Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-279
Az országgyűlés kévviselőházátiak zunk azokon a helyeken, mint a jelen esetben Nagykátán is, ahova ezek a zsidó munkaszázadok behivattak és talán valamikor ezeket orosz területre viszik. (Bodor Márton: Nagykőrösön is így van.) Én ismerem ennek a falunak életét és azt a fertőző hatást, amit a munkaszázadok gyakorolnak erre a falura. Ez késztetett engem arra, hogy ezt az interpellációt elmondjam. Két héttel ezelőtt interpellációm elmondására halasztást kértem, azután kihúztam az interpellációt, mert nem akartam a honvédelmi miniszter úrral kapcsolatban ilyen kérdéseket felvetni. De nem tudom ezt tovább halasztani, mert odakinn a helyzet tarthatatlan. Arról van szó ugyanis, hogy ezeken a gyűjtőtelepeken arra- az időre, amíg a beérkezett zsidókat összegyűjtik és századba állítják, ott tartják őket. A valóság azonban az, hogy 1000—1200 főre szaporodik ilyen falvakban a zsidó munkaszolgálatosok száma. Ezeket nem viszik sehová, valami munkát végeztetnek velük, az úttesten kaparják a homokot, munkateljesítményük semmi, de ugyanakkor a közellátás szempontjából tessék elképzelni azt, hogy egy 10.000 lelket számláló községet megterhelnek 1000—1200 emberrel! Magától értetődően lehetetlen állapotok keletkeznek ott s ugyanakkor a magyar társadalom, amely ezekben az időkben a legnagyobb munkát végzi, azt látja, hogy ezek az úttestén csak a homokot kaparják s a közellátásnak terhére vannak. Amikor a magyaroknak nem jut zsír, nem jut hús és kenyér, ugyanakkor ezek a zsidó századok és ezredek dúskálnak a közellátás rovására. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csak egyetlen ilyen esetet hozok fel. Most vasárnap magam voltam lent Nagykátán, ahol közölték velem a hentesek, hogy: Ha levágunk két borjút, akkor lefoglalják és elviszik a hadsereg részére az egyiket, a magyar közönségnek pedig a másik marad. Az az ezer zsidó nem a hadsereg (Ügy van! Vgy van! a szélsőbaloldalon), hanem azt az ezer zsidót már régesrégen az orosz frontra kellett volna kivinni (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) és nem a magyar társadalmat megfertőzni velük közellátási szempontból is. Ez az ő munkateljesítményük és közellátásuk problémája, de állítom, hogy százszorosan nagyobb az az erkölcsi fertő, amelyet ők ott a magyar társadalomra gyakorolnak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert miről van szó? Ezeknek a zsidó századokba behívottaknak a hozzátartozói náluk pénteken, szombaton és vasárnap látogatást tehetnek. Én "azt mondhatnám, mindennap azon a vonalon utazom hazulról Pestre. Ezeken a napokon képtelenek vagyunk utazni (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), mert ezek a zsidók egyszerűen megszállják a vonatot. Tessék elképzelni, mit jelent az: 1000—1500 ember hozzátartozóit felvenni egyetlen vonatra! Egyenesen nem jut hely nekünk (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Még a folyosón sem!) és az ő frivol viselkedésükkel egyenesen felháborító hatást gyakorolnak a magyar társadalomra. (Börcs János: Még jó, hogy különvonatot nem állítanak be nekik!) És amikor leszállnak a vonatról, — most vasárnap is végignéztem — ez az ezer ember mint egy állati csürhe, mint egy áradat elsöpör mindenkit. A főbíró is elugrott előlük, mert nem tudott mit csinálni, elsodorta volna ez az ezer