Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-276

310 Az országgyűlés képviselőházának 276. annál kedvezőbb eredményeket értünk el a nyugati piacokon. Különösen a márkázásnál -volt észlelhető, hogy a márkázással egyszerre felugrott az illető áru kereslete. Eleinte nehezen ment, mert kényszeríteni kellett rá mind a kereskedő, mind az érdekelt termelőközönséget. A kereskedők részéről nagy ellenállást lehetett tapasztalni, mégpedig azon egyszerű okból, mert a nyugaton már bevezetett kereskedőházak a márkázás életbeléptetése által az újonnan keletkező kisebb kereskedők versenyét kapták a nyakukba, amelyek most már ugyancsak versenyképes árut szállíthattak állami márkával. Ha ezt az új piaci rendet vizsgáljuk, akkor meg kell állapítanunk, hogy két alapvető axiómából ( alakult ki. Az egyik az, hogy csak egyenlő, kiegyenlített minőségű, belső értékű, tartalmú, állandóan azonos minőségű nívón tartott és ebben a nívóban állandóan visszatérő áruk tömegével vehetjük csak fel külföldön a versenyt. A másfik az, hogy a tervszerű szelekciónak magánál a termelőnél kell kezdődnie, mert ha ez nem így történik,, akkor a kereskedő által teljesített szelekció teljesen eltünteti azt a minőségbeli értéket, amelyre a gazda törekszik. Tehát a termelőtájak kialakításának rendszerére kell minél erőteljesebben áttérnünk, még pedig azért, mert talaj és klima kedvező összehatását kikeresve, eként azokat a terményeket kell előtérbe helyeznünk az illető területeken, amelyekre a táj és talaj szerint az illető termelő vidék predesztinálva van.. Vagyis típusáruk kialakítására kell törekednünk. Ez azért szükséges, hogy az értékesítő kereskedők ugyanegy táji összefüggésben tudják összegyűjteni, szelektálni és piacra vinni azokat a termékeket, amelyeket típusáruként akarunk a piacon felvonultatni. Ez a termeilőtájak kialakulásán nak rendszeréhez vezet. A modern agrárpolitikában a mezőgazdasági termelésvonalon nem is országosan, hanem termelő tájak szerint kell gondolkodnunk, mert a típustermények kialakításának rendszere az, amely külföldi vonatkozásban is a magyar terménynek, renomét tud szerezni. (Úgy van! Ügy van!) Számítani kell arra, hogy a tervszerű szelekcióban odáig kell menni, hogy a minőségi termelés eredményeit száz és száz, vagy ezer és ezer vagonban azonos minőségben, kiegyenlített áruban, állami márkázással szállítjuk ki. Ez úgy lehetséges, lia a termelőtájak kialakulásának rendszeréihez minél jobbian csatlakoznak maguk a gazdák, akiik a típusárutermelésre tudatosan térek át. Számolnunk kell azzal, hogy erős állami eaivatkozással, főképpen márkázással fogjuk tudni áruinkat a nyugati piacon megismertetni. A termelő tájak rendszerét is magunk előtt látjuk, akkor ez úgy jelentkezik, mint a nemzetközivel szemben a másodfokú munkamegosztás rendszere. Azok a termények, amelyeket a% utolsó 20 esztendőben magasrendű miinőségben tudtunk előállítani, már legnagyobbrészt t alkalmasak arra, hogy kellő piacosítás útján az európai piacon mint előkelő helyet igénylő termények jelenjenek meg. Az előbb bátor voltam elmondani, hogy a magyar búza sorsát az első világháború menynyire kedvezőtlenül befolyásolta, mert felvettünk minden többtermelő, bővebben teranő, de belső tartalmában gyenge minőségű búzát. Amikor azután a gazdasági krízis jött és % a nemzetközi piacon lényegesen több búza jelentkezett