kérdéssel 15 percen keresztül foglalkoznom. Elsősorban is kijelentem, hogy azok a magyarok, akiket Trianon taszított ki határainkon túlra, az új Európával vissza fognak térni a határokon belülre, ők nincsenek idegen földön, ellenkezőleg, ők az ősi földnek az őrszemei, ahol vannak, ott rájuk szükség van. Ha talán sorsuk nem olyan rózsás, mint ahogyan sokan gondolják, utalok Popovies Milán képviselőtársam mai felszólalására, aJki gondolja meg, milyen sorsban vannak ugyanakkor a megszállott területeken ma is a magyarok és viselje azoknak is gondját itt a képviselőházban. Kétségtelen dolog azonban, hogy nem ezeket akarjuk elsősorban hazatelepíteni, ezeknek ott kell maradniok őrszemként, hanem azokat, akik idegen földön, a nemzetek óceánjában fuldokolnak és akiknek nemzeti ellenállása napróLnapra csökken. Ezeknek megmentésére kell elsősorban gondolnunk, azoknak megmentésére, akiknek ma még egyetlenegy kiépített szervezet sem áll rendelkezésükre, amely na78