főnyi zsidó látogató-tömeg. Ez a dolog közlekedési oldala. Az erkölcsi olKÉPVISEL-ÖHÁZI NAPLÓ XIV. 279. ülése 1942 július 8-án, sz&rdán. 423 , dala pedig micsoda? Az, hogy ezek a magyar | emberektől, gazdáktól vagy zselléremberektől I természetesen kiveszik a házat, a lakószobát. j Hogy mennyiért, az őket nem érdekli: 8—10 j vagy 20 pengőt fizetnek egy-egy ilyen látoga| tásért. Tessék elképzelni ennek az erkölcsi haj tását, tessék elképzelni, milyen hatással van I ez az egész falura és ez ellen semmit sem tuJ dunk tenni, csak tehetetlenül, tétlenül nézzük ; a dolgokat, ahelyett, hogy ezeket a zsidókat í Oroszországba vitték volna. | T. Ház! Miért kell ezeket a zsidókat Pest j környékén, Pesttől 60 kilométerre lévő, gyorsi vonáti megállóhellyel bíró községekben, Nagy• kátán, Nagykőrösön gyűjteni, vagy akárme\ lyik másik községet említhetem itt a. környé| ken? Miért nem viszik ezeket valahova Husztra vagy valahova a Kárpátaljára, oda, ahonnan a legközelebbi állomáson át ki lehetne őket vinni a*z országból? (Helyeslés a szélsőbalolda l on.) Vagy pedig tessék őket összegyűjteni és azonnal továbbítani, (Helyes| lés a szélsőbaloldalon. — Spák Iván: Ukraj| nába!) de nem fertőzni velük a magyar tárj sadalmat és zavarni a közellátás, rendjét! További kérdésem pedig a honvédelmi mij niszter úrhoz, hogy miért vagyunk olyan retj tenetesen elnézőek ezekkel szemben? Ha mi | bevonulunk, vagy a mi fiaink vagy apáink • bevonulnak, azokat nem látogathatják meg ! minden héten háromszor, (Ügy van! Ügy van! j a szélsőbaloldalon) hanem elviszik őket Kassára vagy más távoli helyre, vagy pedig egyenesen kiviszik őket a frontra;^ hónapokig nem látják hozzátartozóikat. Miért éppen ezekkel bánunk olyan kíméletesen? Őszintén meg kell mondanom, hogy ezeknek a zsidó i munkaszázadoknak a felállítása nyaralás jelj legével bír: (Ügy van! Ügy van!! a szélsőbal| oldalon.) shortban, rövid nadrágban az útí testen napkúráznak, élelmiszerellátásuk tekin! tétében pedig az a helyzet, hogy olyan cso| magáradat érkezik számukra, hogy azt el sem | tudjuk képzelni. Hogy hova fajul ez az egész zsidó mérgezés és szánkózás, annak egy frappáns esetét mondom el és a fényképeket a Ház asztalára teszem, hogy vita ne is keletkezhessek belőle. Odáig fajult ennek a hatása, hogy Nagykátán vasárnap délután ^26 órakor a zsidoszázad válogatott futballcsapata mérkőzött a nagykátai leventeszázad válogatottjával. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Bodor Márton: Gyalázat! Ezt nem lehet csinálni!) Itt vannak nálam a fényképek, amelyeken rajta van a leventefőoktató, különben a főbírói hivatal irodatisztje is az illető úr. (Felkiáltások a széhőbaloldalon: Szörnyű!) Itt vannak a fényképek arról... (Krancz Raymund: A mi fiaink kint véreznek, ezek meg futballoznak!) Elnök: Csendet kérek, Krancz képviselő úr! Matolcsy Mátyás: ...hogy még egy zsidó zenekar is játszik. A zsidó látogatóközönség ! óriási tömege, a Pestről megérkezett hölgyj koszorú is látható. Ezek ordítoznak a kiegészítőnek, hogy »TemPÓ Kie-!« és amikor kialakul a végeredmény, amikor a mérkőzés j 3:3 arányban eldöntetlen marad, akkor a kátái közönségben hangokat hallunk, hogy igen, láttuk, hogy a zsidók erősebbek, de nem a'kar\ ták megverni a magyar leventéket. Azért, i mert pestkörnyéki stricik kihívják a nagy\ kátai magyar parasztgyerekeket futbail61
