Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-278

Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 1912 július 7-én, kedden. 367 gyen nyugodt kedves képviselőtársam, az egéisz Ház, valamint a kormány is: mi egy szalmaszálat sem fogunk és nem akarunk a megvalósítás útjába állítani, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Incze Antal: Csak lássuk!) sőt én egyenesen úgy fogom fel a mi sze. repünket, hogy a mi feladatunk az, hogy objektív, komoly véleménynyilvánításunk által az esetleg még fennálló akadályokat is segítsünk eltávolítani a jelen törekvések útjából. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert valljuk meg őszintén: a magyar parlamentáris politikai rendszerben minden törekvés megvalósítása csak egy ekvilibriummal, egy egyensúlyi pont megkeresésével jöhet létre ég a kormány is számtalanszor tudomásul vehette, hogy nem itt van az ellensége, (Incze Antal: Hanem a felsőház ban 1 — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hanem az ellenségét másutt kell keresnie; bennünk legfeljebb a motort találja meg, amely hajszolja ós amely ezeket az ellenőröket legyőzni kívánja. (Incze Antal: Lásd a múltkori javaslat 3. §-át!) Nem kívánok ezzel részletesen foglalkozni, csak azt jegyzem meg, hogy amióta a felsőház egyenjogúsítása megtörtént, azóta — nagyon jól tudjuk — egészen máshová billent át a parlamentáris kormányzás súlypontja és sohasem itt van ellenállás, hanem mindig másutt; az értetlenséget tehát másutt keressék. Ezeket csak azért kívántam elmondani, hogy félreértés ne legyen, a mi állásfoglalásunk nem a megtagadás, hanem éppen ellenkezőleg, a segítenikívánás ebben a nagy kérdésben is. Ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztése tulajdonképpen azt jelenti, hogy maga a kormányzat is ráébredt és elismerte azt a sok év óta hangoztatott kifogást, felismerte azt a tényt, hogy a magyar mezőgazdaság termelési színvonala nem kielégítő. Nagy eredmény, hogy ezt végre leszögeztük, hogy nem ámítjuk magunkat, hanem tudomásul vesszük- hogy nagyon nagy teendők állanak előttünk, sőt ez a törvényjavaslat azt is leszögezi, hogy a kormány tudomásul vette és elismerte azt az évek óta hangoztatott felfogásunkat, hogy a magyar mezőgazdasági termelés színvonalát c«ak egy nagy átfogó terv keretében, mégpedig nagy áldozatok vállalásával érhetjük el» tehát semmiféle foltozgatás, semmiféle részletmegoldás nem segít, csak egy nagy, átfogó terv keresztülvitele. Igen rövidre szabott beszédidőmben csak röviden kívánnék foglalkozni egyes problémákkal. A vita során a felszólalók legtöbbje -hangsúlyozta és számszerűleg 'm igazolta azt, hogy a magyar mezőgazdaság termelési színvonala nagymértékben elmarad a nyugati államok eredményeitől és itt első helyen Németországot kell megemlíteuünk. "De amikor ezt az összehasonlítást megtesszük és amikor arról számolhatunk be hivatalos adatok alapján, hogy egy hektár búzatermő területen az átlagos termelés ott 21—22 mázsa, nálunk pedig 13 mázsa és még valami, tehát 60—70%-os eltérés tapasztalható a szántóföldi terjmelés gabonaneműjénél és 100, sőt sokszor 200 %-o« eltérés a kapásnövényeknél, a cukorrépánál, a burgonyánál és egyéb terményeknél, nem ennek hangsúlyozását tartom foltosnak, har/em annak hangsúlyozását, hogy ez nem mindig volt így. Itt nem áll módomban részletes számokat felsorolni, sokáig tartana, csak egyetlen rajzra mutatok rá, amelyet egy tanulmány hoz készítettem. Ha megnézzük 50 évre visszamenőleg csak a gabonanemüek terinettsi átlagát Magyarországon és Németországban, megdöbbeoitő eredményt kapunk, mert egy vízszintes vonal mutatja, hogy a magyar átlagtermés semmit sem fejlődött, egy felfelé emelkedő vonal pedig azt, hogy a német termelési színvonal szédületesen fejlődött és így jelentkezik az az óriási differencia, amit mindnyájan idézgetünk, hogy 60—70, sőt 100%-os különbségek vannak. Ez a háborúutáni évekre is ugyanígy érvényes. Ezt csak azért mutattam be, mert nem a mai tényeket akarom hangsúlyozni, hanem azt, hogy volt idő, amikor az ottani termelési átlag a •' mienk alatt volt. Az elmúlt félévszazad során tehát ott rendkívül sok történt és nálunk nyilván rendkívül kevés, vagy semmi sem történt, hogy ehhez a nagyon szomorú eredményhez jutottunk. Amikor ezt leszögezem és a múltbeli fejlődés vonalát kívánom bizonyítani, ugyanakkor kijelentem és hangsúlyozom — ismerve tapasztalásból az ottani helyzetet, ismerve a két ország földjét és népét — hogy a magyar föld és a magyar parasztság és munkásság semmivel sincs alatta a külföldinek, sőt egyenesen olyan kvalitások birtokában van, amelyek módot nyújtanának arra, hogy ne csak elérjük, de egyenesen felülmúljuk azokat az eredményeket, amelyeket a szomszéd államok, akár Németország, akár Olaszország, vagy az északi államok mutatnak. Amikor ezeket leszögezem, akkor nyilvánvaló, hogy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása során meg kell vizsgálni azokat az okokat, amelyek a magyar termelés visszamaradását előidézték és^ ugyancsak át kell tekinteni azokat az intézkedéseket, amelyek ezeket az eredményeket a nyugati országokban meghozták és e kettőből adódnak a helyes intézkedések fogalmazásai, amelyekkel a magyar termelés színvonalát emelni lehet. Van még egy oka annak, hogy ezt a rajzot itt behoztam és ez az, hogy senki se szegyeijen hivatkozni, felemlíteni a nyugati és elsősorban a német példákat, mert ha örökké ilyen eltérés lett volna, akkor mondhatnánk, hogy ez utópia, de miután volt nem is olyan reg, egy félévszázaddal ezelőtt volt olyan helyzet, amikor ők alattunk voltak, igenis nagyon figyelnünk kell intézkedéseiket és módszereiket, mert azokkal érték el ezt az eredményt és nem véletlenül, vagy ahogy sokszor hallani szoktuk, amint utalnak rá, hogy a klimatikai viszonyok következtében. Ez határozottan helytelen, mert van ugyan ennek is valami befolyása, de nem olyan mértékű, mint amilyet egyáltalán Magyarországon hangsúlyozni szoktak. T. Ház! Röviden a magyar mezőgazdasági termelési színvonalunk visszamaradásának okait a következő főpontokban látom kicsúcsosodni. Elsősorban itt van — amiről a törvényjavaslat nem emlékezik meg, de a legfontosabbnak tartom — a birtokmegoszlás, helyesebben az üzemnagyság kedvezőtlen alakulása, ez az első kérdés ebben a dologban. A másik a talaj termőerejének elégtelen pótlása és fenntartása, a harmadik a gépek és eszközök viszonylag nagyon gyér és csekély alkalmazása, használása, a.

r negyedik a mezőgazdasági oktatás elmaradása, az ötödik ás egyik legfontosabb az, hogy a mezőgazdasági igazgatásnak, az agrárigazgatásnak végső szervezetei nagyon gyérek, úgyhogy az intézkedések végrehajtását lehetetlenné teszi s yégül hatodszor minden törekvésnek és mindezek-