Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-278

Az országgyűlés képviselöházánafc 278. ülése 19 U2 július 7-én, kedden. 371 kérdést és mondjam meg, hogy mit látok. Hogy helyesen, vagy nem helyesen látom-e a dolgot, azt majd elbírálják igen t. képviselőtársaim. (Börcs János: A jövő!) Kijelentem, hogy a tör­vényjavaslatban az elvi célkitűzések, az elhatá­rozások helyesek. Ez nagyon fontos és ezt na­gyon hangsúlyozni kívánom. Elővettem a tör­vényjavaslatot és minden egyes szakaszhoz odaírtam, hogy jó-e vagy rossz. Mindegyikre azt kell mondanom, hogy rendben van, ha ezt végrehajtják, emeli a mezőgazdaság színvona­lát. Ez bizonyos. De ami engem, és azt hiszem, nagyon sokunkat nagyon izgat, az, hogy váj­jon ezek mellett a célkitűzések, elhatározások mellett megvan-e ennek a tervnek az aláépí­tése, az anyagi bázisa? (Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) Mert hiábavaló a gyönyörű célkitű­zés és a nagyszerű nyilatkozat, mi azt legfel­jebb szándékként örömmel elkönyveljük, ha nincs megalapozva. Az a kérdés, hogy mi a konkrétum benne és őszintén meg kell mon­danom, hogy ebben a mezőgazdaság fejleszté­séről szóló javaslatban erre választ nem kap­tam, pedig minden sorát végigböngésztem az indokolással együttesen. De megvan hozzá a varázskulcs amellyel erre is választ lehet kapni és ez az 1942. évi költségvetés. Tudniillik ez a törényjavaslat is utal arra és a földmí­velésügyi tárca 1942. évi költségvetésének in­dokolásában is benne van az, hogy ennek a milliárdos javaslatnak erre vonatkozó része ebben a költségvetésben szerepel. így már na­gyon könnyű a helyzetem, mert a költségve­téssel együtt kell vizsgálnom ezt a javaslatot. Azt lehetne mondanom, hogy ez a törvényjavas­lat adja meg a keretet, az elvi célkitűzéseket, a tartalmat pedig az 1942. évi földmívelésügyi költségvetés oszlopai adják. (Ügy van! a szel­sőbaloldalon,) Itt a következőket kell megállapítanom. Az 1941. évi földmívelésügyi költségvetés 53.7 millió pengőt állít be hitelkeretnek, amelyben nincsenek felvéve a hazatért erdélyi délvidéki és keleti részek költségei. Az 1942. évi költség­vetés 156.7 milliót vesz fel, a különbség tehát 103 millió pengő. Ebben viszont már az erdélyi részek, a keleti részek is benne vannak. Nyil­ván itt van tehát az a százmilliós többlet, amelyet ez a mezőgazdaságfejlesztő javaslat kontemplál. Nézzük meg most, hogy ez a százmillió pengő mire megy. Figyelmeztetem a t. Házat, hogy a költségvetés tárgyalása során — nagyon jól megfigyeltem — maga a miniszter úr is és képviselőtársaim közül sokan, majdnem valamennyien megmondottuk, állandóan hangsúlyoztuk, hogy a költségvetés összege sokkal nagyobb, mint amennyit a hazatért területek arányosan megkívántak volna. Ebben a 156 millióban nyilvánvalóan a megnagyobbodott ország agrárigazgatási költ­ségvetései is benne vannak, tehát az 1941. évi 54 millió pengőhöz képest jelentkező száz­milliós többletben ezek is meghúzódnak. De én tovább mentem és még részletesebben nyomoz­tam. Megdöbbentő dolgokat találunk itt. Én ezt a miniszter úr figyelmébe ajánlom, mert ez a jövőre nézve nagyon fontos. Etekintetben a következőket találtam: földadótérítés címén 14 millió pengő van beállítva a földmívelés­ügyi tárca terhére, fuvardíjkedvezmény címén pedig 12 millió pengő. Ezt a két összeget, amely összesen 26 millió pengőt tesz ki, az előző