Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

4Ö0 Àz országgyűlés képviselőházának mondottakat a 15 éven aluli fiúgyermekekkel kapcsolatban: azokat teljesen visszaadnám a mezőgazdaságnak, mert a mezőgazdasági munkával csak a honvédelmet szolgálják. T. Képviselőház! Ebből a törvény javaslatbél nagyon sok minden kicsillan, ami a mezőgazdaságot érinti, akár a gépesítést veszem, akár mást. Ami a gépesítést illeti, volt idő regebben, amikor gépeket alkalmaztunk, de voit időszak, amikor a gépeket le kellett állítani. Azt hiszem, a jövőben, amikor Európát ujjárendezik és Ukrajnát és vidékét beállítják Európa ellátásának szolgálatába és termelését európai színvonalra emeúk, akkor ezzel nekünk is számolnunk kell és a versenyt fel kell vennünk. Ügy gondolom, hogy a íöldmívelésügyi kormány ezt a milliárdos programmot azért irányozta elő, hogy a mezőgazdaságot ezzel megsegítse, hogy a magyar mezőgazdaság a jövőben is fel tudja venni a versenyt és európai színvonalon maradjon. Tokintettel arra, hogy ebben a törvényjavaslatban sok olyan jó van, amit mi képviselők már régen követeltünk a mezőgazdaság számára, ennélfogva a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik?' Nyilas Ferenc jegyző (miután a szólásra felhívott vitéz Szalay László, Bertalan Kál mán és vitéz Faragó Ede nem, valtak seien): Kiss Kálmán! Elnök: Kiss Kálmán képviselő urat illeti a szó. Kiss Kálmán: Mélyen t. Képviselőház! Megilletődéssel állok meg most itt a nemzet színe előtt, amikor először nyílik alkalmam az erdélyi magyar, de különösen a székely kisgazdatársadalom nevében véleményt nyilvánítani egy ilyen nagy horderejű törvényjavaslatról, mint amilyen az előttünk fekvói mezőgazdaságfejlesztő törvényjavaslat. Végtelen örömmel tölt el, hogy 22 esztendős elszakítottságunk után végre mi is visszatértünk az anyaország testébe (Éljenzés.) és ez a nagy horderejű törvényjavaslat a mi sorsdöntő kérdéseink megoldását is biztosítja. A huszonkét esztendeig tartó szomorú és sötét magyar éjszaka hajnalhasadásakor az erdélyi magyar kisgazdatársadalom örömmel és boldogan lépett be a magyar gazdasági élet kapuján. Honyédeink Erdélybe való bevonulása végtelen örömmel töltött el mindnyájunkat és már akkor elhatároztuk, hogy minden erőnkkel azon fogunk dolgozni, hogy a magyar élet gazdagabb, teljesebb és szebb legyen. (Éljenzés és taps.) Ma is az a komoly elhatározásunk, hogy szorgalmas, becsületes, kitartó munkánkkal kivesszük részünket ennek a szép hazának építő munkájából. T.^ Képviselőház! A megszállás ideje alatt az erdélyi magyar kisgazdatársadalom keményen állta a harcot nem a csatatéren, hanem ami talán annál még sokkal nehezebb volt, a gazdasági fronton kellett állandó küzdelmet vívni a román államhatalommal, hiszen az államhatalomnak egyenesen az volt a célja, hogy minket gazdákat anyagilag tönkretegyen, gazdaságilag lerongyosítson, mert tudta azt, hogy egy lerongyosított néppel úgy fog tudni elbánni, ahogyan akar. Az volt a szándéka, hogy a lerongyolódott népet később alamizsnaosztogatással magához csalogassa és minket románokká tegyen. Hála az Istennek, ez a célja nem sikerült, (Úgy van!) mert habár mi székelyek nagyon szegényen élünk, mert rossz földön lakunk, tőlünk sokmindent 281. ülése 194-2 július 10-en, pénteken. . elvettek, de a mi magyar szívünket megváltoztatni és abból a magyar érzést elvenni vagy kiirtani semmiféle hatalommal és erőszakossággal nem tudták soha. (Taps.) T. Ház! Ebbe a hatalmas küzdelemben igen erős támaszunk volt az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület. (Éljenzés.) Ennek az egyesületnek köszönhetjük, hogy mi erdélyi magyar gazdák a megszállás ideje alatt tömör egységgé kováosolódtunk. Ennek az egyesületnek köszönhetjük azt, hogy a románok minden elszegényítési kísérletével szemben olyan keményen tudtuk állni a harcot. Olyan helyes útra irányította ez az egyesület gazdasági életünket, hogy annak még bizonyos fejlődése is volt észlelhető. örömmel olvasom a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot^ amelyből azt látom, hogy a kormány megérezte, hogy a hadsereg felszerelése, a hadsereg fejlesztése utén a'föld, a földmíves megsegítése az első és a milliárdos hadfelszerelési Programm megvalósítása után siet a kormány a mezőgazdasági Programm megvalósításával jönni, a föld népének, a gazdáknak megsegítésere. A kisebbségi élet méreteihez és lehetőségeihez képest óriásinak, szinte betekinthetetlennek tetszik ez a milliárdos keret. Visszatérésünk óta is hathatós támogatásban részesültünk, amiért illesse e helyről is köszönet az erdélyi magyar kisgazdatársadalom neveben a földmívelésügyi kormányzatot. \Éhenzês a bálközépen.) Kérem azonban a foldmivelésügyi miniszter urat, hogy a milliárdos Programm keretében is különös gondot fordítson Erdély gazdasági megsegítésére. Országunknak gazdaságilag ez a legelmaradottabb vidéke, így tehát itt van legnagyobb szükség a támogatásra. . . , . T. Ház! Az erdélyi székek magyarjai, akiket a közigazgatás elnevezése alapján neveztek el székelyeknek, erős, törhetetlen magyar vérükkel, nagy nemzeti feladatuknak tudatában ígérjük, minden erőnkkel azon fogunk dolgozni, hogy megvalósuljon a cél, amelynek érdekében a törvényjavaslat alkottatott. A román uralom alatt mi erdélyi kisgazdák különösen a gazdasági szakismeret terén maradtunk el az anyaországi gazdatestve reinktől. Ennek legfőbb oka az volt, hogy Erdélynek nem volt kifejlődött gazdasági irodalma s az akkor külföldként szereplő Magyarországról még a gazdasági vonatkozású könyveket sem volt szabad behozni Erdélybe. Illesse e helyről is köszönet a földmívelésügyi miniszter urat azért, hogy f kére semre Udvarhely vármegye 104 községét — ennyi községe van az egész vármegyének — ingyenes gazdaköri sorozatos népkönyvtárakkal ellátta. (Éljenzés a középen.) Amint pártunk vezérszónoka, báró Brau necker Antal képviselőtársam is kifejtette, én is alkalmasnak látom az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület által idáig megrendezett háromhetes gazdasági tanfolyamok tovább fejlesztését. Végignéztem ezeket a tanfolyamokat székelyföldi községekben. Méltóztassanak elhinni, ötven-hatvan esztendős székely embereket láttam, amint ott ültek a padsorokban és végighallgatták a háromhetes gazdasági tanfolyamot. Még talán sokkal jobb ez a háromhetes gazdasági tanfolyam, mint az a kéthónapos esti gazdasági tanfolyam (Ügy van! a középen), mert a fizikailag erősen igénybevett székelységet — akik télen is dolgoznak, hiszen fakitermeléssel foglalkoznak