Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-277

336 Az országgyűlés képviselőházának és én is teljesen aláhúzom őket az én gondo­lataimmal. T. Képviselőház! Az egész magyar közvé­lemény és az egész magyar sajtó hónapok óta érdeklődéssel foglalkozik ezzel a javaslattal. (Csorba János: Gyenge érdeklődéssel!) Kétség­telen dolog, hogy ha ezt a javaslatot jól és bölcsen hajtják végre, akkor ez a magyar mezőgazdaságnak nagyarányú fejlődését fogja maga titán vonni. Ez a törvényjavaslat tulaj­donképpen kerettörvény, amely egységes rend­szerbe foglalja azokat a nagyarányú kedvezé­seket és juttatásokat, amelyeket tíz éven ke­resztül akarunk adni a magyar mazőgazdaság­nak, másrészt pedig imperiv rendelkezésekkel akarja az olyannyira fontos magyar mezőgaz­dasági szakoktatás gyakorlati és teoretikus reformját megvalósítani. A közvélemény részéről tulajdonképpen kél főkérdés merül fel: az egyik az, hogy szük­séges-e ez a javaslat, a másik pedig az, hogy ha szükséges, akkor időszerű-e? Méltóztassa­nak megengedni, hogy én ne azokból a szem­pontokból kiindulva foglalkozzam a szükség­szerűség kérdésével, amelyekből kiindulva ál­talában előttem szólott t. képviselőtársaim foglalkoztak vele, statisztikai adatokkal bizo­nyítva, hogy ez a javaslat a mezőgazdaság szempontjából szükséges. Nem fér kétség ah­hoz, hogy ha végtére is ezermilliót ingyen juttatunk a mezőgazdaság javára, ennek a mezőgazdaság előnyévé kell válnia. De van közvélemény is és a jogalkotáshoz szükséges az is, hogy a közvélemény azzal egvüttérezzen. Amikor ezt kutatom, akkor rá kell mutatnom arra, hogy az életnek a helyes rendje az, hogy ha^ a normálember valamiben szükséget vagy hiányt érez, akkor körülnéz, hogy a legtaka­rékosabban milyen anyagi forrásokból lehetne ezt a hiányt pótolni. A bölcsen és helyesen vezetett áll am eletében is, ha akár a vezetésért felelős tényezők, akár maga a társadalom észreveszi,. hogy valami nagy alkotásnak a szükségessége elérkezett, akkor körülnéznek, hogy a produktiv tőke legkisebb rovására mely módon lehetne ezt a szükséges alkotást megvalósítani. Ha a magvar közéletbe vissza tekintünk, akkor megállapíthatjuk, sajnos, hogy sokszor politikai jelszavak, úgynevezett korszellem hatása alatt egyszerre csak kihaw­íottunk a_ produktiv tőkéből, az adófizetők zsebéből bizonyos nagy, financiális kereteket és amikor ezek a financiális keretek már ki voltak hasítva, csak akkor kezdtünk srondol­kozni. hogy konkrété tulajdonképpen hosrvan is tudnánk felhasználni ezeket az összegeket. Ez az eljárás rendesen azt az eredményt vonta maga után. hogy a produktív tőkékből elvont összegek hiánya a közgazdasági életnek mindig sokkal nagyobb 1 kárt okozott, mint amennyi előnyt hozott az a nagy alkotás, ame­lyet a korszellem vagy a politikai jelszavak hatása alatt megvalósítottunk. Ha visszagon­dolok az én kétévtizedes gazdamultamra, arra a sok szakcikkre, amelyeket közben elolvastam, és arra a rengeteg sok gazda gyűlésre, amelyen résztvettem, akkor megállapíthatom, hogv azoknak tárgysorozatán állandóan szerepeltek azok az elgondolások és óhajok, amelyek itt ebben a törvényjavaslatban megvalósításra várnak és fognak találni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) így tehát leszegezhetem, hogy ezt a törvényjavaslatot a magyar közvéleménv már évek óta előre szankcionálta. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ennélfogva ennek be­177. ülése 19U2 júlms H-án, pénteken. nyújtásáért hálás köszönetemet fejezem ki a földmívelésügyi miniszter úrnak. (Helyeslés a jobboldalon.) A kérdés másik része az, hogy időszerű-3 ez a törvényjavaslat, hogy ezekben a háborús időkben, amikor megennék a háborúnak követ­kezményeit gazdasági téren sem tudja senki sem biztosan lemérni, szabad-e egy ilyen javaslat tal jönni a törvénysozás elé. Válaszom erre az. hogy a háborús világban és a háborús időkben rendszerint az állami hatalomnak különböző kompetenciája megnövekszik, tehát igenis, rendkívül alkalmas ez az idő oly törvények meghozatalára, amelyek nagy nemzeti célokat szolgálnak, de megvalósításukhoz igenis, bizo­nyos nagyobbmérvű állami beavatkozás szük­séges. A pszichológiai momentumból kifolyólag tehát nagyon alkalmas az idő ennek a törvény­javaslatnak megalkotására. Másrészt nagyon alkalmas és időszerű jelenleg ennek a törvény­alkotásnak törvényerőre emelése azért, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy Európában éé, az egész világon háború folyik, és ezalatt a háború alatt az európai népek már most kez- _ dik lerakni egy új gazdasági rend alapjait. Magyar szempontból rendkívül fontosnak tar­tom, hogy az,új európai gazdasági rendbe való beilleszkedésünk alapjait magyar módon, ma­gyar iniciativából már most rakjuk le, nehogy esetleg később az európai politikai és gazda­sági nyomás terhe alatt nagy hirtelenseggel kelljen a magyar mezőgazdaságot befejezett tények elé állítani. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Ez a törvényjavaslat nagyon tö­mören és nagyon helytállóan fejezi ki 1. §-ában a célját, amikor azt mondja, hogy a mezőgaz­dasági jövedelmezőségét a mezőgazda­ság töb'btermelésén keresztül akarja biztosí­tani. Kétségtelen, hogy egy olyan üzem, amely nem rentábilis, hasonló egy beteg emberhez, aki gyógykezelést igényel. A rentabilitásnak azonban két oldala van, illetőleg azt két szem­szögből kell nézni. Az egyik szemszög, amely­ből nézhetjük a rentabilitást, az egyén szem­szöge, az, hogy neki jövedelmet hoz-e az illető üzem. Amellett esetleg a közület felé nem te­szi meg a kötelezettségét, mert különleges adó­kedvezményben, különleges refakciákban ré­szesül. A közület szempontjából csak az a ren­tabilitás, igazán helyes, amely olyan üzem es olyan produkció után keletkezik, amely meg­teszi kötelezettségét a közösség felé az összes terhekben való résztvállalással, másrészt az egyénnek magának is hasznot biztosít. Erre voltam bátor rámutatni azért, mert ha a ma­gyar mezőgazdaságot vizsgálom, akkor két^ «égtelenül meg kell állapítanom azt, hogy a magyar mezőgazdaság nagyrésze igenis ma­gas nyugati nivón áll. Ezzel szemben mező­gazdaságunknak egy másik tekintélyes része, amely a földbirtokpolitikából folyólag most növekvőben van, valóban nem áll még ezen a magas nivón, tehát kötelességünk ezen a té­ren segítségére menni, hogy elérhessük azt az ideális állapotot, hogy ezeknél a jövedelmező­séget ne csak árpolitikai úton keressük, hanem igenis a többtermelés útján is, amelynek meg­valósítása ennek a javaslatnak a célja. Ha ennél a tárgynál vagyok, igenis rá kell mutatnom arra, hogy fokozódó intenzitással kicsendül minden egyes igen t. képviselőtár sam beszédéből az árkérdés. Valóban itt ütkö­zik a mezőgazdaság érdeke az ország esetleges financiális érdekeivel, de nem szabad azt sem elfelejteni, hogy ha tartós ez a háború, és még

Next

/
Thumbnails
Contents