esztendőben még a mezőgazdaságot meg- , segítő alap fizette ki; az alapot megszüntet­KEPVISELÖHÄZI N4PLÓ XIV. ték, a támogatást pedig a földmívelésügyi tár­cának, vagyis a százmillió pengő többletnek terhére állították be. (Ügy van! a Szélsőbal­oldalon.) Tudom, hogy ezzel a mezőgazdaságot támogatják, s hogy ez az előző évben is meg­volt, mert az összeget egyszerűen csak át­csoportosítottuk és a száz millió terhére írtuk. T. Ház! Továbbmegyek, itt van még egy nagyon fontos tétel, a harmadik tétel, a víz­EFP ^olgálat. Ennek többletköltsége címén *S5 mi í ho ' azaz kereken 25 millió pengőt állí­tottak be, olyan többletként, amely az ország megnagyobbodása következtében állott elő. Nehogy azt higyje valaki, hogy ezek a felso­rolt összegek nem helyesek. Nagyon helyesek. hiszen a folyó- és mederszabályozások végered­ményben nélkülözhetetlenek, azonban itt van ujabb 25 millió pengő, az előbb említett szá­mokkal együtt ez a három tétel 50.8, azaz kereken 51 millió pengőt tesz ki, amely távol­ról sem szolgálja azokat a nagy célkitűzéseket, amelyeket a törvényjavaslat nekünk mond. 1. Haz! A százmillióból tehát már 51 hiányzik. Továbbmegyek, mert még szomo­rúbb dolgok derülnek ki. Ott vannak az állam­erdészetnek, s az Ombi.-nak megnövekedett költségei, — csak a többleteket említem, eze­ket mind összeadtam — amelyek teljesen tá­vol állnak a mezőgazdaságfejlesztési törvény­javaslattól. Az államerdészet és az Ombi költ­ségtöbblete 9-1 millió pengőt tesz ki, tehát most már 60 millió pengő az az összeg, amely abszolúte nem szolgálja ennek a törvényjavas­latnak az alátámasztását. Űjra hangsúlyozom, nehogy valaki azzal támadjon, hogy nincs szükség erre, mert igenis, óriási szükség van rá. Ha csak az Ombi.-segélyekre gondolok, ezt mindenki támogatja (Ügy van! a széteőbalol­dalon,), s ezek, valamint az erdészeti kérdések az egész ország szívügye, nem erről van szó. Mint tényt le kell szögeznem, hogy ilyen cé­lokra 60 millió pengőt már lefoglaltak ebből a százmillióból. T. Ház! Még néhány számot kell ismertet­nem. Semmi közük ehhez a fejlesztési javas­lathoz. Ha megnézem az 1941. évi földmívelés­ügyi költségvetésnek a tisztviselői státusról szóló kimutatását, amely még a csonka országra és legfeljebb a Felvidékre, — nem tudom, hogy ez a rész benne van-e, — azonban minden­esetre a volt kis ország társadalmára vonat­kozik, az 4906 alkalmazottat mutat ki. a folyó évben pedig 7824-et, kereken tehát 3000-rel több alkalmazottat, ami érthető, mert hiszen az er­délyi, keleti és déli részeknek az agrárigazga­tásba való bekapcsolása sürarős és elengedhe­tetlen. Ha i visszatért területeken megterem­tett agrárktátus dotációját veszem, akkor újra 12 millió pengőt kell számítanom, tehát már 72 millió pengőnél vagyok s ennek semmi köze nincs ehhez a fejlesztési javaslathoz. Ez azt jelenti, hogy a százmillióból huszonnyolcmillió maradna. T. Ház! őszintén megmondom, amikor vé­gigvizsgáltam ezeket az adatokat, ezt a több­letet^ akkor azt gondoltam, nem fogják elhinni. Fordítottam a kérdésen, azt mondottam, vizs­gáljuk meg pozitív oldalról nem azt, hogy mi nem szolgálja, hanem, hogy mi szolgálja a fejlesztési törvényjavaslatot, tehát a költségve­tés előirányzatában összeállítottam azokat a tételeket, amelyek mint többletek szerepelnek az előző évhez képest és a célkitűzéseket szol­gálják. 54

Next

/
Thumbnails
Contents