Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

Az országgyűlés képviselőházának akadjanak megfelelő gazdasági felszereléssel és forgótőkével rendelkező, komoly, okszerűen gazdálkodni akaró vállalkozók az elhanyagolt és hatósági intézkedés alá vont birtokok haszonbérleti kezelésére, mert egyéves időtartamra és állandó bizonytalanság mellett nem lehet rendszeres és eredményes gazdálkodást folytatni. A 23. §-ban előírt gondnoki kezelést, bár a gazdálkodásnak ez sem ideális módja, mégis sokkal helyesebbnek és célravezetőbbnek tartom és felvetem azt a gondolatot, hogy nem lehetne-e a 22. § teljes kihagyásával a hatósági intézkedés gyakorlati megvalósításául egyedül a gondnoki kezelést alkalmazni? T. Ház! A tagosítás kérdését a tanulmányi kirándulások kapcsán röviden már érintettem. Most a 26. §-hoz csak azt kívánom megjegyezni, hogy helyesnek tartanám, ha a földmívelésügyi miniszter úrnak olyan felhatalmazást adna a törvényhozás, hogy a tagosítást bárhol elrendelhesse, ahol azt szükségesnek tartja. (Gesztelyi Nagy László: Ez az igazság! — Úgy van! jobbfelöl.) Bízom abban, hogy a miniszter úr a jövőben biztosítani fogja azokat az eszközöket és módozatokat, amelyek a tagosítás olcsóbbá és egyszerűbbétételét előmozdítják. (Helyeslés jobbfelől.) Örömmel üdvözlöm a 28. § rendelkezéseit, különösen ennek a szakasznak ötödik bekezdését, amely lehetővé teszi a fásítások kötelezővé tételét. (Helyeslés jobbfelől.) Kérem a miniszter urat, hogy tegyen szigorú és hatékony intézkedéseket a fásítások megvédése érdekében (Helyeslés jobbfelől), hogy a lelkiismeretlen és lelketlen fairtók, akik barbár pusztításukkal nemcsak egyeseknek, hanem a magyar közgazdaságnak is súlyos kárt okoznak, megfelelő szigorú büntetésben, megtorlásban részesüljenek. (Helyeslés jobbfelől, a középen és a baloldalon. — Boér Ágoston: A mai nem büntetés! Öt pengők, még két pengők!) A községi és közdűlő utak rendészetét is hatékonyabbá kellene tenni egyrészt a kötelező fásítások lehetővé tétele, másrészt a zavartalan mezei közlekedés biztosítása érdekében. (Helyeslés jobbfelől. — Egy hang a jobboldalon: Árkolás!) A 29. § rendelkezései meglehetős anyagi megterhelést jelentenek az érdekeltek számára, ezért szükségesnek tartom a 29. §-ban szabályozott miniszteri intézkedések megtétele esetében a kötelezettek megfelelő anyagi támogatásban való részesítését. T. Képviselőház! Mielőtt felszólalásomat befejezném, a törvény végrehajtására hivatott szervekkel kívánok még foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) A törvény megalkotása nem jelenti egyben a mezőgazdaság fejlesztését. Fáradságos, aprólékos, rendkívül körülekintő, szakavatott, igazságos és páratlan munkára lesz szükség (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.), hogy a törvény holt betűi az életben valósággá legyenek és a kívánt célt elérjék és biztosítsák. (Ügy van! Ügy van! j°bbfelől.) Igen iiagy fontosságú és nehéz feladat hárul a foldmívelésügyi minisztérium külső hivatali szerveire: a gazdasági felügyelőkre. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az 1942. évi költségvetés nagyarányú létszámszaporítással lehetővé teszi, hogy a jövőben minden járásnak meglegyen a maga külön gazdasági felügyelője, ellentétben a régi helyzettel, amikor egy felügyelőre két, sőt három járás mezőgazdasági igazgatásának feladata hárult, de a létszámszaporítás egy279. ülése 1942 július 8-án, szerdán. 387 magában még nem elegendő. El kell látni őket megfelelő segédszemélyzettel is, hogy ne legyenek kénytelenek állandóan írásbeli teendőkkel, aktagyártással foglalkozni (Ügy van! Ügy van!

