Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

Az országgyűlés képviselőházának i eredmény, a gazdasági fejlődés jelentkezett Háromszékben is. Nekem az a meggyőződésem, hogy nálunk Háromszékben, de más vármegyékben is az alacsony termésátlag annak tulajdonítható, hogy nincs kellő állatunk, nincs kellő istállótrágyánk. Megfigyeltem gazdatársaimat az én községemben és a szomszéd községedben. Láttam, hogy amelyik gazdának sok állata van, annak jó termése van, az tudja trágyázni a földjét. Még gyengébb talajmunka előkészítés mellett is aránylag jó hozama van. örömmel állapítom meg a javaslatból. hogy ezt a földmívelésügyi kormányzat meglátta és gondoskodni kíván arról, hogy állatállományunkat mentől magasabb színvonalra emelje. De mindaddig, amíg ez megtörténik, hiszen egy állatállományt máról-holnapra sem létszámban, sem minőségben nem lehet emelni, arra idő kell, az istállótrágya pótlására szolgálna a műtrágya. Mi Háromszéken, különösen Háromszék alsó felében úgy állunk. hogy nálunk nem kell propagálni a műtrágyát, mi a műtrágyáért harcolunk, nekünk kell a műtrágya, de az a helyzet, — meg kell mondanom — hogy a kisgazdatársadalomnak, eltekintve a ' faluban egy vagy két embertől, nincs pénze azt megvásárolni. Erre legjobb példa ami velem történt meg tavasszal. Községem gazdáinak — a községemben ugyanis gazdaköri elnök is vagyok — .meghirdettem, hogy aki trágyát akar rendelni, az iratkozzék fel: a műtrágya ára 20 pengő, ebből lejön a 7 pengő segély, tehát 13 pengő kellene. Nem volt pénz. A műtrágyagyár bizományosával erre megállapodtam abban, hogy ősszel fizethessük meg a műtrágyát. Ezt megelőzően három gazda jelentkezett, de amikor az őszi fizetésről volt szó, akkor jelentkezett huszonkettő. Ebből is látszik, hogy nincs pénze a gazdatársadalomnak a műtrágya megvásárlásához. Helyes volna és én is kívánom, hogy mentől nagyobb hitellel tegye lehetővé a földmívelésügyi kormányzat, hogy a műtrágya, h

a nem is évekre terjedő, de legalább őszi megfizetésre álljon a gazdaközönség rendelkezésére. Csodálatos, hogy amikor annyira szükség van kenyérgabonára és minden terményre, amelyet a föld produkálni tud, akkor csak korlátolt mennyiségben kapunk műtrágyát. Ezt nem tudom megérteni. Nem lehetne fokozni a műtrágyagyár termelését, éjt nappallá téve? Ha pedig egy műtrágyagyár nem tud annyit termelni, annyit szállítani, mint amennyi a mezőgazdaság műtrágyaszükséglete, akkor tessék annyit létesíteni, amennyi ezt ki tudja elégíteni. Nagyon fontos kérdés — azt hiszem, az egész országban — nálunk is a legelők kérdése. A legelők Erdélyben is nagyon rossz állapotban vannak, el vannak hanyagolva. A román impérium alatt nem sokat törődtek a legelővel. A kormányzat nem kényszerítette a gazdákat, maguk a gazdák pedig elhanyagolták. Itt természetesen a gazdák is hibásak voltak. Láttam Brassó vármegyében legelőket, ahol ugyanolyan kormányzás, illetve rendeletek mellett a brassómegyei szász gazdák, amikor eljött a legelőtakarítás napja, mind elmentek boronával, lóval, egyik-másik kapával is, legelőt takarítani és javítanit Nálunk ez nem történt meg. A sok éven keresztül megismétlődő árvizek — hiszen Alsó-Háromszéken, a iháromszéki medencében nem hegyi, hanem sík legelők vannak — 1. ülése 19^2 július 10-én, pénteken, 485 annyira tönkretették a legelőket, hogy azokat most képtelen megjavítani és rendbehozni a gazdaközönség, illetve a közület, a község vagy a közbirtokosság. Hathatós támogatást kell tehát adni a községeknek, illetve a közbirtokosságoknak, hogy a legelőket rendbehozzák, mert ez előfeltétele, sőt egyik fő feltétele a nagyobbszámú állat tartásának, különösen ott, ahol apróbb birtokok vannak, ha annak a 10—12 holdas gazdának nincs jó nyári legelője, akkor kevés állatot tud tartani, mert az a 10—12 hold föld nem terem annyit

% hogy a gazdának, illetve családjának és az állatoknak is jusson. Ezért feltétlenül szükség van jó legelőre, legalább nyáron, hogy ne fogyassza az állat a szántóföldön termelt takarmányt, hanem az maradjon télire. Nagyon fontos a trágyatelepek kérdése. Örömmel állapítom meg, hogy a törvényjavaslat gondoskodik trágyatelepek létesítéséről. Az a helyzet, hogy a jó gazda trágyatelep nélkül is ambicionálja a trágya rendben tartását, de az ember igazán elszörnyuködik, amikor látja egyes gazdák trágyakezelését, látja, hogy ami ott van, az minden, csak nem trágya. Az ilyen gazda nem tudja, mennyit veszít az a trágya a maga tápértékéből, ha nem megfelelően kezelik, márpedig csak akkor lehet a tír'ájgyát' megfelelően kezelni, lia trágyatelep van, tehát minél több trágyatelepet kell létesítenünk. Az volna örvendetes, ha nem tíz, hanem öt év leforgása alatt minden kisgazda udvarán ott díszelegne a trágyatelep és abban szakszerűen kezelnék a trágyát. (Polonkay Tivadar: Segélyt adjon az állam!) T. Ház! Itt van a gazdasági felszerelések kérdése. A kisgazdatársadalom talán a gazdasági felszerelések tekintetében áll leggyengébben. Vannak községek, ahol nincs egyetlen magtisztítógép, vannak községek, ahol nincs egyetlen vetőgép, pedig kérdem, el lehet-e [képzelni, ma vetést, rostálatlan, tisztítatlan magok nélkül és vetőgép nélkül

1

? Sajnos azonban, az a helyzet, hogy mindez nincs peg. A földmívelésügyi kormányzat nagyon jól látja, hogy a gazdatársadalom segítségére kell gyorsan jönnie. Az a szerény véleményem, hogy mindenegyes községet el kellene látni magtisztító rostával és kötelezővé kellene tenni a^ gazdáknak büntetés terhe mellett a rostálást: senki ne vessen el egyetlen szem magot földiébe, amíg az a magtisztítón át nem ment. (Kiss Kálmán: Csak legyen rosta!) r T. Ház! A mezőgazdasági termények hozamának .emeléséhez nem kis mértékben -járul hozzá az állattenyésztés. Amint az előbb is mondottam, megfelelő istálló és trágya nélkül nem lehet a terméseredményeket fokozni, Látom, hogy a kormány a törvényjavaslatban nagyon helyesen gondoskodik az állattenyésztés fejlesztéséről, csupán azt kívánom megemlíteni, hogy helyesnek látnám mind a szarvasmarhák, mind a juhok, mind a sertések kötelező oltásának elrendelését. Különösen a sertéstenyésztés terén óriási károk származnak a különféle betegségek, a sertésvész és az orbánc következtében. Ma már annyira fejlett a tudomáuy, hogy — ezt mi gyakorlati gazdák látjuk, én magam is láttam, mert saját magam oltottam — ha olt az ember, akkor az állatállomány 90%-át megmenti. Én tehát helyesnek látom» ha a földmívelésügyi kormány magáévá