Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-276

Az országgyűlés képviselőházának 276. ruelés költségeit. Bizonyos ambíciót beléje is kell önteni azáltal, hogy munkáját nem olyan olcsón fizetik meg, mint most, hogy ne fizes­sen rá a termelésére, hanem megkapja legalább azt, amit az ipari vonalon dolgozóknak fi­zetnek, T. Ház! Már bevezető szavaimban szól­tam arról, hogy milyen fontossággal bír en­nek a javaslatnak gyakorlati keresztülvitele, mennyire áll vagy bukik majd e javaslat a keresztülviteltől és attól, hogy milyen szervek hajtják majd végre a javaslatot. A föl'dmíve­lésügyi miniszter úr bevezető szavaiban két­ségtelenül szerepet juttatott az érdekképvise­leteknek, (Börcs János: Idáig még nem lát­tuk!) azonban ennek ellenére nem olyan mér­tékben vagy olyan határozottsággal körvona­lazta azt, amint az az érdekképvisleteknek, illetőleg a gazdatársadalomnak érdekében áll. Azt látom, hogy az érdekképviseletek például kívül állnak az újonan alakítandó, falusi fel­építésű mezőgazdasági tanácson, mezőgazda­sági szerven; kívül állnak, sőt azt mondha­tom,, hogy felettük állnak. Mármost mi lesz itt az eredmény? Az, hogy a jól kiépített érdek­képviseleti szerv, — amely például nálunk produktív gazdakörökkel rendelkezik, s ezek a gazdakörök felölelik egész társadalmunkat a középbirtokostól a nagybirtokosig — aláren­delt helyzetbe fog jutni. Nem fogja tudni, (Börcs János: Nem fognak együtt dolgozni!) vájjon mi célja van az ő létének akkor, ha mellette egy másik szerv fog működni, amely intézkedési, hatósági jogkörrel lesz felruházva. Az a gazdasági tanácsadó tehát, amely a köz­ségekben mint hatóság, mint szerv elfoglalja majd a helyét és amely a vármegyei gazda­sági felügyelőnek lesz közvetlenül aláren­delve, nem helyes, ha önálló szerv lesz. Ez csak akkor lesz egészséges, ha bekapcsolódik a gaz­dakörökbe, és ha mon'djuk, mint a gazdakörök tisztviselője, titkára fog működni Ezáltal ugyanis meglévő és igen egészségesnek bizo­nyult szervezeteinket fogjuk gyengíteni és he­lyükbe egy ki nem próbált, esetleg új szerve- ' zotet állítunk, ami semmiesetre sem hiszem, hogy célja lenne ennek a javaslatnak. Mi tehát tisztelettel javasoljuk, hogy az érdekképvise­letekre különös figyelemmel méltóztassék lenni a miniszter úrnak és különös figyelmet méltóztassék fordítani arra, hogy ezek az ér­dekképviseletek egészséges együttműködésben tudják elemi azt a célt, amelyet az előttünk fekvő törvényjavaslat el akar "érni, Eá kell még térnem arra, ami a felszabadult területek viszonylatában bizonyos fokig spéci­fikus kérdés. Nagy segítségünkre volt és nagy nemzeti missziót töltött be az Emgével pár­huzamosan a szövetkezet. A szövetkezetnek egyik ága volt a tejszövetkezet. A tejszövetke­zetek a legegészségesebb módon kapcsolták be az erdélyi magyar kisgazdatársadalmat és biz­tosították a tejértékesítés lehetőségét, de egy­ben biztosították a magasabb állatállományt is. Amely pillanatban prosperitást jelentett a tej, a tehenészet, abban a pillanatban a kisgazda már arra törekedett, hogy jobbminőségű, na­gyobb teljesítőképességű állatokat szerezzen be ennek a célnak a megvalósítására. Most vala­hogyan azt kell látnunk, hogy amióta felszaba­dultunk, nem olyan mérvű, vagy legalább is nem annyira kedvező a támogatás a szövetke­zetek részére, mint amilyen például a meg r szállás alatt volt. Erre konkrét példát szeret­nék felhozni. Ma nem terjeszkedik tovább a tejszövetkezet, ma akadályokba ütközik az, ülése 1942 július 2-án, csütörtökön. 