Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

Az országgyűlés képviselőházának 279. ülése 194-2 július 8-án, szerdán. 389 kintelyes része nem talál miajd alkalmazást a nagybirtokok keretén belül, hansm részben a mezőgazdasági szakvezetésben, részben pedig más helyeken talál alkalmazást. Éppen ezért, ha már három évesről négy évesre fejlesztik a mezőgazdasági akadémiákat, akkor igen tanácsos volna a fejlesztési tervben figyelembe venni ezt a körülményt és a kisbirtokok ismtrtetésével a kisbirtokok ügymenetének kezelésére, általánosságban pedig magának a kisbirtok szerepére és fontosságára már a mezőgazdasági akadémiákon ránevelni a leendő gazdatiszteket, a leendő magasfokú szakképesítéssel rendelkezőket, hogy ezáltal a legmagasabbfokú vezetésre képesítettek már iskolai tanulmányaik folyamán győződjenek meg arról, mennyire szükséges, hogy a kisbirtokos réteg, amely ennek az országnak nagy részét alkotó és amely a faj- és a nemzetfenntartás szempontjából^ a legértékesebb része ennek a népnek, méltó helyet kapjon a mezőgazdasági oktatás legfelsőbb tagozatában is. Amikor ezt az akadémiákról^ megállapítom, ugyanakkor fokozottabb mértékben kell ügyelnünk arra, — és erre megint az idők szava int berniünket — hogy az egyetemen pedig a legfelsőbb oktatás necsak diplomagyár legyen, az egyetem neesak oklevél adásra alakult intézmény legyen. Vigyázzunk arra is. — és fokozottabb mértékben áll ez a jövőt illetően — hogy az egyetem a tudós képzés méltó otthona legyen. Egészen természetes dolog, hogy ezt csak akkor tudjuk elérni, ha magát a tudósképzést anyagilag is kívánatossá tesszük, merthiszen természetes dolog, — amint mondani szokták — hoe-v a tudós lelkű, az ideális lelkű emberek általában anyagilag igénytelenebbek. Méltánytalanság volna azonban őket így hagyni, merthiszen végeredményben ahhoz, hogy valaki eredményes munkát tudjon végezni, tényleg tudományos, mondjuk, kristálvosítási munkát tudjon végezni a legfelsőbb fokon, az illető joggnl megkívánhatja a tisztességes, becsületes megélhetést. A mezőgazdaság középső vezetést kívánja szolgálni a javaslatnak az a része, amely a középfokú gazdasági intézetekről szól és azok fejlesztését szorgalmazza, Ha a helyzetet így a szakoktatás szempontjábó

1 különböző síkokban nézzük, tárgyilagosan meg kell állauítaniunk.^ hogy a közéoső vezetés és a középfokú oktatás szempontjából az igények elvileg kielégíthetők a javaslat alapján is. Ha azonban a gyakorlatot nézzük, akkor egészen más kénét kapunk, merthiszen a javaslat azt mondja, hogy ezidőszerint 13 ilyen szakiskolánk van, és 25-re akarja ezeknek a számát emelni. Kétségtelen, hogy a középső vezetés szempontjából lényegtelen az a tény, hogy 25 vagy 30 iskola van, lényegtelen az. hogy a számbeli különbség megvan-e vagy nincs, de lényegessé válik ez akkor, amikor a javaslat indokolásában megállapítja, hogy a most folyó tanévben ezek az intézetek a felvételre jelentkező tanulók százait voltak kénytelenek hely hiányában elutasítani. Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy amikor mi itt igen sokszor azt halljuk, hogv a mezőgazdaság, a falu népe nem akar iskolába menni, nem akarja az új ismereteket megszerezni ÍPiukovich József: Túlhaladott álláspont!), akkor íme a törvényjavaslat indokolásában maga a földművelésügyi miniszter úr állapítja meg, hogy igenis, jönnépek, de nincs hely, ahova beültessék őket. (Horváth Ferenc: Annyi iskola kell, ahány tanuló jelentkezik!) Hogyan akarja tehát a földmívelésügyi kormányzat ennek ^ a középfokú oktatásnak a javaslatban foglalt tervét végrehajtani akkor. amikor azt mondja, hogy a következő években évenkint átlagosan egy ilyen tanintézetet akar felállítani? Én nem vagyok statisztikus, de szeretném összeállítani azokat a pontos statisztikai adatokat, amelyek még ma nem állnak rendelkezésünkíre és melyek megmutatnák, milyen óriási anyagi veszteséget jelent ennek a kultúrának kiesése azáltal, hogy a középső vezetés szempontjából nem tudunk olyan erőtartalékot, olyan, mondjuk, vezérkari tartalékot bedobni, amilyenre joggal szükségünk volna. De nézzünk tovább az alsó vezetést. E tekintetben a téli gazdasági iskolákon van a hangsúly és ezeknek fejlesztésével számol'a javaslat akképpen, hbgy a meglévő 54 iskolához még körülbelül kétszázat, tehát járásonként egyet-egyet akar beállítani. Ugyanakkor téli gazdasági vándoriskolákkal és tanfolyamokkal óhajtja biztosítani a mezőgazdasági rétegek széles műveltségét. Itt legyen szabad csak egyetlen példát kiragadnom. A javaslat azt mondja, egészen természetes, hogy ezidőszerint nem áll rendelkezésünkre olyan anyagi eszköz, amely ezeknek a gondolatoknak megvalósítását lehetővé tenné, tehát kívánatos az, hogy a téli gazdasági iskolák helyett addig, amíg azokat be fogjuk tudni állítani, egyrészt téli gazdasági tanfolyamokat, másrészt téli gazdasági vándoriskolákat állítsunk fel. Ezt semmi körülmények között sem tudom, elfogadni, annál kevésbbé, mert hiszen elsősorban eilvileg sincs igaza a javaslatnak, de ez gyakorlatilag sem helytálló. Nincs igaza elvileg azért, mert azok, akik valamennyire is tisztában vannak azzal, hogy micsoda munkát végeznek ezek a téli gazdasági iskolák, és ismerik annak gyakorlati kihatását, vannak a legjobban megdöbbenve a felett a kényelem felett, amely a javaslatnak ezzel a részével kapcsolatban megnyilvánul, amikor egy végleges megoldás helyett egy provizórikus megoldással akarja fokozni a mezőgazdasági műveltséggel nagyon gyéren rendelkező széles népréteg műveltségét. (Piukovich József: Devalválja!) Nagyon jól mondja tisztelt képviselőtársam, hogy ez lefokozás és olyan megoldás, amely igen erős jellegzetes szimptornája annak a patópálos rendszernek, amely mindig provizórikus megoldással akar a dolgok lényege elől kitérni. (Ügy v&nl a baloldalon.) Szólani kellene még egypár szót az úgynevezett téli mezőgazdasági tanfolyamokról is. Számszerűleg és csak éppen slágervortszerűleg kívánom kiemelni, hogy e tekintetben megnyugtassuk a lelkiismeretünket, — már akiknek a lelkiismeretét, ez meg tudja nyugtatni — hogy hogyan kíván itt a kormányzat intézkedni. Azt mondja, hogy ezidőszerint téli gazdasági tanfolyan 250 van, és ezer lesz, járásonként négy. De hogy hogyan és mikor, milyen tempóban és kikkel akarja ezt végrehajtatni, (vitéz Imrédy Béla: Tízéves terv, az van!) erre vonatkozólag semmiféle határozott kijelentést nem tesz. De menjünk tovább: Azt mondja: igen fontos, közérdekű és a nemzet szempontjából elengedhetetlenül szükséges az, hogy a kisgazda mellett ottlévő kisgazdafeleség a maga háztartásában szintén korának megfelelő korszerű, szakképzett házkörüli vezetést tudjon végezni. Kétségtelenül nagyszerű elv. Magunk is elfogadjuk, Azonban nézzük csak megint i