Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

490 Az országgyűlés képviselőházának tett haszon, amelyet a méhészet jelent az általános mezőgazdaságra vonatkozóan. Mélyen t. Ház! Igenis megvan tehát a lehetőség arra, Bogy gyorsan lehessen fokozni, mind a mézhozamot, mind a viasztermelést, valamint a méhcsaládok számát is, amint arra szükség is van, mert amikor mi fokozottabb mértékben létesítsünk gyümölcsösöket és foglalkozunk olajbs magvak termelésével, akkor ugyanilyen tempóban kell a méhészetet is fejlesztenünk, mert máskülönben borzasztó csalódás fog érni bennünket. Itt megint idézem ci tudósok megállapítását, hogy ezeknek a növényeknek, mind az olajos magvaknak, mind a takarmánynövényeknek, mind a gyümölcsösöknek feltétlenül szükségük van a méhek közreműködésére, mert egyébként nem fogják tudni azt a minőséget és mennyiséget megtermelni, amely kívánatos és elvárható. Ehhez azonban az szükséges, hogy ez az ügy szakemberek kezébe kerüljön és ne fordulhasson elő az a helyzet, hogy méhészeti felügyelőknek neveznek ki olyan urakat, akiknek a mé; hészetről egyáltalán fogalmuk sincs. Régi igazság az, hogy vak nem vezethet világtalant. Aki a méhészetben nem jártas, az nem vezethet méhészeti kerületi felügyelőséget és nem állhat oda, ,hogy a méhészeket irányítsa és azoknak útmutatást adjon. Feltétlenül szükséges még az anyapártosítók létesítése. Kérjük az igen t. miniszter urat, bogy az Országos Magyar Méhészeti Egyesületnek adja meg a szükséges anyagi lehetőséget, hogy amit már létesített ilyen anyapárosító állomást, ehhez hasonlóan még több ilyet állítson fel, mert ezeknek létesítése a méhészet szempontjából roppant fontos. Nálunk Magyarországon eddig ez hiányzott. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület most létesítette az első ilyen állomást, de ©z nem elegendő, több ilyen állomásra van szükség. Nem elég csak egy Gödöllő'. A Felvidéken Királyfa mellett van egy régi méhészeti állomás, amely a szlovákiai méhész egyesületek tulajdona volt. Ezt közjegyző előtt átengedték a magyarországi szlovák egyesületeknek és miután ezek az Országos Magyar Méhészeti Egyesület tagjai, azt hiszem semmi nehézsége sem volna annak, hogy ezt az egész intézményt az Országos Magyar Méhészeti Egyesületnek engedlek át. Ezzel azután egy új Gödöllő alapját lehetne ott megvetniUgyanilyen nagyon fbntos kérdés a méhlegelők létesítése is és a fásítás védelme. A f airtás óriási baj nemzetgazdasági szempontból is, de a méhészet szempontiából is. Éppen ezért védelmet kérünk az egész vonalon, hogy a mézelő fákat ne lehessen ok nélkül kiirtani. Hiszem, hogy ha ezeket az irányvonalakat figyelembe fogják veinni és a minisztérium nem lesz fukar az ezeknek az intézményeknek létesítésére szükséges összeg megadásában, akkor a magyar méhészetet újból fel tudjuk lendíteni és oda tudjuk állítani, ahol a világháború előtt volt, hogy vezető helyet töltsön be Európa méztermelésében. A javaslatot elfogadom. (Éljenzés és helyeslés a jobboldalon és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző (miután a szólásra feliratkozott gr. Bethlen László, Csoór Lajos, Torkos Béla és Sàrvay Elek nem voltak jelen és igy feliratkozásuk töröltetett); Vojnits Gyula! Elnök: Vojnits Gyula képviselő urat illeti a szó, _.. 281. ülésé 19%2 július 10-én, pénteken. Vojnits Gyula: T. Képviselőházig Most, amikor ilyen korszakalkotó törvényjavaslat van előttünk, amelyben nemcsak arról van szó, hogy egy tízéves terv keretében a magyar föld hozadékát mind minőségileg, mind mennyiségileg növeljük, hanem szó van az egész földmívelésügyi igazgatás teljes átszervezéséről is, örömmel ragadom meg az alkalmat a felszólalásra és szerencsesnek érzem magam, hogy ezt a törvényjavaslatot mind a magam, mind bácskai gazdatársaim nevében üdvözölhetem. (Helyeslés.) T. Ház! Egész Bácska közvéleménye elfő gódott érdeklődéssel és az annyira óhajtott jobb jövő hitével tekint e törvényjavaslat elé, talán egyrészt azért, mert azt a fejlődést és támogatást, amelyet ez a törvényjavaslat kilátásba helyez, hosszú éveken át önhibánkon kívül kénytelenek voltunk nélkülözni. Állítom, hogy mezőgazdasági szempontból Bácska az ország legértékesebb része, amit egyrészt szorgalmas, igényitelen földmívelőtársadalmá nak, másrészt pedig a természeti adottságok mak köszönhet. Azt is állítom továbbá, hogy sehol az országban nincs szorgalmasabb gazdatársadalom, nincs szorgalmasabb és nagyobb munkabírású mezőgazdasági munkás, mint éppen Bácskában. Ezért a bácskai Kánaánrój és a bácskai gazdagságról elterjedt hírek elsősorban az ottani nép érdeme. Ezek a Bácskáról elterjedt hírek azonban távolról sem fedik a valóságot, mert ha őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy Bácska még az elmúlt világháború előtt is mostohagyermek volt, nem is szólva az azt követő szomorú megszállásról, amikor a megszállók Bácska gazdasági jelentőségét főképpen abban látták, hogy ennek a területnek semmit se adjanak, hanem lehetőleg minél többet kiszipolyozzanak és kivigyenek belőle. Ilyen körülmények között belterjes gazdálkodásról egyáltalán nem is beszélhetünk. Utaink nincsenek, a mezőgazdasági oktatás tekintetében* elmaradtunk, tanácsadásban nem részesültünk, ami pedig a kilátásba helyezett támogatásokat illeti, ilyeneket egyáltalában nem is ismertünk. Ezeket előrebocsátva bátorkoaom a miniszter úr szíves figyelmét felhívni arra, hogy ha ennek a törvénynek életbeléptetésére sor kerül, akkor elsősorban -ott eszközöljünk befektetéseket, ahol azok a leghamarabb és kamatos kamataikkal meg fognak térülni és ahol a legtöbb adót fizetik. Bácska ezt a támogatást meg fogja hálálni, kamatos kamataival vissza fogja fizetni és Bácska népe ezt meg is érdemli. Természetesen ehhez szükséges, hogy mostani elmaradottságából kiemeljük. Az idő rövidsége miatt a törvényjavaslat részletes tárgyalásába nem akarok belebocsátkozni. Engedtessék meg azonban nekem, hogy tisztán bácskai szemszögből szóljak hozzá a törvényjavaslat egyes pontjaihoz. A törvényjavaslat második fejezete a mezőgazdasági ismeretek fejlesztését célozza. Itt bácskai vonatkozásban legfőképpen a középfokú mezőgazdasági iskolák felállítását tartanám szükségesnek. Szükségesnek tartanám azonkívül olyan iskola felállítását, ahol a mezőgazdasági eszközökkel és traktorokkal való gyakorlati munkában kaphatnának kiképzést a tanulni óhajtók. Ilyen szakemberekben nemcsak Bácskában, hanem az egész országban nagy hiány van, mert most az a helyzet, hogy kovácsok, ügyesebb kocsisok lépnek elő motoros traktorkezelőkké és így falun gyakran for-