Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-267

20 Az országgyűlés képviselőházának 267. ülése 19%2 június 16-án, kedden. tátott a vezéri elv lényege akkor, amikor Hitler vezér és kancellár szembeszállott a versaillesi békék rendszerevei, és magyar Öntudattal merem mondani, hogy ugyanúgy kifejezésre jutott a vezéri elv abban a harcban, amelyet a magyar nemzet Horthy Miklós kormányzó úr vezetése ralattí a trianoni bilincsek szétzúzásával véghezvitt! (Meskó Zoltán: Ügy van! Előre a trianoni határokig!) Mert igenis a kormányzó ebiben a harcban az egész magyar nemzetakarat kollektív kifejezője volt. # T. Ház! A külső Trianonnak vége van, legalább egy részétől megszabadultunk. De most éppen a belső Trianon kérdése vetődik fel, és ez az a pont, ahol a mi pártunk és általában ez az oldal élesen szembenáll az előttem elhangzott beszéd alaptónusával. A belső Trianon szempontjából mi nagyon sötétnek látjuk a láthatárt; a külső eredmények szemípontjábór bízunk és remélünk, idebent azonban azt mondjuk, hogy igenis komoly cselekedetekre Van szükség

1

. T. Ház! A mostani felhatalmazási javaslattal kapcsolatiban a kormány működését ab, ból a szempontból teszem bírálat tárgyává, hogyan használta fel a kormányzat az 1931. évi XXVI. tc.-et annak a harcnak lefolytatására, amelyet a belső Trianon megszüntetése követel tőlünk, hogyan élt a rendszer ezzel a teljes felhatalmazással f Félmegoldásokat, negyedmegoldásokat, tizedmegoldásokat láttunk. Nem ' alkarom az időt és at. Ház türelmét felhasználni arra, hogy ezzel a kérdéssel részletesen, pontról-pontra menve foglalkozzam, csak kiragadok néhány szempontot. Itt van a sokat érintett földkérdés, amelyre az előttem szóló igen t, képviselőtársam is rámutatott. (Tauf

