Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

408 Az országgyűlés képviselőházának lis bűnt követtem, el a fennálló tételes törvények ellen azzal, hogy a napisajtóban már megjelent, a képviselőházban elmondott és a képviselőházi naplóban hivatalosan megjelent különböző beszédeket sokszorosíttattam a pártban és újabb cenzúra nélkül szétküldöztem. Valószínűleg a mentelmi bizottság fog majd ezzel az üggyel foglalkozni, mindenesetre iszonyú házkutatást rendeztek és az egész kormánysajtóban megírták pártunknak ezt a rettentő bűnét, amit ezeknek az iratoknak a szétküldésével követett el, hogy íme ezek az Imrédyék is most már ilyen borzalmas 'röpiratrendszerrel dolgoznak. $n ezeket a dolgokat legalább utólag, hogy valamelyest jóvátegyem bűnömet újból benyújtottam cenzúrára., Hangsúlyozom, hogy annakidején, ezelőtt másfél évvel egyszer már mindegyik átment a cenzúrán, és csupán ezt az engedélyt nem újítottam meg, hanem könnyelműen tovább terjesztettem a sajtótermékeket. Mondom, újra beadtam az iratokat cenzúrára, amelyek már mind megjelentek, két hónapja ülnek már rajta és egyáltalában nem tudok választ kapni. Egyszer már megmondottam: meg fogom csinálni, hogy a cenzúrán és a miniszterelnökség sajtóosztályán működő urakat név» szerint fogom a Ház elé hozni. Nekünk egyéb dolgunk is van, mint hogy — megmondom őszintén, baráti viszonyban vagyunk ezekkei az urakkal — mintegy a fennálló baráti kapcsolatra való tekintettel ezt folyton sürgessük. Attól még lehetünk barátok, hogy mi az ellenzéken vagyunk. Lehetetlen, hogy mi huszonötször és harmincszor legyünk kénytelenek az időt arra vesztegetni, hogy ilyen választ kapjunk: majd gondolkozunk rajta és majd döntünk. Van egy álláspont, amely, azt mondja, hogy a kormánynak törvényes joga sincs arra, hogy könyvkéziratokat -— és nem ajság kéziratokat! — ebben a keretben cenzúrázzon, ahogyan cenzúráz. Nyugtalanságot keltő röpiratok ellen ám tessék eljárni, mi is benne vagyunk, hogy járjanak el. Ilyenek azonban mi tőlünk soha ki nem jöttek. Ha azonban a legmagasabb nemzetpolitikai szempontokból megírt ktamoly tanulmányokkal bánnák így el, akkor ne vegyék rossznéven az érdekélt urak, ha legközelebb nevekkel jövünk ide. Azzal zárom interpellációmat, hogy újból kérnem kell: legyen sajtóirányítás és legyen cenzúra, de legalább annyit kérünk, hogy ez a sajtóirányítás és sajtócenzúra a kormányzat nyíltan vallott nemzetpolitikai irányát fedje. Soha nem tudom megérteni azt. hogy beküldök valamit cenzúrára, azt könyörtelenül és kegyetlenül az első betűtől az' utolsóig kihúzzák és ha ilyenkor, mint képviselő felhívom az illetékes faktort, akk>or az illetékes faktor intézkedésére 180 fokkal eltérő módon — átengedik azt a cikkei Méltóztassanak nekem megmondani, micsoda logika van abban, hogy Németh Andtor igazán komoly beszédének kivonatát, amelyben valóban senki sem láthatott lazítást vagy olyasmit, amely a nyugtalanságot fokozza, a Magyarságban az első beitűtŐl az utolsóig kidobták, a Nemzetőrben pedig az első betűtől az utolsóig — átengedték. Hogy van az, hogy a kispublicitásü lapban szabad, a nagy publicitásűban pedig nem szabad megjelenni a cikknek'? Bocsánatot kérek, ilyet semmiféle törvény nem enged meg a kormánynak. A cenzúra ilyen használatára semmiféle törvény nem hatalmazza fel a kormányzatot. Méltóztassék elhinni, nem jókedvünkben jövünk ide ezekkel a dolgokkal. 279. ülése 19 U2 július 8-án, sz&rdán. (Maróthy Karoly: Hol van a sajtófőnök! Sohase láttuk!) Nem mi állítjuk, hogy még háború idején is szükség van rá, hogy amíg valami megengedett és nem sért külpolitikai vagy hadi érdekeket, igenis tisztázódjanak bizonyos dolgok. Mi azért ülünk itt, hogy ezeknek az uraknak a munkáját ellenőrizzük, és azért kprem a kormányt, hogy ebben a — bocsánatot kérek — dzsungelben egyszer már teremtsen rendet. (Helyeslés és taps u szélsőbaloldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. Maróthy képviselő úr, a következő interpelláló halasztást kért interpellációja elmondására. Ugyancsak halasztást kért interpellációja elmondására Bartha Ignác képviselő úr is. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztásokhoz hozzájárul. Következik Csorba^ János képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a HL kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak, hogy a

z 1940—41, gazdasági évben rendkívüli vízkárok által sújtott mezőgazdasági ingatlanok haszonbérének fizetésiére vonatkozó kedvezmények tárgyában 6780/1941. M. E. sz. alatt kiadott rendelet a kishaszonbérlőket nagyon súlyosan érintette, miután a bíróság a haszonbérmérséklésekniéil ezen rendeletet vette irányadóul, amely a haszonbéreket mindenkör 25%-kai magasabbra állapítja meg, mint amilyen a kárnak a mérve- A rendelet szerint 100%-os kár esetén is kell legalább 25%i haszonbért fizetni. 100%-os kár esetén a kishaszonbérlőnek még további kára is származik abból, hogy felmunkálta és bevetette^ az ingatlant. Miután a kishaszonbérlőket évek óta sújtja a vízikár, így a kishaszonb ér löknek nagyrészét tönkreteszi ez a rendelet. Hajlandó-e a miniszter úr a folyó gazdasági évben arra az álláspontra helyezkedni, hogy ahol a kishaszonbérlőknek a kára 100%-os, azok haszonbért ne fizessenek és a haszonbér fizetése a kárral arányos legyen.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csorba János: T. Ház! Háborús idők hozzák azt a rendelettömeget, amelyet különböző minisztériumok naponta adnak ki és amelyek között bizony vannak olyanok, amelyeket nem kellő megoldással adtak ki. Ez az ügy, amelyben interpellálok, egyik iskolapéldája annak, hogy ha kiadnak egy rendeletet, amely talán — mint például a jelen esetben — a nagybirtokoknál igazságos és megfelelő is, milyen katasztrofális következményekkel jár a kisbirtokoknál. 1942-ben már másodízben adtak ki egy rendeletet, amely a vízkárok által sújtott mezőgazdasági ingatlanok haszonbérfizetésének kedvezményére vonatkozik. Ez azt az alapelvet foglalja magában, hogy a haszonbérkedvezmény mértéke mindenkor az a kár, amelyet az adóhivatal megállapított és ha a kár 50%-os. akkor 25%-os béreiengedményt helyez kilátásba a rendelet, ha 75%-os, a kár, akkor 50% os engedményt, ha pedig 100%-os, vagyis semmi sem termett, akkor 25%-ot kell megfizetnie a bérlőnek. Előre kívánom bocsátani, lehet, hogy ez a nagybirtokokon megfelel, ahol a nagybirtokoknak talán egyes részei nem