Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-278

360 Az országgyűlés képviselőházam esetlen állapot, ez a szerencsétlen helyzet, hogy talán) csak azt a dara"» kenyeret és azt a kis pálinkát kaphatták meg ezek az emberek hosszú évtizedeken keresztül, egészen a világháborúig, illetve a vil.'igiiHboi a elóttig amihor az előbb említett Darányi Ig>nác volt az, aki a magyar nemzetnek, a magyar népnek becsületet szerzett a Kárpátalján. Darányi Ignácnak és az ő elgondolásán keresztül Egan Edének a munkája volt az, amelynek következtében a ruszin parasztság húsz éven át mindig szívesen gondolt Magyarországra. Ez a gondolat, ez a munka abban nyilvánult meg, hogy hozzáfogtak a föld felvásárlásához a Sohönbornuradalomból és más uradalmakból és 35 éves törlesztéssel igyekeztek a földet szétosztaná a parasztságnak, egyben előmozdították a szarvasmarhat&nyésztésüket és különböző kedvezményeket biztosítottak a számukra. Ezt sohasem felejtette el az a nép és most, az új honalapítás hajnalán és kezdetén, ahol most vagyunk, mikor a területek kezdenek visszatérni, kell, hogy valaki apja legyen annak a területnek, kell, hogy valaki törődjék vele, ha csak gazdasági téren is, úgy, ahogyan Darányi Ignác tette, mert ez örök érvényű emléket, szíves visszagondolást és visszaemlékezést fog az ottani népnél biztosítani. Darányi Ignác megkezdte, a világháború azonban megakasztotta ezt a munkát. Jött a világháború, orosz front lett a terület, nagy csapatátvonulások voltak, községeket égettek fel, a háború minden következménye érte azt a területet és így az megint visszazökkent, visszazuhant előbbi elhagyott állapotába. Háborús jóvátételek^ nem történtek, mert hiszen a terület az országtól elszakadt, a csehek azt mondották, a magyarokért harcoltatok, gondoskodjanak tehát ők ennek a feldúlt vidéknek a felépítéséről. Sőt Novág pénzügyminiszter a cseh parlamentben ezt megtetézte. Ö maga elismerte egyik beszédében — később megbánta —, hogy csak a pénzváltáson kerestek Kárpátalján 115 milliót. Hogyan tudjon akkor szuszogni, lélekzeni, fejlődni ilyen körülmények között egy nép? Minden népért annak az országnak a kormánya a felelős, amely vezeti és igen fontos az, hogy ma, amikor körül vagyunk véve ellenségtől és új országalapítás kezdődik, minden nemzetiség megtalálja Magyarországon a boldogulást, a nyugalmat és ne érezze, hogy különbség van egyik és a másik állampolgár között. Akkor vissza fognak jönni^ azok a napok, amelyek a világháború előtt vol-" tak, amelyekre, véleményem szerint, minden nemzetiség jól és kedvesen emlékezik vissza. Konkrét formában kárpátaljatáji és speciális agrárfeladatai közé sorolnám a következőket. Ott nem lehet speciális mezőgazdasági fejlesztésről beszélni, mint az Alföldön, ahol tiszta mezőgazdasági területek állanak rendelkezésre, hanem ott kombinálva jönnek a területek. Van egy része, a völgyek és főképpen az alsórészek, ezek mezőgazdasági munkára teljesen alkalmas területek, azután van a közép; terület, amely már erdős és mezőgazdasági területtel vegyes, a felsőrész pedig erdő és havasi legelőgazdálkodás. Itt tehát a speciális konkrét megoldások teljesen mások, tehát minden terület részére a maga vidéke és tája szerint kell a programmot is felállítani. A második nagyon fontos kérdés, amely Kárpátalja gazdasági életét fellendítheti, az állattenyésztés, a harmadik az