felvételért, mint amennyire tényleg szükség volt, a mi rendszertelen termelésünk mellett — hiszen akkor már 400 féle búzaféleség ülése 1942 július 2-án, csütörtökön. volt divatban, amelyeknek a minőségi búzákhoz legnagyobbrészt semmi közük nem volt — a búza kivitelével alig tudtunk érvényesülni. Akkor kellett hozzányúlni a búzanemesítés eredményeinek félhasználásához és most már a nemesítés eredményeképpen az 1930-as évek vége felé — miként előadni bátor voltam — a búza szántóterületek 80%-át négyféle nemesített, tehát egységesített búzavetőmaggal r sikerült bevetni. A búzanemesítést es a búzaegységesítést folytatnunk kell még akkor is, ha a mai hadiviszonyoiki között minden búzaféleségr© szükség van és ha a mai rendkívüli szükségben nem is jelentkezik az a nagy értékdifferencia, ami a minőségi búza és ,a tömegbúza között fennáll; még akkor is folytatnunk k*ll a jövő érdekében. A magyar búza sorsára legkevésbbé közömbös, hogy a tömegbúzákkal, amit a nyugati államokban is elő tudnak állítani, ütközik-e, vagy pedig a magasabb rendű minőségű búzákkal. Az elolbbiből lényegesen több van mindig a nemzetközi piacon, . mint abból a minőségi búzából, amelyet a nyugati államok fejlett malomipara az ottani búza feljavítására használ. A minőségi búzát tekintve azelőtt legfeljebb a volt szerb bánáti búzával, az orosz asima búzával és különösen a kanadai manitoba búzákkal ütköztünk, amelyeket az illető államok igen szigorú rendszerben és ellenőrzés mellett vittek piacra azért, hogy renoméjukat megtarthassák. Nem mindegy .a magyar búza sorsára, hogy ma milyen álláspontra helyezkedünk, nem mindegy, hogy a többtermelés jelszava alatt nem csúsztatjuk-e be ismét a gyenge búzák elterjedését, vagy megtartjuk eredeti terveinket, amikor a nemesített vetőmagvak további elterjesztéséről, további új minőségek kitenyésztéséről kell hogy szó legyen, fontos, hogy az előbbi és jól bevált búzaegységesítési akciót organikusan folytassuk. Természetes, hogy a nemesítéshez is felfrissítésre van szükség, ezt nagyon helyesen említette az előadó úr. Nyilvánvaló tehát, hogy a nemesítést tovább kell folytatni azért, mert kilátás van arra, hogy jobb és a jövőben mindinkább jobb hírnévre jogosan számító olyan búzaféleségeket fogunk tu'dni kitenyészteni, amelyekkel versenytársainkat, tehát a volt szerb-bánáti búzától kezdve a manitoba búzáig minden idegen búzaféleséget a versenyben túlszárnyalni tudjuk. Azonban a magyar mezőgazdaság sorsára és helyzetére jelentős befolyással van az, ha a kereskedelem, az ipar és a, közlekedés szempontjából bizonyos összműködés biztosítására a mód meg van adva. Erre a törvény provideált nagyon helyesen és ebből a szempontból leszek bátor egypár adatot felhozni. Az első a búzakereskedelem kérdése. Ha a búzakereskedelmet közelebbről nézzük, akkor Magyarországon azt látjuk, hogy a piacra kerülő búzakészleteknek néha csak 20—30%-a minőségi búza, a többi össze-visszakevert kisebb értékű tömegbúza. Ez a nemzetközi forgalomban, a nemzetközi piacon nem kívánatos áru, lényegesen kisebb értékű áru, amelyet könnyen leversenyeznek az olyan búzák, amelyek a nemzetközi piacon olyan, módszerek mellett jelennek meg a külföldi áruk. amilyeneket a modern piaci rend előír. TTa rátérünk arra a rendszeres bózaforgalmi eljárásra, hogy p. magyar búzát ÍP minőségi kategóriák szerint gyűjtsük, tervsze-