323 hogy újabb fölözőgépeket, újabb tejközponto-* kat állítsanak fel, ami pedig a jelenlegi köz­ellátási viszonyok között elsőrangú fontosságú. (Ügy van! Ügy van!) Tudom, hogy a tej ma igen nagy mértékben népélelmezési cikk (BÖrcs János: És a legolcsóbb!) és tényleg a leg­olcsóbb, (Börcs János: Olcsóbb literje, mint egy deci bor!) ugyanakkor azonban rá kell mu­tatnom arra, hogy olyan vidékeken, olyan fal­vakban, amelyek minden fogyasztóeentrumtól távolesnek, ott ilyen tejszövetkezetek létesít­tessenek. Semmiesetre sem szeretném azt mon­dani, hogy a fogyasztócentrumok közelében fokozzuk mi ezeket a tejtermelő üzemeket, mert hiszen itt rontanánk a fogyasztóoentrumok el­látását, de viszont éppen a közszükségletre való tekintettel igen nagyfontosságúnak tar­tom azt, hogy azokon a területeken, amelyek távolesnek minden fogyasztócentrumtól, ezek a tej szövetkezetek felállíttassanak és a köz­élelmezés munkájába bekapcsoltassanak. (He­lyeslés.) Magam tapasztaltam például a saját vár­megyémben, Szilágy vármegyében is, hogy vannak falvak, amelyek a mezővárosoktól őket elválasztó lft—15 kilométeres sugáron kívül esnek. Ezek lakói panaszkodnak amiatt, hogy a tejüket bizony ki kell önteni, fel kell étetni a disznóval értékesítés hiányában. (Börcs Já­nos: Ugyanakkor szoptatóanyák nem kapnak tejet.) Vannak vidékek, ahol a bivalytenyész­tés nagymértékben kifejlődött, ezek rendesen félreeső helyeken vannak, ahol értékesítésre, piacra nincs lehetőség. Tudjuk, hogy a bivaly zsíros tejénél fogva nagymennyiségű vaj ter­melését teszi lehetővé, ezek nagyon jól volná­nak bekapcsolhatók, úgyhogy megragadom az alkalmat arra, hogy kérjem a miniszter ^urat, méltóztassék ezt minél hathatósabban elősegí­teni ott, alhlol a helyi közélelmezést nem za­varja és azokon a helyeken, ahol ez megállapí­tást nyert, a távolabbi közélelmezés, a lakos­ság prosperitása és egy jövő konjunktúra re­ményében minél gyorsabban valósuljanak meg a tejszövetkezetek tej fölöző állomások és a tejfeldolgozó üzemek. Most rátérek a törvényjavaslat szakaszon­kénti taglalására. Azt látjuk, hogy a törvény­javaslatban nincs határozottan körvonalazva, hogy a mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges összeg honnan teremtődik elő. Örömmel hal­lottuk korábban a miniszter úr szavaiból, hogy ez egy meghatározott alapból fog táplálkozni. Sajnálattal látjuk azonban, hogy a javaslatban csak feltételek szerepelnek és nem egy megha­tározott alap. Amikor mi a törvényjavaslatot szükségesnek és az ufcgbbi évek egyik legpro­duktivabb javaslatának nevezzüj:, ki kell, hogy fejtsük azt az aggályunkat, vájjon nem kö­vetkezik-e olyan idő, olyan esztendő, amikor esetleg a pénzügyminiszter úr hitelakció kere­tében nem fogja tudni a megfelelő összeget kellőképpen biztosítani államháztartásilag és akkor a törvényjavaslat kéresztüvitele ezen a kérdésen fog majd megdőlni, vagy pedig nem kielégítő módon és nem kielégítő eszközökkel lesz végrehajtva. Mi nagyon szeretnők, ha a törvényjavas­lat határozott utalást tartalmazna erre vonat­kozólag és határozott formában állapítaná meg, ltpgy melyik az az alap, amelyből ez a terv táplálkozni fog és mekkora az az összeg, amely­ből évről-évre automatikusan, a lehetőségek előzetes vizsgálata nélkül fedezetet lehet, nyerni. r - *

Next

/
Thumbnails
Contents