erdőgazdálkodás, negyedik a sóipari termelés, az ötödik a mé278. ülése 19 U2 július 7-én, kedden, hészet, a hatodik a gyümölcsész et, a hetedik a legelőgazdálkodás, a nyolcadik a tejtermelés éa a kilencedik a nemes haltenyésztés. Ezek azok, amik nem kívánnak nagy invesztíciót, sok pénzt, egy-egy megfelelő ember irányítása mellett nagyszerűen rendbe lehetne hozni pár év alatt az ottani gazdálkodást és gazdasági fejlődést ennek a területnek táji igényei szerint. Tekintettel arra, hogy Kárpátalján a mezőgazdaság az iparral szoros összefüggésben van, legelsősorban említem az ottani nagy energiatermelő lehetőségeket. Hoor Tempis egyetemi professzor is három tervet dolgozott ki Kárpátalja területére, ahol nagy energiamennyiséget kaphatunk. Az első a Talabor és a Nagyág energiatermelő forrása, a második a Tarac vízierőműve és a harmadik a Tisza bustyaháza—huszti szakaszán egy vízierőtelep meg; építése. Ö a legprecízebb tervet dolgozta ki mind a három erőmű felépítésére. Ennek a . három kárpátaljai erőműforrásnak a felépítése a Kolozsvár—Nagyvárad—Debrecen—Miskolc — Kassa-vonal és a Kárpátok gerince által határolt, szóval az északi határon lévő terület minden ipari, világítási és mezőgazdasági áramszükségletét játszi könnyedséggel elégítené ki, beleértve a Máv. vasútvonalainak elektromos hajtóerővel való bekapcsolását is. A Talabor—Nagyág vízierőmű energiatermelése évi 150 millió kilowattóra volna, s az erőmű megépítése 27 millió pengőbe kerülne. A 27 milliós beruházási költség mellett harminc évi tőke- és kamatamortizáció számításba vételével egy kilomattóra 2-37 fillérbe kerülne. Méltóztassék elképzelni, mit jelent ez a mai 25, meg 30 filléres villanyárakhoz képest! Mindamellett, hogy csak két és fél fillérbe kerülne az áram kilowattóránkint, a kamatozás a befektetett tőke 6-5 százalékát hozná. Ez, mondom, a Talabor-Nagyág erőmű lenne, amelynek gondolatát annakidején még Jancsó felvetette. A második erőmű a Tarac vízierőműve lenne, amelynek beruházási költsége 351 millió pengő volna. Itt évente láO millió kilowattóra áramot termelhetnénk. Egy kilowattóra az előbbihez hasonló tőke- és kamatamortizáció mellett 6-5 százalékos kamatozással 1-754 fillérbe kerülne, itt tehát még a 2 fillért sem ütné meoj egy kilowattóra energia termelési költsége. A harmadik erőmű t a Tisza^ bustyaháza—huszti szakaszának vízierőműve lenne, amely nemcsak energiaforrás volna, hanem a Tiszának ezt a szakaszát hajózhatóvá is tenné. Ez az építkezés 20'8 millió pengőt igényelne és 128 millió kilowattórát termelne- A mű évi tőke-, kamat- s újítási alapköltsége 770.000 pengőt tenne ki. A három vízierőmű felállítása hihetetlen arányban vinné előre Magyarország ipari fejlődését és közgazdaságát, de főképpen Kárpátalja iparosítását, amelynek mostoha gazdasági helyzetét csak ezen az úton lehetne javítani. Ügy gondolom, hogy a tervet a milliárdos mezőgazdasági beruházó Programm alapján valósítanék meg tíz év alatt évi 10 milliós beruházással. Ennek a három nagy erőműnek a felépítése tudniillik körülbelül 100 millió pengőbe kerülne. Ha évente csak 10 milliót biztosítanánk ezekre az építkezésekre, akkor is tíz év alatt, vagyis amíg ez a nagy programm megvalósul, ez a három erőmű is elkészülne. Méltóztassanak elgondolni, mit jelent az, ha ennyi millió kilowattórát házilag, itthon termelve, sem fát, sem szenet nem pocsékolva