Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-277

Az országgyűlés képviselőházának 277. ülése 19 U2 július 3-á#i, pénteken. 341 kötéssel lenne szabad osak alkalmazni a fogalmazási karban is a gazdasági akadémiai hall gatót, akkor, ha előzőleg három évi külszolgálata vagy gyakorlati szolgálata van. Tessék meggyőződve lenni, egészen biztos, hogy a magyar földigazgatásnak hasznára lenne a két említett törvénynek ilyen értelemben való módosítása. Nagyon kérem az államtitkár urat, hogy a földmívelésügyi kormányzat igyekezzék saját érdekében ennek az elgondolásnak érvényt szerezni. Rá akarok mutatni még arra, hogy ezzel szemben rendkívül helyeslem a mezőgazdasági doktorátus létesítését. Helyeslem azért, mert a mezőgazdasági doktorátus, ha az magas színvonalú, később végtelen jó hatással lesz a mezőgazdasági szakoktatásra. Egy előfeltétel azonban van és ez az, hogy ez a mezőgazdasági doktorátus igazán magasszínvonalú legyen, mert ha nem az, akkor ugyanúgy fogunk vele járni, mint a jogi doktorátussal, ahol nem tettük többé kvalifikáció feltételévé az államvizsgát, hanem a jog- és államtudományi doktorátust. Mi történt? Be kell vallanunk, ha sajnáljuk is, a jog- és államtudományi doktorátus leszállt az államvizsgák nívójára. Ezt nem szabad utána csinálnunk. Rendkívül fontos tehát, ha meg akarjuk a mezőgazdasági doktorátus magas nívóját őrizni, hogy először is ezt a doktorátust a József Nádor Műegyetemen rendszeresítsük, mert ott vannak meg a tudományos előfeltételek arra, hogy a doktorátus magasszínvonalú legyen. A másik feltétel, hogy gazdasági akadémiai oklevél kelljen hlozzá. Az mehessen tehát csak mezőgazdasági doktorátusra, akiknek gazdasági akadémiai oklevele van, mert ha nem ez történik, akkor menthetetlenül le fog szállni a mezőgazdasági dokto; rátns nívója. Azt a példát kell követnünk, ami a József Nádor Műegyetemen van, a mérnöki karon. A mérnökök, azt hiszem, 4 év vagy 9 félév után, amikor elvégzik a tudományegyetemet, kapnak mérnöki oklevelet. Aki azután igazán magas tudományos szintet akar elérni, az külön egyévi munkával, nehéz diszszertációk árán megszerezheti a műegyetemi doktorátust, de ennek va

n is nagy értéke. A törvényjavaslat nagyon helyesen felveti a tagosítás problémáját is és — ha jól emlékszem — 60 millió pengőt szán rá erre a nagyon fontos állami ténykedésre. Állaim beavatkozással, törvény útján, tekintet r nélkül arra, hogy az érdekeltek többsége kívánja-e vagy sem, ha a gazdasági felügyelő helyesnek találja, elrendelhető a" tagosítás. Nagyon helyeslem, mert állandóan emelnünk kell a kéj pességet a többtermelós terén, ezeken az apró parcellákon pedig modern mezőgazdálkodás nem képzelhető el. Felhívom azonban a földmívelésügyi miniszter úr és a t. Ház figyelmét arra, hogy ha tagosítunk és GO milliót szánunk erre a célra, ez kidobott pénz lesz, ha ugyanakkor nem hozunk törvényt a parcellaminimumról. Méltóztassék elgondolni, t hogy adás-vételek útján, örökösödések révén — hiába tagosítunk óriási költséggel — évek múlva a birtokparcellák megint ugyanolyan madzagokká alakulnak. Erre rájöttek már más államok. Nekünk valami egészséges parcellaminimumot kell bevezetnünk, ha a tagosítást ilyen nagy állami költséggel keresztül akarjuk vinni. Bátor vagyok kitérni a törvényjavaslatnak arra a részére, amely az állatlétszámok emelésével