r jobbfelől.), ne legyenek íróasztalunkhoz rögzítve, hanem minél gyatkrabbah szállhassanak ki a

r falvakba és így a gazdaközönséggel állandó érintkezésben megfelelhessenek tulajdonképpeni hivatásuknak, a mezőgazdasági termelés irányításának, fejlesztésének ég ellenőrzésének. A mezőgazdaságfejlesztő törvény végrehajtása csak akkor járhat teljes sikerrel, ha megtörténik a földmívelési igazgatás decentralizációja és a fejlesztési munkába bekapcsolódik a gazdaközönség öntevékenysége. Mindkettő sikerrel megvalósítható a törvényes mezőgazdasági érdekképyi

seiet kifejlesztése és a fenti munkába való bevonása által. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az 1920. évi XVIII. törvénycikkből, de különösen a 36. § indokolásából kitűnik, hogy a kamarai szervezetnek nemcsak érdekképviseleti szerepet szántak, hanem fel akarták használni azt a földmívelési igazgatás decentralizációjánál is (Ügy van! ügy van! a jobboldalon.), amennyiben az üzemi természetű részletintézkedések és a gazdálkodás egyes; ágait segítő anyagi támogatás központi intézése helyett a kamarákat s azok alsóbb tagozatait, a mezőgazdasági bizottságokat jelölték meg olyan szervekként, amelyekre a jövőben e feladatok rábizhatók. »Ezáltal a minisztérium több munkát szentelhet az irányítás feliadataira, másrészt a részletügyeket nem is lehet központosítva intézni és országosan« — mondja.az indokolás. A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat indokolásában is kijelenti a miniszter úr, hogy kívánatos a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsollatos feladatok zömének az érdekképviseletekre való átruházása, de a miniszter úr szerint ez csak akkor valósítható meg, ha a mezőgazdasági érdekképviseleti reformra vonatkozó törvényt az országgyűlés megalkotja. (Ügy van! jobbfelől.) Kernelem, hogy a mezőgazdaságfejlesztés sikerének érdekében ez rövidesen megtörténik s a reform az eddig jól bevált alapokon fogja a kamarai szervezetet kifejleszteni s megerősíteni és az érdekképviseleteket egyesítve intézményesen biztosítani azt a megértő' együttműködést, amely az utóbbi időben a törvényes mezőgazdasági érdekképviseletek és a szabad társuláson alapuló érdekképviseleti szervezetek között a mezőgazdaság egyetemes érdekeinek önzetlen és eredményes szolgálatában oly örvendetesen kialakult. (Szöllősi Jenő: Vágyálmok! — Mozgás és zaj a szélsőbdloldalon.) T. Képviselőház! Amikor mezőgazdaságunkat fejleszteni akarjuk, ezzel nemcsak a több, jobb és megfelelőbb termelést akarjuk biztosítani, hanem azt is, hogy^ mezőgazdaságunk a fokozódó szociális kiadásokat, a fbilyton emelkedő közterheket és általában a nagyobbodó termelési költségeket elbírhassa s fáradságos munkája ellenében némi mérsékelt haszonra is szert tehessen, s ezáltal lehetővé váljék a falu minden rétege számára egyrészt a biztos, nyugodt megélhetés, másrészt kulturális igényeinek kielégítése s a szellemi és lelki félemelkedés. Abban a reményben, hogy a megalkotandó törvény a mezőgazdaság jobb sorsának elősegítésével szilárd alapja lesz a szebb és jobb magyar jövendőnek, a javaslatot általánosságban elfogadom. (Éljenzés és taps a jobb'