Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-281
476 Az országgyűlés képviselőházának , utalt. Méltóztassanak megengedni, hogy az okszerű legelőgazdálkodással kapcsolatban numerikusan esak a csonka országra vonatkozó adatokkal foglalkozzam és ezekből bizonyos következtetéseket vonjak le Erdélyre is. A rétek kerülete a csonka országban 1,122.000 katasztrális bold volt. Szénatermésünk igen jóhiszemű bírálat és becslés alapján országos átlagban 16:3 millió métermázsa volt a statisztika szerint. A fokozatosan kifejlődött gyakorlat azt mutatja, hogy meglevő rétjeinknek legalább 50 százalékát 'biztos sikerrel fel tudjuk javítani. Ennek a javításnak pedig természetesen a legklasszikusabb és a leggyökeresebb módja a magvetése» gyeptelepítés. Ha mi 43 millió munkanappal, 15 millió fogatnappal és 115.000 métermázsa gyepvetőmaggal — ami pénzben azt jelenti, hogy 440 millió pengős kiadással — a rétek okszerű megjavításának munkájába belekezdenénk, akkor számításaim szerint hét esztendő alatt a csonka ország területén levő rétek 50 százalékán legalább 40 métermázsás termésátlagot érhetnénk el. Ha már most rámutatok a legelőjavítási problémákra, ezeknél is azt látom, hogy a legelők igen jelentős, része olyan, hogy azokon bizonyos gyökeres javítási munkák kellenek és feltétlenül át kell térnünk a magvetéses gyeptelepítésre. Ha viszont ezt a munkát elvé; gezzük, akkor ennek elvégzésére 74 millió munkanap, 24 millió fogatnap és 295.000 métermázsa gyepvetőmag keli. Ez pénzben kifejezve 739.000 millió pengős kiadást jelent. Kétségtelen, hogy az okszerű zöldmezőgazdálkodás bevezetésével és másfélmilliárd összegű kiadással takarmánymérlegünkben olyan előnyös helyzetet tudunk teremteni a csonka országban, amely minimálisan plusz 30 millió métermázsa keményítőértéket reprezentál. Azt méltóztatnak talán most gondolni: nagyon szép, ahogyan dobálódzom a számokkal, X millió munkanappal, fogatnappal, ennyi és ennyi métermázsa gyepvetőmaggal, de hol van a fedezet? Most jön a dolos: legérdekesebb része. A nemzetiszocialista felfogás tudniillik itt érvényesül, még pedig úgy, hogy mi a fedezetet magában a végrehajtandó munkában találjuk meg. Körülbelül tíz egynéhány éve magam is foglalkozom ezzel a, gyakorlatban, sőt némi irányító szerepem is van e tekintetben az én sczerény kis körömben. A helyzet a praxisban az, hogy az 1913:X. te. alapján legelőket feltörni esak miniszteri engedéllyel szabad 1 . Igen helyes gyakorlat alakult ki az utóbbi 15 esztendő alatt, amely szerint megengedik az érdekelteknek a legelő feltörését, legalább három éven keresztül és ehhez bizonyos egyéb gazdasági feltételeket fűznek hozzá, de a feltörés idejében befolyó bevételek — mondjuk, kapásokat és esetleg takarmánynövényeket termesztenek — zárolt betétben kezelendők. Sajnos, még nem látjuk azt, hogy egy Összefüggő nagy szervezetben történnék ezeknek a zárolása és kezelése, de mégis áttekintést kapunk a dologról» Nem is méltóztatnak gondolni, hogy e pillanatban például milyen tekintélyes r összegek állnak rendelkezésre a legelőalap céljaira. Méltóztassanak elképzelni, mit jelent az, ha én ilyen zárolt betétekben kezelem az átmeneti három vagy négy esztendőben befolyó jövedelmeket, amelyeknek végeredményben az a céljuk, hogy a legelőket és réteket megjavítsák. Az okszerű rétgazdálkodásnál