foglalkozik. Rendkívül helyes, amikor a törvényjavaslat nagy összegeket irányoz elő arra. hogy körülbelül kétmillióval emelje a magyar állatlétszámot, bátor vagyok azonbam rámutatni arra, hogy először nem emelni kell nagy költséggel az állatlétszámot, hanem először a meglévő állatlátszámot kell megvédeni az elhullástól. (Ügy van! balfelől.) Itt vagyunk mi lehetetlen viszonyok között. Ki fogok most bővebben térni a sertésvész és a sertés vész elleni kötelező oltás problémájára. A huszadik század húszas éveinek legnagyobb vívmánya az állatgyógyászat és állategészségügy terén a biztosan gyógyító sertésoltásnak gyógyszere. Az elhullás ellen 98—-97%-ig biztosítva vagyunk, ha a sertést idejekorán, normális időben, oiégyhónapos korában sertésvész ellen oltjuk. Mégis azt látjuk, hogy nálunk évente legalább 20—25—30 millió pengő értékű sertés pusztul el a kisembereknél. (Úgy van! Ügy van!} Ez katasztrófa nemcsak azért, mert a sertés a kisember vagyona, hanem azért is, mert ez az egyedüli forgótőkéje. Ahol nagy sertésvész megy keresztül egy községen, azt erkölcsileg is meg lehet érezni a község süllyedésén, mert az anyagi romlás az ilyen kisembereknél rendszerint erkölcsi süllyedést is von maga után. Nem szeretek feldobni problémákat anélkül, hogy konkrét javaslatot ne tegyek. Tudom, hogy a földmívelésügyi kormányzat idegenkedik a sertésoltás elrendelésétől, mert külföld felé bizonyos szállítási kötelezettségeink vannak és fél, hogyha itt is olta.nak, ott is oltanak kötelezően, nem tudja a negyven nap s vészveszteséget biztosítani. Ezzel szemben bátor vagyok rámutatni arra, hogy ez már régen túlhaladott álláspont, mert a községek területén nyugodtan olthat a hatósági állatorvos, amíg a szomszéd udvarban nincs elkülönítve a disznó: itt nem lehet a kérdést megfogni. A kötelező sertésoltással kell megfogni, mégpedig hogyan? Ha meg tudtuk oldani azt, hogy. Magyarországon vész ellen minden kutyát^ beoltanak, (Meskó Zoltán: Választás előtt kétszer! — Derültség.) akkor ezt is meg kell tudnunk oldani. A következőképpen kell megoldani: adok egy tanácsot a földmívelésügyi kormányzatnak. Nem azt mondom, hogy tessék a szérum árát leszállítani. Ezt komolytalannak tartom. A szérum ára nem olyan magas: régen köbcentiméterenkint 18—20 fillér volt s ugyanakkor a disznó ára 80 fillér kilogrammonkint. Ma azonban a disznó ára 2 pengő, a szérum ára 7 fillér. Nem ez tartja vissza a gazdákat, hanem a nemtörődömség. Tehát rá kell őket kényszeríteni. Megmondom mi a javaslatom. Hozzáteszem, megvalósítása az államnak egy krajcárba sem kerül. Amikor a disznót levágják, kell egy disznólevelet váltani, a marhalevélhez hasonlóan s amikor valaki mondjuk a malacát, a süldőjét levágja, elmegy a marhalevél-kcezelőhiöz, tessék velie 30—50 filléres bélyeget ráragasztatni. Könynyen fizeti a gazda ilyenkor, mert befolyik nála a pénz. Ebből lehet egy alapot létesíteni és ebből fedezni a kötelező sertésoltás költségeit. (Tetszés és helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Meskó Zoltán: Kolumbusz tojása!) Ezzel meg van oldva a kérdés. M% egyet: a kötelező sertésoltást össze kell kötni a kötelezően egy időben való Jbúgatással, hogy a malacok januárban és júliusban jöjjenek világra. El kell rendelni — ez könnyen végrehajtható vármegyei statútumok útján is> hiszen a vármegyei állattenyész-