Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-278

Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 1H2 július 7-én, kedden. 365 alany, ha megtalálja fáradságos munkájának ellenértékét, akkor nyugodtan lehet őt esetlej kényszereszközökkel is arra kötelezni, hogy többet termeljen, mert akkor nem hivatkozhatik arra, hogy nem érdemes dolgozni. (Rapesányi László: Ezidőszerint hivatkozhat?) Igen! Ezzel a helytelen árpolitikával kapcsolatban rá kell mutatnom egy-két dologra. A hadbavonult ipari munkások családjának járó segélyt a munkaadó természetesen átháríthatja a vevőre, míg a gazda a bevonult munkás és cseléd családjának a gabona- és készpénz-járandóságon kívül minden járandóságát tartozik kiadni és abból semmit sem háríthat át. Egy másik ilyen dolog a marharekvirálás. A gazda a rá kivetett marhákat olcsó áron, kilonkint 1-20—1-30 pengőért tartozik beszolgáltatni.. Igaz, hogy ez tulajdonképpen a harmadosztályú marhákra vonatkozik, azonban ma, nyár derekán semerre sem lehet találni harmadosztályú marhát. Azt hiszem, nem volna nagy akadálya annak, hogy a gazda állatjáért, amelyet be kell szolgáltatnia, megkaphassa annak az állatnak a rendes ellenértékét. A napokban láttam egy készülő rendeletet, amely a tejtermelésre vonatkozik. Ez a rendelettervezet eklatáns példája annak, hogyan lehet egy rendeletet úgy megszerkeszteni, hogy abban mindenki megtalálja a számítását, csak a termelő nem. (Rapesányi László: Ilyen rendelet sok van Magyarországon») Nem kívánok ezzel bővebben foglalkozni, mert ez még csak tervezet. Remélem, hogy mire rendelet lesz belőle, talán megváltoztatnak benne egyes részleteket. A helyes és megfelelő árpolitika mellett egy másik elsőrangú feladat volna az értékesítés helyes megszervezése. Ma az a helyzet, hogy ha a gazdának valami eladója van, azt be kell szállítania a legközelebbi központba, amely, sokszor nagy távolságra van, sokszor megközelíthetetlen és így bizony tetemes fuvardíjköltség jelentkezik. Ügy kellene megszervezni az értékesítést, hogy a gazda kint a helyszínén vagy a legközelebbi községben adhassa el minden, áruját, viszont ugyancsak ott beszerezhesse mindazokat a cikkeket, amelyekre szüksége van. A javaslat külömböző kedvezményekkel is szándékozik a gazda segítségére lenni. Ezek a segítségek mind a mezőgazdaság érdekében történnek. Vigyázni kell azonban arra, hogy ezek a segítségek megfelelő helyem és időben alkalmaztassanak, mert ellenkező esetben célt tévesztenek. Ilyen kedvezmények: a földadómentesség, az olcsó gabonavetőmag, a szőlővessző, a gyümölcsfa, pénabeli támogatás, feldolgozó üzemek létesítése, illetékmentesség, gépek beszerzése, tisztítóberendezések, az állatállomány feljavítására szolgáló segélyek, törzskönyvezés, stb. Ezek mind olyan kedvemények, amelyek alkalmasak arra, hogy fejleszezük velük a mezőgazdaságot, csak arra kell vigyáznunk, hogy igazságosan és méltányosan járjunk el ezeknek a kedvezményeknek a megadásánál és hogy ezek megfelelő időben jussanak el a gazdához, mert a megkésett kedvezmény tulajdonképpen nem kedvezmény és nem éri el a célját. A mezőgazdaság fejlesztésének egyik legfontosabb tényezője a tagosítás. A tagosítás érdekében ebben a Házban már többízben felszólaltam, és most örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatnak errevonatkozó intézkedéseit, különösen azt a rendelkezést, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak joga van hivatalból is elrendelni a tagosításra vonatkozó előmunkálatokat. Nagy horderejű dolog ez, mert minél intenzívebben és minél nagyobb mértékben lehet keresztülvinni a tagosítást, annál nagyobb területet lehet beállítani a mezőgazdaság szolgálatába. A magam részéről az egész javaslatban talán éppen ezt a rendelkezést tartom a legfontosabbnak és arra kérem a miniszter urat, hogy ha ebből a javaslatból törvény lesz, minél gyakrabban éljen ezzel a jogával, még abban az esetben is, ha ez a föld mívelésügyi minisztériumra esetleg bizonyos költségekkel és kiadásokkal jár. Felfogásom szerint is szükséges a mező gazdasági ismeretek fejlesztése. Ebben a kérdésben azonban nem az a fontos, hogy azt a főiskolát akadémiának, vagy egyetemnek hívják-e, hanem az a fontos, hogy minél több és minél jobban képzett gazdát neveljenek, olyanokat, akik minden tekintetben meg tudják állni a helyüket. Elsőrangú kérdés ezeknek a szakférfiaknak a nevelése, de nem fontos, hogy doktori címmel vagy pedig doktori cím nélkül lesznek minden tekintetben megfelelő szakemberek. Az iskolák átszervezésénél is előbbre való kérdés azonban az, hogy a mostani tanári létszámmal és tisztviselői •karral hogyan lehet megkezdeni a mezőgazdaság fejlesztését. Az iskolák átállítása már a fejlesztés közben is megtörténhetik és azt Inszem, a miniszter úr is igazat ad nekem ebbem és a fejlesztést, ahol lehet és abban a mértékben, ahogyan lehetséges, mindjárt megkezdi, mint ahogyan beszédében

r be is ígérte, mert minden elmulasztott perc óriási károso dással jár. Itt különösen a téli gazdasági tanfolyamokra kívánok rámutatni. Tapasztalatom szerint a mostani viszonyoknak legmegfelelőbbek ezek a két-háromhónapos téli gazdasági tanfolyamok, elsősorban azért, mert könnyen hozzáférhetők, másodszor pedig azért, mert a gazda télen, amikor kevesebb t a munkája, a napi munka után két-három órás tanulással gyarapíthatja, bővítheti elméleti tudását. Ezt az elméleti tudást azután tavasztól kezdve beviheti a gyakorlatba. Arra kérem a miniszterurat, hogy ezeknek a téli gazdasági tanfolyamoknak a számát legalább is olyan mértékben szaporítsa, hogy lehetőleg mindenkinek hozzáférhetők legyenek. Ezzel nem beszélek én az alsóbbfokú mezőgazdasági _ szakoktatás ellen. A mezőgazdasági szakiskolákra is feltétlenül szükség van. Csak azt szeretném és, azt kívánón, hogy addig is, amíg a szakiskolákat intenzívebben ki lehet fejleszteni, ezekkel a téli tanfolyamokkal legalább is bizonyos mértékben nevelhessük a gazdatársadalmat és fejleszthessük a tudását. Nagyon fontos a kísérletügy minél nagyobb mértékben való kifejlesztése, különösen a talajtani állomások szaporítása. Abban a helyzetben vagyok, hogy ennek fontosságára közvetlen tapasztalatomból mutathatok rá. Zala vármegye nagykanizsai és keszthelyi járásában ugyanis a miniszter úr elrendelte a talajtani vizsgálatok bevezetését. Ezért mind a magam, mind vármegyém gazdatársadalmának nevében hálás köszönetet mondok a miniszter úrnak, de köszönetet mondok az ezekben a járásokban kint működő vegyészeknek is. akik buzgó szorgalommal, szakmájuk és a 53