Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

Az országgyűlés képviselőházának beteg gazdasági rendnek a hibáit akarja kikii szöbölni. Ehhezképest a különböző bírálatok folytáB át is alakult az Oncsa.-nak a tevékenysége a Székelyföldön és mindinkább kezd egy olyan államilag segített üzemmé válni, amely a különböző falvakban éppen a falu iparosításának kezdetét próbálja megoldani és lerakni. Az Onosa. szervezeti szabályzata sem túlságosan szerencsés Erdélyre nézve, mert hiszen a négygyermekes családot támogatja csupán, tehát sok gyermekhez köti támogatását, holott, sajnos, a szaporaság szempontjából a románság valamivel előbb áll a magyarságnál a szórvány vidékek en. Ha tehát az alapszabály szerint kellene intézni a dolgokat, akkor nyilvánvalóan a románoknak volna előnyösebb ez az intézmény, mint nekünk. A közegészségügy terén rendkívül nagy lehetőség nyílik. Ez az a terület, ahol Erdély és a Székelyföld visszatérése értéket jelent, mert hiszen Erdély visszatérése a természetes szaporodás országos arányszámát 5*7 ezrelékről 7'5 ezrelékre növelte, ugyanis Erdély természetes szaporodása a kilenc ezreléken felül van. Hogy milyen lehetőséget nyújtana egy céltudatos munka ezen a területen, azt bizonyítja az, hogy a trianoni részen az élveszületés 202 ezrelék, Erdélyben 282 ezrelék, tehát nyolc ezrelékkel több. A halálozás a másik oldalon újból kevesebb a trianoni országrészen, mert itt 142 ezrelék, Erdélyben 184 ezrelék. Ha tehát Erdélyben nem is növelem a születési arányszámot, amit szintén lehet növelni, sőt az örvendetes felszabadulás folytán rendkívüli mértékben megnőtt a születések száma, ha azonban még ezt nem is növelném, csak a halálozási arányszámot tudnám lenyomni arra a nívóra, ahol Magyarországon van, abban az esetben is Erdélyben egymillió magyar lélek után 4200 lélekkel nagyobb szaporaság mutatkoznék, vagyis ez azt jelentené, hogy évente 4200 magyarral több maradna életben Erdélyben. T. Ház! Ha a fentebb vázolt problématömegek megoldásának útját keressük, fel kell tennünk a kérdést: milyen erők szükségesek annak megoldásaihoz? Elegendő-e ehhez az állam ereje? Nyilvánvaló, hogy nem. Elegendlők lennének-e az erdélyi magyarság társadalmi erői? Nyilvánvalód hogy nem. A kettőnek, az államnak és a társadalmi erőnek öszszefogásával azonban a kellő eredménvt lehetne felmutatni. Pártunk, megalakításának célja az volt, hogy a magyarságot egységes szervezetbe fogjuk össze (Ügy vanif a középen,), hogy az egységes szervezetbe összefogott magyarság figyelmét a saját égető kérdéseinek megoldására fordíthassa. Másfelől pedig az volt a célunk, hogy minél simábbá és minél tökéletesebbé tegyük a magyar államba való visszailleszkedésünket. Meg kell mondanom, hogy a visszailleszkedés simasága terén a legtöbb nehézséget az a szemléletbeli különbség okozta, amellyel a trianoni magyar és az erdélyi magyar a dolgokat nézi. Ha ezt a szemléletet jelzővel akarnám megjelölni, az egyiket állami szemléletnek, a másikat társadalmi szemléletnek nevezhetném. Az állami szemlélet természetesen fejlődött ki itt a csonka trianoni országban és természetesen fejlődött ki nálunk a társadalmi szemlélet, amely éppen az állammal szemben állt és a maga társadalmi intézményeiben "találhatta meg csak a saját maga támaszát, s a maga erejét a szervezett 268. ülése 1942 június 17-én, szerdán. 41 társadalmi

( erőben fedezhette fel. Nálunk természetszerűen fejlődött ki egy értékrend, amely szerint értékes ember az volt, aki több munkát végzett fajáért. Az értékelés teljesen független volt attól, hogy milyen társadalmi állásban van az illető. Állítom, hogy egy falusi papnak nagyobb tekintélye volt, mint bármely grófnak, ha az a falusi pap megfelélő tevékenységet fejtett ki, mert hiszen az ilyen falusi tevékenységeknek, ezeknek a hősi munkáknak híre túlment a falun, és valamennyien tudtunk arról is, ami a legeldugottabb faluban történt. Nem volt hivatalhoz kötve a tekintély, nem is lehetett, mert hiszen a hivatalokban nem ültek magyarok, sőt csak a hi vatalon kivülieknek volt tekintélyük. Kérek 30 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért 30 perces meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Albrecht Dezső: Most, a visszacsatolás rendjén újból megjelentek a magyar hivatalnokok; a tekintélyek most már megoszlottak. A hivatalnoknak is kellett a tekintély és a régi faluvezetőnek is kellett, a régi faluvezető azonban elvesztette jelentőségét, (Korláth Endre: Ez a baj!) mert hiszen amit eddig ő végzett, azt most már a hivatalnok végzi, a jegyző, a szolgabíró végzi és ő szegény, ma már úgy áll ott, mint az a kacsákat nevelő tyúk, amely felnevelte a kacsákat és most állhat a tó partján és nézheti, hogy a kacsák hogyan lísznak és ő nem tud utánuk menni. A régi faluvezető elvesztette_ jelentőségét, mert az állam hivatalokban és hivatali tekintélyekben gondolkozik. Az orvos, aki eddig egy vidéken lelkesen és önzetlenül mentetté a magyar életeket és tett meg mindent a gyermekszaporodás fokozására, ma már csak kívülről I nézheti a közegészségügyi hálózat munkáját. Az erdélyi ember úgy gondolja, hogy^ vannak kérdések, amelyeket nem lehet sablonszerűén megoldani és éppen ezért azok vitelére a tárj sadalmi szervezetek sokkal alkalmasabbak. \ Említsünk egy példát. Erdélyben mindössze 61 | zöldkeresztes védőnő van. A kolozsvári védőnő" ! képző évente 45 védőnőt bocsát ki, de mivel a ; szükséglet 500 körül lehet, nyilvánvaló, ho^y S 10 éven belül nem érjük el a védőnői hálózat \ telítettségét. Az állami gondolkodás szerint en! nek a feladatnak ellátásához szabályszerű diploma, stb. kell, de mivel nincs elég diplomás, üresen maradnak ezek a helyek. A társadalmi felfogás szerint nem kell ehhez diploma, mert hiszen meg lehet tanítani rövid kurzusokon i arra jelentkező értelmes leányokat az alapfogalmakra, a csecsemők ápolására, gondozására és tisztántartására; megoldhatom a kérdést kurzusokkal, mert ezeken gyorsan ki tudok ^képezni egy olyan réteget, amely az alapkérdéseket megoldja, nem olyan 3ól, mint a diplomások, de mindenesetre fontosabb, hogy diploma nélkül ugyan, de már most történjék gondoskodás arról, hogy a csecsemőhalandóság, amely rendkívül nagy, csökkenjen, mint hogy diplomával« de tíz év múlva történjék erről gondoskodás. Bizonyos súrlódás és összeütközés van éppen emiatt az erdélyi társadalmi és állami szervek között, pedig rendkívül hasznos az, ha a társadalmi szervezeteket fel tudja használni az állami szervezet. így Kolozsváron van egy tizedes szervezet, amely az utóbbi években alakult ugyan, körülbelül három-négy éve, de rendkívül eredmé-