Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-280
446 Az országgyűlés képviselőházának 28C lééi és foglalkozási ágakkal. Hiába beszélünk és próbáljuk megkedveltetni a mezőgazdaság szépségeit, ha a gyakorlati intézkedésekkel, a gyakorlatban agyonütjük azokat és nem marad más, csak a remény és a verejtékes munkau Mélyen t. Ház! Nagyon sajnálom, arról vagyok értesülve, hogy meghosszabbítás nincs, hogy nagyon rövidre kell foglalni mondanivalóinkat. (Csorba János: Agrárország vagyunk, szájkosarat kapunk!) A Ház hónapok óta nem ülésezik és amikor egy földbirtokpolitikai javaslat van a Ház előtt és amikor egész isorsunk fundamentumáról itárgyálunk, a felszólalók el vannak ütve attól is, hogy legalább mondanivalóikat elmondhassák. (Zaj,) A javaslat szükségesnek tartja az állatállomány szaporítását. Ennek természetesen előfeltétele az, hogy az állatállomány nevelését jövedelmezővé tegyük. Ezenkívül az is szükséges hozzá, hogy takarmány álljon rendelkezésre. Különösen az utóbbi időkben a sertéshizlalás egyenesen ráfizetéssel járt. Nem lehet azt mondani, hogy a gyakorlatban bevált volna a kukorica árának megmaximálása. A kukorica árát azért kellett túlalacsonyan megmaximálni, hogy a sertéshizlalás jövedelmező legyen. Ennek megint az lesz a következménye, hogy nem lesz érdemes kukoricatermeléssel foglalkozni. Lemondunk a kukorioatermelésről és az amúgyis nehéz zsírellátás még nehezebb körülmények közé fog jutni. (Egy hang a széUőbalolddlon: Nagy baj lesz!) A jószágtartással kapcsolatban érdemes megemlíteni a nyersbőr árát. Ezt már valósággal ingyen kell odaadni. Egy nagy lóbőr ára 11.40 pengő, 2 pengő a nyúzási költség, 5 pengő a dögtelepre való kiszállítás, marad tehát a tenyésztőnek, a tulajdonosnak, 4.40 pengő. Ha ki akarja készíttetni a bőrt, mindenütt azt a felvilágosítást kapja, hogy: »Ügyseai kapod meg a hozzá szükséges engedélyt,« kész bőrt pedig sehol, semmi pénzért sem tud szerezni. (Börcs János: Csak zugban! Ügy feketén lehet!) Kimondhatatlan károsodást jelentett különösen a baromfinevelésre az az elhibázott intézkedés, hogy amikor az igénybevevések történtek, nem hagytak vissza elég eleséget. Mi lett ennek a következménye? Kevesebb a baromfi. Most azt kérdezik, mi az oka, hogy megszűnt a baromfipiac, nincs baromfi? Egyszerűen nem tudtak annyit nevelni, mint amennyit máskülönben neveltek volna. Mélyen t. Képviselőház! Az értékesítési lehetőségekben is óriási hibák vannak. Amikor egy idénycikk — bármilyen idénycikk — megjelenik a piacon, a múltban is úgy volt, ez volt a fogyasztás törvénye, aki azt az idénycikket először el akarta fogyasztani, annak meg kellett fizetnie az árát. Ma ha beviszik a legelső pár csirkét a piacra, azt maximális áron köteles az illető odaadni. Nem azért viszi be az il; lető azt a csirkét a piacra, mert odakint neki feleslege volt, nem tudta volna odahaza elfogyasztani, hanem azért, mert pénzre volt szüksége, azért, mert adóját kellett kifizetnie, adójáért szorongatták. Ma pedig olyan -árban ve szik el tőle azt a csirkét, mint amikor az már tömegeikké válik a piacon, amikor a maximális ár már indokolt. Ugyanez a helyzet a tejnél. Nincs tej a piacon. Miért nincs? Nagyon könnyű rámutatni ennek az okára. Azért, mert 26 filléres áron ma senki sem tud tejet előállítani (Ig a z! . ülése 1942 július 9-én, csütörtökön. Ügy van! a balközépen.), ráfizetéssel pedig — bocsánatot kérek — huzamosabb ideig senki sem fog tudni termelni. A közvetítő kereskedelemről nem szólok. