Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

492 Az országgyűlés képviselőházánál tunk vezetősége között az eszmecserét és a feltárt kérdések megtárgyalását jellemzi. Nar gyón fontosnak tartom azonban már őszinteségünknél fogva is megemlíteni azt a tényt is, hogy a vidéki hatósági közegek egy részénél, mint ez hivatalosan is megállapíttatott, ez a megértés még fejlesztésre szorulAz idő rövidsége miatt legyen szabad csak úgy futtában foglalkoznom néhány kérdéssel, amelyek népcsoportunkat érintik. Legyen szabad megemlítenem, hogy a délvidéki német népcsoport minden gazdasági téren virágzó szövetkezeti szervezetet létesített és ezekben a szövetkezetekben fejti ki gada sági működését, úgyhogy ezen a téren maga körül is példát mutatva halad. Kijelentem továbbá, hogy népcsoportunk a szövetkezeti eszmével szemben igen fogékony és ezzel a tulajdonságával nemcsak sajátmagának, hanem — és ezt alá kívánom húzni — hazánk egyetemének is szolgálatot tesz. Ennek felismerését és elismerését látom a bécsi egyezmény 6. pontjának meghatározásában, amely a következőképpen szól (olvassa): »A népcsoport jogosult gazdasági önsegélyre és szövetkezeti ügyének kialakítására.« Erre a pontra támaszkodva nyújtotta be népcsoportunk vezetősége az elmúlt év október 13-án azt a kérvényt, amelyben »Tej- és Tejtermékek értékesítő Szövetkezet« engedélyezését kéri ennek a keretében a központ és 47 helyi szövetkezet működésére kér engedélyt. A német népcsoport e kérvényben sérelmezi, hogy a mai sorsdöntő időkben lehetséges az a különös helyzet, hogy egy német község köteles a tejet zsidó tejvállalkozónak szállítani. Arra is utal a kérvény, hogy az 1942. év folyamán még 60 németlakta községünk tej szövetkezete fog a javasolt szövetkezeti központhoz csatlakozni. Ez körülbelül 60.000 liter napi tejmennyiséget jelent. f Különösen kiemelte &. beadvány, hogy a tejértékesítés központi irányításával el lesz érhető, hogy egyrészt a zsidók ki lesznek kapcsolva és meg fog szűnni a zsidóktól irányított kéz alatti adás-vétel, másrészt a több helyt katasztrofálisan csökkenő tejtermelés újra el fogja érni azt a magasságot, amelyben 1937ben volt. A közellátásügyi miniszter úr őnagyméltóságához benyújtott kérvény a következő pontokba foglalja össze a kérések lényegét: 1. «Elvi hozzájárulást kér ahhoz, hogy a német községekben már meglévő tejszövetkezeteket egy központi tejszövetkezetbe tömöríthessük. 2. A magyar királyi kormány 7050/1941. M, E. számú rendeletének módosítását kéri, hogy szövetkezeteink központosítását 1941 december 31-ig végrehajthassuk. 3. Kéri a megalakulandó központi tejszövetkezetünknek az iparengedély megadását. /- 4. Kéri a német községekben új tejszövetkezetek megalakításának engedélyezését s «részükre az iparengedély megadását. 5. Kéri a lehetőség megadását arra. Hogy a kérvény mellékletén feltüntetett zsidó tejtízemeket átvehessük. Utalni akarok arra is, hogy a szövetkezeti központ már nagy ösz«zegekkel beruházásokat eszközölt és az a helyzet, hogy egyes közséeekben zsidó bérlők a mi üzemeinket használják és a mi gépeinkkel dolgoznak. Ezt a kérvényt október 13-án. nyújtottuk be. Közben 44.195/1941. szám alatt megjelent a közellátásügyi miniszter úr rendelkezése. 281. ülése 19%2 július 10-én, pénteken. amely választ adott ugyan az előbb ismertetett kérvényünkre, de szövetkezeteink működését a gyakorlatban nem tette lehetővé. A rendelkezés, amely az 1942 január 2-án kelt, a kért 47 szövetkezet helyett 24-et engedélyezett, de olyan feltételek mellett, hogy működésük megkezdésére egyetlenegy esetben sem kerülhetett sor. Nagyon kérném erről a helyről is a magyar királyi kormányt, hogy legalább erre a 24 tej szövetkezetünkre most, nyolchónapi várakozási idő után szíveskedjék megadni a működési lehetőséget. T. Képviselőház! A bácskai német népcsoportnak egyik súlyos gondja az agrárreform kérdése. Tudvalevő nálunk, délvidékieknél, hogy a jugoszlávok földreformjuk lítján az ottani magyarság és a németség kárára felosztották a birtokokat, elvették a magánosok, községek és közületek birtokait és Dél-Jugoszláviából odatelepített szláv elemek között osztották fel. Hogy ennek következtében milyen helyzet állott elő, azt legjobban meg tudják ítélni velünk együtt azok a magyar vezetőférfiak, akiket itt a Ház színe előtt is alkalmam van üdvözölni. Ezzel kapcsolatban, minthogy az idő nagyon is siettet, rá akarok mutatni arra, hogy e földreform útján a német községektől elvettek összesen 2975 katasztrális hold és 924 négyszögöl községi földet. Ezek közül meg akarom említeni a kulai járásban levő egyik községünk példáját, a torzsai példát. Ez a község 1883-fban a magyar államkincstártól örökáron átvett 355 katasztrális hold földet, nagyobbára vizenyős legelőt, és pedig — mint az akkori jegyzőkönyv tanúsítja — »örökáron, mert arra mint közlegelőre, a marhatenyésztés érdekében Torzsa községnek külön szüksége van, s ez ránézve gazdászati szempontból életkérdés«. A törlesztési terv eredetileg 1892-ig szólt, de azt 1934-ig meghosszabbították. Ez a föld 1920ban ment veszendőbe a volt jugoszláv földreform útján. 1934-ben a volt újvidéki báni hivatal véglegesítette az elvételt. A helyzet most a következő: az említett községi földbirtokot a m. kir. államkincstár a déli hadsereg katonai közigazgatási csoport-parancsnokságának 17.000/1941. számú rendelete alapján a múlt évben egy évre bérbeadta és a haszonbért a község a délvidéki telepesek haszonbérbevételi számlája javára fizeti be Budapesten. Minthogy a községnek e földbirtokra, amely jobbára legelő, égető szükségük van, és minthogy az előttük fekvő javaslat céljául tűzi ki az állattenyésztés fejlesztését is, legyen szabad e helyről is kérnem a földmíveléstígyi miniszter úr ő nagyméltóságát, hogy e földek visszaadásának kérdését a községek javára megoldani kegyeskedjék. Ha már Torzsa községről beszélek, legyen szabad még egy körülményre felhívnom a t. Ház figyelmét. Amikor az elmúlt év nagyhetében a volt délszláv háború alkalmával, amelynek szenvedő tanúi voltunk, az általános felbomlás vesizélye fenyegetett, akkor a mi falvainkban a lakosság, különösen azonban a fiatalság, vasfegyelemmel megakadályozta a felbomlást és felborulást. Tudvalevő dolog, hogy a kivonuló szerb katonák az utakat, a hidakat, vasúti pályaudvarokat a levegőbe röpítették és lerombolták. Torzsán a község lakói, az otthonlevő férfilakók, különösen a fiatalabbak, megszállták a Ferenc József csatornának ottani, mind az öt hídját, köztük egy vasúti hidat is és életük kockáztatásával megmentették azokat az elpusztítástól. (Helyeslés.) Megmentették ezenkívül a távbeszélő hálózatot is, és Torzsa-