Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-275

286 Az országgyűlés képviselőházának semmi okunk arra, hogy mi Varga Józsefet kipécézzük. T. Képviselőház! Ha mégis negyedszer interpellálunk ebben az ügyben, amit ne méltóztassék ómennek venni, ez csak egy kis figyelmeztetés. Egy példát mondok: Itt volt a KJaceóh-ügy és ebbe szép csendesen azért belebukott egy miniszter. A Kacson-ügyben egy köztisztviselő mulasztásáról volt szó és azért interpelláltunk erről az oldalról annyit, mert &.• köztisztviselői kar reputációját és nagy közgazdasági érdekeket akartunk megvédeni. Állítom, hogy most sem hozott ide bennünket semmi egyéb, mint az, hogy — és ezt felelősségem tudatában mondom — alaptalanul megvádolt és súlyosan meghurcolt, kiváló érdemeket szerzett magyar köztisztviselőket akarunk megvédeni. {Ügy van! a szélsőbáloldalon. — Palló Imre: Meg is kell!) T. HázÍ^ Méltóztassanak nekem megengedni, hogy személy szerint bemutassam ezeket az urakat a magyar országgyűlés nyilvánosságának, akkor, amikor felolvasom ezeknek az uraknak személyi adatait. Azok a személyek, akiket a miniszter úr az általam majd felsorolandó vádakkal illetett, a következők: dr vitéz Grosschmied István szolgálaton kívüli repülőalezredes, a tiszti arany vitézségi érem, a vaskoronarend és számos más hadikitüntetés tulajdonosa. (Éljenzés és taps a szélsdbaloldalon.) A Malertnek több, mint öt éven át volt elnökigazgatója, miniszteri tanácsos, a Légiforgalmi Vállalatok Nemzetközi Szövetségének elnöke. A másik súlyosan megvádolt: dr. Istvánffy László ügyvéd, miniszteri tanácsos, tartalékos repülőszázados a III. oszt. katonai érdemkereszt, két nagyezüst és egy kisezüst vitézségi érem tulajdonosa, a Nemzetközi Kepülőjogi Szakértők Szövetségének tagja. Ujváry László forgalmi repülőkapitány, tartalékos repülőszázados, a múlt világháború egyik legeredményesebb vadászrepülője, hét effektiv légigyőzelemmel, vaskoronarendes tartalékos tiszt. Bánhidy Antal volt műegyetemi tanársegéd, Tepülőgépszerkesztő, három Signum Laudisa van, köz,tük az egyik a felvidéki harcokban elnyert hadiszalagos és kardos kitüntetés, a, nemzetvédelmi kereszt tulajdonosa, ha önök ezt olyan sokra tartják. Báthory István a Malert műszaki osztályának megszervezője. Piufsich Gábor okleveles gépészmérnök, tartalékos hadnagy. Pirity Mátyás vadászrepülő-főhadnagy, az első felvidéki légiharc résztvevője, majd az első finnorosz háború önkéntes finn-vadászrepülője, több légi győzelemmel, a^ hadiszalagos, kardos magyar lovagkereszt tulajdonosa. Stifter János» a felvidéki harcokban hadiszalagos Signum Laudist szerzett a felvidéki emlékérem tulajdonosa. (Nagy László: Ezek ültek nyolc napot!) Itt nem szalasztott suttogó, vádaskodó fiatalemberekről van szó. Állítom, hogy a magyar nemzet érdekében komoly és nagy^ érdemeket szerzett férfiakról van szó. (Tóth József: De fegyelmetlenek! —- Zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni és higgadtságukat megőrizni. (Maróthy Károly: Nehéz!) Incze Antal: A miniszter űr ezeket a férfiakat, akiket itt bemutattam, vádakkal illette. Kénytelen vagyok ezzel idejönni. A miniszter úr is tanúsíthatja, hogy először nem idejöttünk, de kényszerítve vagyunk idejönni, mert rá fogok mutatni arra, hogy az a