az a helyzet, hogy 440 millió pengős kiadás mellett •— az eddigi 12 esztendős gyakorlatot. veszem 81. ülése 19h% július 10-én, pénteken. figyelembe — a bevétel 470 millió pengő. Ez tehát azt jelenti, hogy á negyedik esztendőben akkumulálódik a 470 millió pengő, úgyhogy, amikor megkezdtem a kiadásokat a rét- és legelőj avításra, akkor nekem már összegyűlt az úgynevezett legelő-, illetőleg rét javítási alapom. Ez már, hogy úgy mondjam, lukrativ jellegű, de a lukrativ jelleg a legelőknél nem domborodik ki annyira, mert itt bizony 52 milliós deficit jelentkeznék. Be végeredményben, ha mi ezt a két számot egymásmellé állítjuk, látjuk, hogy másfél milliárdos munkatervet jelent az ország takarmánymérlegének olyanfokú emelése, amely mellett az állattenyésztést a mainak kétszeresére tudjuk emelni és azt látjuk, hogy itt tulajdonképpen semmi másról nincs szó, mint szervezési, organizálási problémáról. T. Ház! Ha már a szervezési kérdésnél tartok, akkor legyen szabad rámutatnom arra, hogy ebben a tekintetben a földmívelésügyi minisztérium a tempót illetően kétségtelenül nem sietett, de a leggazdagabb tapasztalatokat bocsátotta nem a mai időknek, hanem azoknak az időknek a rendelkezésére, amelyekben meg lesz a bátorság és a kiállás ahhoz, hogy egy ilyen másfélmilliárdos programmot a takartoánymérleg egyensúlybahozására végre is tudjon hajtani az ország. Ezek a tapasztalatok értékesíthetők a földmívelésügyi minisztérium irányításával és rendkívül értékes, szerény szakemberek közreműködésével, akiknek a nevét az egész külföld visszhangozná, ha nem volna világháború, de akik idehaza alig tudnak egy Kolbyról, egy Dőryről. Alig beszélünk róluk, pedig éppen ők voltak a mi kiváló szakembereink, akik mindig ezen a téren dolgoztak. Természetesen az a munka is óriási jelentőséggel jut mérlegelésre, hogyan gondoskodott maga a zöldmezőmozgalom a végrehajtás legalsó fokon való sikeres elindításáról és ennek fejlesztéséről. Itt van például a zöldmező-mesterképzés. A legnagyobb elismeréssel lehetünk aziránt, hogy két éven keresztül oktatják ezeket az egyszerű embereket, és merem állítani, mert az egyik vizsgán ott voltam, hogy ezek a zöldmező-mesterek klasszikus példái, a mezőgazdaságban annak az altiszti karnak, amit totálisan nélkülözünk és sajnálunk, hogy nincs meg a (mezőgazdaságban. Ezek létszámát további képzéssel emelni kellene, mert legalább 600 ilyen emberre van szükség. Ma kint az életben 7 működik és 25 még tanfolyamon van. Ha ezt a számot 600-ra fel tudnók emelni, tehát évenkint 200 zöldmezőmestert kellene kiképeznünk, akkor a negyedik esztendőre ezeknek segítségével, megfelelő szatudású csapat beállításával elindulhatnánk azon az úton, amit az előbb bátor voltam megjelölni. Csakhogy itt megint jönnek az abszurdumok. Beszélünk arról, hogy a takarmánymérleg honvédelmi, nemzetvédelmi, közellátási és egyéb másvonatkozású kérdés. Az országban nagynehezen sikerült felállítani két teherautóra való szakmunkás csapatot. Mi lett ennek is a vége? Szinte tragikomikus, hogy mindkét teherautót 'behívták, úgyhogy ezen a nyáron nincs módjuk az, illetékes szerveknek arra, hogy ezt a fontos munkát, a takarmánymérleg kiépítését szorgalmazzák. Ha már a végrehajtás kérdésénél tartok, szabad legyen rámutatnom arra, hogy aa úgynevezett egymilliárdos programMl a végre-