fer Gábor: Érdemes itt beszólni!) Ö lehetetlennek tartja, hogy ma ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozzunk. Mi ezzel szemben azt mondjuk: egyik földtörvény követi a másikat. Ha felvetem a kérdést, hogy megoldották-e Magyarországon a földbirtokpolitikai kérdést, hogy látjuk-e legalább a kibontakozás képét, ismerjük-e a kormányzat elgondolását ebben a kérdésben precízen körvonalazva, akkor azt mondom: még ma sem ismerjük. Ugyanígy áll a házhely kérdése is. Erről a kérdésről csak keserűséggel lehet beszélni. Százezer és százezer házhelyre volna szükség s akkor a költségvetés tíz-tizenkétezer házhely juttatását garantálja egy évre. T. Ház! Ugyanígy vagyunk a zsidókérdéssel is. Szektoronkint foglalkozunk a zsidókérdéssel s az előttem szólott igen t. képviselőtársam szerint sem tudjuk hamarosan megoldani ezt a kérdést, mert az exodus el fog következni. Én elfogadom, hogy szektoronkint kell foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, azonban méltóztassék megnézni munkánk eddigi eredményét. Nem állítom, hogy nincs eredmény, de a mi munkánk tempójának eredménye az, hogy keserűség fojtogatja az embert, amikor naprólnapra azt kell olvasnunk, hogy külföldről idemenékülnek a zsidók és súlyos pénzeket áldoznak arra, hogy bekerülhessenek a magyarországi kánaánba. (Meskó Zoltán: Ha kettőt elintéztek volna, a többi nem jött volna be!) Évek hosszú során át kifejtett zsidóellenes munkánknak az az eredménye, hogy az Ígéret földjének nézik ezt az országot és — valljuk be — sok alap is van erre. Erről a kérdésről valójában nem lehet másképpen, csak keserűséggel beszélni, mert ebben a tekintetben nem történt ttlhatározás ... (Meskó Zoltán: Beszivárognak, besétálnak ide!) Elnök: Csendet kérek, Meskó képviselő úr! Szöllősi Jenő: ... amely a zsidósággal szemben elhatározó lépést jelentett volna, olyan elhatározó lépést, amely legalább attól a törekvésüktől vette volna el a kedvüket, hogy ide meneküljenek hozzánk. A zsidókérdés ilyen állása mellett valóban nem tudom megérteni azt a nagy megelégedettséget, amely az előttem szóló képviselőtársam beszédéből sugárzott. Vannak itt azonban ennél sokkal komolyabb kérdések is, mert megvallom őszintén, a zsidókérdésről már nem igen szeretek beszélni, ezt a kérdést most már másoknak engedjük át, ez most már nagyon népszerű és veszélytelen kérdés. (Meskó Zoltán: Majd a konjiunktúra-emberek beszélnek sokkal többet róla!) Éppen ezért rátérek egy igen fontos kérdésre, a^ nemzeti közszellem, az egységes magyarság kérdésére. Azt hiszem, a magyar parlamentnek és a magyar életnek nincs ennél fontosabb, életbevágóbb kérdése. Treuda Dei-ről és nagy összefogásról beszélnek itt. Méltóztassanak visszaemlékezni arra az: időre, amikor a Felvidék — Istennek hála -— visszatért. Egy egységes felvidéki szellemmel találkoztunk és mindenki azt mondotta, hogy majd a felvidéki szellem lendületbe fogja hozni az egész magyar életet. Méltóztassanak két-három évvel visszatekinteni, azt méltóztatnak tapasztalni, hogy az az egységes felvidéki szellem, amely a csehszlovák állam nyomása és kalapáosütései alatt létrejött, a felszabadulás után megint kettévált, amit azt hiszem, éppen e»lêggê reprezentálnak Jaross és szembenülő volt párthívei, (Meskó Zoltán: Király József!) akik azt mutatják, hogy igenis az az egység, amely a Felvidéken volt, azóta megszűnt. Az erdélyi szellemtől ugyanazt a csodát vártuk és a miniszterelnök úr most, amikor lent járt, azt mondotta: ebben a tekintetben Erdélynek kell példát adnia. Én nagyon szeretném, ha a miniszterelnök úr, aki ezt el akarja érni, a Pál Gáborokhoz fordulna útbaigazítás végett, (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) tárgyalna velük és megkérdezné

1 az ő véleményüket, kívánságukat, mert ezzel az óhajtással csak úgy egyszerűen előállni nem lehet. Ugyanilyen rendkívül fontos kérdése a magyar életnek, amelynek tekintetében végzetes mulasztás terheli a mostani kormányzatot, az, hogy elmulasztottuk a rendelkezésünkre álló 21 vagy 22 év alatt, hogy megépítsük az új idők által követelt egységes magyar munkaarcvonalat. A nyugati államok, amelyek ebben a tekintetben igazságot szolgáltattak a munkának, egyben követésreméltó példát is adtak a mi számunkra. Ne tekintsük idegen eszmének a Carta del lavóro meghozatalát, mert a Carta del lavoro, amely a munkát valósággal közjogi természetű nemzetszolgálatnak minősíti, felszámolja, azt a régi felfogást is, amely szerint a munka és a munkás a tőkés vagyonszerzési eszköze és egyszerűen adásvételi cikk. A magyar élet elindult az egységes magyar közvélemény kialakítása terén Gömbös Gyula, idejében, őrá felfigyelt a nemzet, a várakozás megvolt és nagy volt. De visszatekintve az ő munkájára, vájjon mondhatjuk-e, hogy Gömbös Gyula úgy és annyit tudott-e megalkotni, ahogyan és amennyit szeretett volna és kívánt volna megalkotni? Utódai mind azt {hangoztatták, hogy az ő politikáját folytatják és én csak azt mondhatom, hogy sok tekintet-