válasz, amelyet a minisz275, ülése 19 h2 július 1-én, szerdán. ter úr adott, nem elintézés. Egy bizonyos: a miniszter úr ebben a kérdésben saját bírója nem lehet. Ezt a miniszter úrnak is el kell ismernie, hiszen erkölcsi felfogásában sohasem kételkedtünk. (Felkiáltások jgßbfelol: A Ház döntött!) Azt állítja a miniszter úr feljelentésében, hogy ezek az urak, forgalmi pilóták és szikratávirászok, a Malert hajózási személyzetet^ a szó teljes értelmében fellázították. Azt állítja a miniszter úr, hogy ezek az urak egyéni önzésből vádaskodtak abban a memorandumban, amelyet felterjesztettek. Azt állítja a miniszter úr: nem vitás, hogy vitéz Grosschmiedt István és társai egyéni érdekeiket előtérbehelyezve, tisztán hatalmi túltengésből és saját túlfűtött igényektől vezettetve adták elő panaszaikat abban a memorandumban. Azt állítja a miniszter úr, hogy ezek az urak az állami és honvédelmi érdekek tudatos veszélyeztetésével, tehát a magasztos államérdekek feláldozásával törekedtek a kormányzatot rákényszeríteni érdemtelen és felfokozott igényeik elfogadására és honorálására. Végül azt mondja a miniszter úr feljelentésében: arra való tekintettel, hogy a nevezetteknek ez a tervszerű, tudatos és szándékos cselekménysorozata az időközben beszerzett legmagasabb katonai körök szakvéleménye szerint álmagyar állam és honvédelem ellen súlyos bűncselekményt látszik kimeríteni, ennék alapján kéri a miniszter úr, hogy a honvédvezérkar főnökének bírósága ezeket az urakat ítélje el. T. Képviselőház! Ha olyan súlyos volt a dolog, mint amilyennek a miniszter úr beállítja, abból kitetszik, hogy a miniszter úr komolyan akarta ezeknek a férfiaknak elítéltetését. Ne vegye rossznéven a miniszter úr, • ha megállapítom, hogy az egész mentség, amelyet a bírósági idézetekből ma saját javára felhozott, az volt, hogy a bíróság megállapított ezeknek az uraknak részéről bizonyos fegyelmi hibákat. Ne vegye rossznéven a miniszter úr, ha megállapítom, hogy ha az államnak egy szerződéses tisztviselője fegyelmi hibát követ el, arra nem az a válasz* hogy bedobom a Kontiu teába, (Nagy László: Ügy van!) Méltóztassanak megengedni egy idézetet arra -vonatkozólag, hogy milyen választ adott a katonai bíróság a miniszter úrnak mindezekre a kijelentéseire, illetőleg vádjaira. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Incze Antal: A honvédvezérkar főnökének bírósága a következőképpen nyilatkozott ezekről az urakról: a hadbírósági tárgyaláson meghallgatott katonai szakértők írásbéli véleményükben megállapították, hogy a vádlottaknak: — szó szerint idézem a katonai szakértők véleményét (Nagy László: S a bíróság ítéletét!) — hogy »a vádlottaknak a főtárgyaláson szóbakerült és megvilágított szolgálatai, az ő tevékenységük, működésük, múltjuk, jellemük, hazafiasságuk és egész egyéniségük arra mutat és azt igazolja, hogy a honvédség érdekeit, sőt azon túlmenően a magyar repülés ügyét akarták és akarják jóhiszeműen és fanatikusan megvédeni és szolgálni.« (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ne vegye rossznéven a miniszter úr, a miniszter úr jóhiszeműségét nem vonjuk kétségbe, de higyje meg nekünk erről az oldalról, senkinek a fejét nem kívánjuk; állítom viszont felelősségem tudatában, hogy ha nem volna