Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

Az országgyűlés képviselőházának József: Iga nélkül nem lehet fejleszteni a mezőgazdaságot!), mert tudom, állítom és bizonyítani is merem, hogy busásan meg lehet találni erre a fedezetet. Voltak ugyanis olyan magyar polgárok, akik a cseh-szlovák éra alatt magyar érzésüket kifejezésre juttatva, nem voltak hűséges adófizetői a csehszlovák államnak és ezzel tartalékokat biztosítottak a magyar államnak, a magyar pénzügyi kormány pedig ezeket a hátralékokat végrehajtási úton behajtotta, tehát ebből bőven lehetne fedezetet találni. Ha egyszer azokat a javakat be tudta hajtani a magyar adóhivatal, akkor igenis, arra is legyen gond, hogy azokat, akik önhibájukon kívül károsultak, kártérítésben részesítsék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Erre a mai napig sem hangzott el kielégítő válasz és nem is kaptak kártérítést azok, akik önhibájukon kívül károsultak azzal, hogy igavonóikat igénybevette a cseh-szlovák kormány. (Horváth Ferenc: Most majd az alapból megkapják!) Ahogy azonban legközelebbről értesülve vagyok, nemkülönben van ez még ma is a Délvidéken és az erdélyi országrészeken. Arra kérem tehát a földmívelésügyi minisztériumot, hogy az ilyen kötelességet — bár nem lelkesedésből, de kényszerből — teljesített magyar gazdák ne károsodjanak azért, hogy kényszerhelyzetükben áldozatot kellett hozniok. (Piukovich József: Mert különben nem tudnak dolgozni! —Horváth Ferenc: Ez a mezőgazdaság fejlesztésének az alapja!) Van azután ennek egy másik oldala is, amit legjobban mutatnak a közelmúltban történt események, amikor dicső magyar honvéd, ségünket újból fegyverbe szólította a kényszerhelyzet. Most megint csak igénybe kellett venni ezeknek a jó magyar gazdáknak iga. vonó erejét. Készséggel adták oda, minden tiltakozás nélkül. Tény azonban, hogy vannak még szép számmal egyének, akiknek lovait és eszközeit még a múlt ősszel azzal a jelszóval vitték el, hogy gyakorlatra kell, ezzel szemben hadbavitték és így ezek az állatok talán sohasem kerülnek vissza. Vannak itt egyesek, akik még nem kapták meg állataik ellenértékét, bár az állatokat felbecsülték. A becslési árat viszont még a mai napig sem kapták meg. Arra kérem tehát a földmívelésügyi kormányzatot, méltóztassék odahatni, hogy ezek a gazdák mielőbb megkaphassák az ő elvitt lovaiknak becslési értékét, mert különben nemcsak ők maguk károsulnak, hanem károsul a termelés, a mezőgazdaság folytonossága. (Ügy van! a széhőbaloldalon.) Ök ugyanis nem rendelkeznek olyan tőkével, hogy amikor elvitték lovaikat és azok ellenértékét nem kapták meg, biztosíthatnák a további gazdasági munkálatok folytatását. Ezen keresztül viszont nemcsak ők maguk rövidülnek meg, hanem megrövidül a közgazdaság, az állam maga is. Ezek után a javaslatot nem fogadom el. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Porubszky Géza jegyző: Baross Endre! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Szó. lásra következik! Porubszky Géza jegyző: Csizmadia András ! Elnök: ^ Csizmadia András képviselő urat illeti a szó. Csizmadia András: T. Ház! A vidék, vagy mondjuk a földművelő osztály ilyen nagy örömmel még nem fogadott javaslatot, mint a most szőnyegen lévőt. Köztudomású 279. ülése 19A2 július 8-án, szerdán. 397 az, hogy amíg minden osztály ki tudta a maga javát küzdeni, a földművelő osztály, miután annak nemcsak segítségére nem volt senki, különösen a közületek nem, hanem még inkább mindig akadályozták az előremenetelben, el van maradva. De az is köztudomású, hogy a földművelő osztály, amely hivatva van a földből elővarázsolni a drága kenyeret, nem az utolsó között áll az államfenntartó elemek sorában. (Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Tudjuk általában, hogy a kevés tőkével dolgozó, kisebb vagyonnal rendelkező, tőke nélküli osztály sokkal többre tudta volna vinni eddig is, nemcsak saját érdekében és à maga családjának fönntartására és vagyonának szaporítására a dolgát, hanem az államnak, a köznek sokkal nagyobb szolgálatot tudott volna tenni, ha nem szenvedett volna tőke. hiányban. Tudjuk, hogy a termelés csak a tőkétől függ és 'ha van az embereknek tőkéjük, az jobban halad. Mi, akik szenvedő alanyai voltunk a gazdálkodás mesterségének, tudjuk életünkből azt, hogy amikor tőkénk nincs, nagyon sok munka megy veszendőbe* jobban mondva, nagyon sok munka elhanyagolódik a köz rovására és a termelés rovására. Egyedül a földmívelő osztály az, amelynek élete nyitott könyv, de amikor adóbevallást kell adni s az adóvallomását nagyon természetesen a legnagyobb lelkiismeretességgel készíti el, azt akkor sem szokás elfogadni. Vannak példák, tudbk nem is égy esetet, hanem számtalan sokat, — nem okolom érte a kormányt, távol legyen tőlem, mert hiszen tudom, hogy a kormány közegei, a pénzügyigazgatóságok és talán az az alsófbkú fináncgeneráció arra vannak hivatva, hogy minél nagyobb adót préseljenek ki az emberekből, nem csupán a földmívelő osztályból — amelyek azt mutatják, hogy más osztályt kevésbbé tud megfogni az adóhatóság. A gazdáktól most sem fogadták el a leglelkiismeretesebb adóbevallásokat sem, pedig talán az egész község tudná igazolni, hogy az illetőnek semmi néven nevezendő jövedelme nem volt, mert már három év óta küzdünk a vízzel, az Isten által ránkmért súlyos helyzettel. Azt mondták, hogy a bevallás mellőzésével becslés útján kellett az adót kivetni és holdanként 90 pengő tiszta jövedelmet mutattak ki ilyeneknél becslés útján! Az a mi nagy bajunk, t. Képviselőház, különösen nekünk termelőknek, hogy minket kevésbbé kérdeznek meg. Még a mostani időkben is nélkülünk és rólunk döntenek és határoznak a legtöbb esetben. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion.) Sajnos, ez így van. Hiszen boldogult Nagyatádi Szabó István keresztül vitte, hogy megalkották a földmíveskamarákat. Nagyon természetesen vannak annak vármegyei, járási és községi bizoftságai, azonban szinte azt mondhatnám, ezek jóformán csak papiroson vannak, mert akármilyen értékes elemekből állítják is össze, (Tóth János: Nincs szerepük!) azokat soha meg nem kérdezi senki. Olyan érdekes és értékes beadványokkal áll elő úgy az egyik, mint a másik bizottság, mégsem talál meghallgatásra soha. (Tóth János: Ez a hiba!) Ez a legnagyobb mértékben sajnálatos. Arra kérem erről a helyről is a kormányzatot, különösen a földmívelésügyi minisztériumot, hogy valami hatáskört is biztosítson annak a gyönyörű szép alkotmánynak, amelyet néhai Nagyatádi Szabó István megteremtett, annak a mezőgazdasági bizottságnak és ÍÚMMÍH