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért nem?) Nem szabad a termélőnek elvenni a kedvét a foglalkozásától. Nem lehet arra építeni, hogy rendeletekkel és törvényes intézkedésekkel majd rászorítják a parasztot a termelésre. A föld megműveléséhez, az állatok neveléséhez sok nyugalomra és sok megértésre van szükség. Igazságos, méltányos it-tézkedésekkel mindent el lehet érni a parasztnál, de erőszakra feltétlenül daccal fog válaszolni. Mélyen t. Ház! Csak futtában foglalkozhatom az egyes kérdésekkel. Nem foglalkozik a javaslat külön a tanyavilág népének problémáival. A nagy tanyavilágnak egészen különleges problémái vannak. (Ügy van! half elől.) Ha többtermeiést, jobb minőség előállítását, kulturált, tanult gazdanemzedéket akarunk, meg kell teremi énünk hozzá az előfeltételeket. Először is járható utakról kell gondoskodnunk, hogy minden időben meg lehessen közelíteni a tanyavilágot, hogy tudjunk vele foglalkozni. Ma nincs kövesút, nincs orvos, nincs semmi közigazgatás, nincs jó ivóvíz, a legtöbb helyen nincs semmi közbiztonsági intézkedés, nincs telefon. Majdnem azt mondhatnók, hogy a nagykiterjedésű tanyavilág sok tíz- és tízezer főnyi magyar népe ma is vadon él. Rádiót még ma is csak a jobbmódúak tudnak felszerelni. Nincs meg a községi vagy állami apaállatok kihelyezésének semmi lehetősége sem ezeken a nagy területeken. Éppen a nagy távolságok és a rossz utak miatt folynak azután ezeken a területeken az úgynevezett zugfedeztetések, amelyek egész jószágállományunk tönkretételét vagy megrontását eredményezik. Apaállatokat kell kiheiyczni a tanyavilágba, hogy nemesebb jószágállcmányt tudjunk előállítani, tanyai központokat kell létesíteni közigazgatási kiszállással, elő kell segíteni szövetkezetek útján a tanyavilág népének értékesítési lehetőségét, (Helyeslés balfelol.) el kell látni őket olcsó műtrágyával és a helyszínén kell megszervezni a gazdasági szakoktatást, mert, ahogyan az előbb mondottam, a tanyavilág népe a szakoktatás eddigi rendszerével semmit a világon el nem ért, azokat odahaza a községekben a kiöregedett gazdáknak és a nem gazdálkodóknak mondották el, mert a tanyavilág népe, a gyakorlati gazda kint él a tanyavilágban. Lehetetlen a helyzet a szappanfőzés torén. Ezt, azt hiszem, sokan elmondották, de nem tudjuk elégszer elmondani, hogy eredményt érjünk el. Kint a tanyavilágban rengeteg zsiradék megy tönkre, mert azok a póteszközök, azok a pótszerek, amelyeket kiadtak, semmirevalók, szemétre hajítják őket. (Ügy van! a baU oldalon.) A köztisztaság szempontjából pedig nincs^ elég szappan. Én nem hiszem el, hogy helytálló az az indokolás, hogy a szerencsétlenségek megakadályozása végett kellett a lúgkövet eltiltani, hanem néhány nagy szappangyáros érdekében történt az egész intézkedés. (Csorba János: Miért nem állítanak fel központi szappanfőzdét? — Börcs János: Fel kellene dolgozni az állati hullákat!) T. Ház! A munkáskérdéssel akartam egy pár pillanatig foglalkozni, de ezt is el kell hagynom. Befejezésül szabad legyen annyit mondanom, hogy ha a mezőgazdaságot védjük, ezzel az országot erősítjük. Minél erősebb gazdaságilag a mezőgazdasági népréteg, annál
