Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-275

Az országgyűlés képviselőházának levő Malert.-alkalmazottak részére kért elégtétellel kapcsolatban csak azt 'hangsúlyozhatom, hogy a bűnvádi feljelentésre ,a m. kir. honvédvezérkar főnökének bírósága részletesen megindokolt büntető indítványt adott ki, tehát a vádemelés ugyancsak bírói eognitio eredményeként történt. (Helyeslés jobb felöl.) A hadbíróság illetéktelenségét megállapító ítélete is — amint azt az imént szórói-szóra idéz tarnt — nem tartotta kizártnak, hogy fentnevezettekkel kapcsolatban mégis valamilyen bűncselekmény forog fenn és ennek kivizsgálása végett tette át az ügyet a polgári hatósághoz, az ítéletben maga is hangsúlyozván és megindokolykn, hogy a maga részéről miért nem hozott felmentő íteletet. De ezen túlmenően is senki által kétségbe nem vonható olyan tények is beigazolódtak, amelyek a nevezettekkel szemben a legsúlyosabb fegyelmi eljárás alapjául szolgálhatnak és amelyeket a m. kir. honvédvezérkar főnöke a bíróságnak előbb idézett indokolásában foglaltakon kívül a budapesti kir ügyészség külön is kiemelt megszüntető határozatában. (Helyeslés jobbfelől. — Zaj és mozgás a szélső^ baloldalon.) Ez a határozat ugyanis szószerint a következőket mondja (olvaassa): »A könyv aláírásának megtagadása a szolgálati utasítás megtagadása volt, magatartásukkal tehát feltétlenül a fegyelmi szabályokat sértették meg. A honvédbírósági eljárás során a pilóták maguk is elismerték, miszerint tisztában voltak azzal, hogy eljárásuk fegyelmi következményeket fog maga után vonni«. (Nagy László: De nem a Conti-utcában! — Incze Antal: Lássuk ezt a fegyelmi eljárást, tessék lefolytatni!) Szószerint ezt állapította meg a bíróság. (Csorba Sándor: Az ügyészség rendelte el! — Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Mind e tények tudatában és birtokában azt kell mondanom, hogy az a beállítás, amely szerint az emlékiratot aláíró Malert-vezetők, valamint az engedelmességet megtagadó három repülőgépvezető teljesen ártatlanul vonattak volna bűnvádi eljárás alá, nem felel meg a valóságnak. (Ügy van! jobbfelől. — Nagy László: Ugyan! Ugyan!) Eá kell mutatnom arra, hogy a Malert, ez ügyből kifolyólag egyetlen repülőgépvezetőnek vagy szikratávir ásznak sem mondott fel, csupán arra szorítkozott, hogy az érdekelt alkalmazottak felmondását tudomásul vette. Külön ki kell emelnem ebben a vonatkozásban azt a tényt, hogy az emlékiratot a volt elnökigazgatón kívül aláíró négy vállalati alkalmazott, valamint az összes repülőgép vezetők és szikratávirászok közül az engedelmességet megta; gadó három repülőgépvezető is még katonai szolgálatra való behívásuk előtt mondott fel. Félreértések elkerülése végett ismételten hangsúlyozom, hogy a Nagy László képviselő úf által említett három repülőgépvezető felmondását a vállalat nem négy hónap múlva, hanem a felmondáskor, tehát jóval a katonai szolgálatra való behívás előtt vette tudomásul. Ez a körülmény kifejezésre jut azáltal is, (Nagy László: Május 28-án hívták be!) hogy a vállalat az engedelmességet megtagadó három repülőgépvezetőt felmondásuktól kezdve a szol" gálát alól nyomban felmentette és azóta sem vette igénybe semmiféle szolgálatukat. [Me• lyeslés jobbfelől.) „ A vállalat eljárását tehát teljesen szabalyKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XIV. 275. ülése 1942 július 1-én, szerdán. 283 szerűnek és jogszerűnek jelentem ki. (Nagy László: Tiszteket a Conti-uteába!) A katonai behívással az engedelmességet megtagadó repülőgépvezetőknek általam vázolt magatartása semmiféle összefügésben nincs. Nem vitatom azt a tényállást, hogy a három repülőgépvezető április l-e óta katonai szolgálatot teljesít-e vagy sem, azt azonban ki kell jelentenem, hogy jelenlegi katonai szolgálatuk, valamint korábbi katonai érdemeik az üggyel semmiféle összefüggésbe nem hozhatók. (Ügy van jobbfelől! — Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) A katonai szolgálatra való behívás csak hangulatkeltés céljából hozható összefüggésbe az engedelmességet megtagadó három repülőgépvezetőnek és társainak fegyelemsértő magatartásával és kollektiv megmozdulásával. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl. — Nagy László: Bocsánatot kérek! — Zaj és ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Utalások történtek a Malert, alkalmazottai özvegyeinek ellátására is. A megállapítások azonban egész terjedelmükben tévesek. A kérdésnek — hogy enyhén szóljak^ — tendenciózus beállításával szemben a tényállása a következő: összesen öt özvegyről van szó, akik közül ketten a multévi január hóban történt nagyváradi, hárman pedig a múlt év november havában bekövetkezett repülőszerencsétlenség következtében lettek özvegyek. A nagyváradi repülőszerencsétlenségnél repülőhalált halt repülőgépvezető özvegye és árvája a Malert. által rendszeresített és fizetett életbiztosítás alapján a szerencsétlenség bekövetkezése után azonnal 35.000 pengő életbiztosítási összeget kapott. Megállapítottam, hogy ezért az öszszegért az özvegy Pest környékén egy házat vásárolt, amelynek tiszta jövedelme havi 150 pengő. Az özvegy nyugdíjának végleges megállapításáig havi 200 pengő állandó juttatást kap a vállalattól és mindezeken felül őt a vállalat tisztviselői minőségben is alkalmazta havi 260 pengő kezdőfizetéssel. (Nagy László: De nyugdíja nincs! Kegy díj az, nem nyugdíj. A miniszter úr is azt mondja!) E juttatások havi végösszege 610 pengőt tesz ki és van egy háza, amelyet annakidején saját állítása szerint 35.000 pengőért vásárolt. Ha mindehhez még hozzávesszük azt a körülményt, hogy az ilyenmódon ellátott özvegynek elhunyt férje csak alig két évig állott a vállalat alkalmazásában és ebből a két évből is közel hat hónapig kiképzésben részesült, minden elfogultság nélkül megállapítható, hogy az ellátás kérdése az átlagot messze meghaladó módon van rendezve. (Nagy László: Az életveszély is messze meghaladja az átlagot!) Aránylagosan hasonló mérvű ellátás biztosíttatott a nagyváradi repülőszerencsétlenség másik áldozata, az altiszti munkakörben foglalkoztatott szerelő özvegyének is, azzal a különbséggel, hogy mert nem kérte, őt a vállalat nem alkalmazta. A másik három özvegy férje a m. kir. honvédség tulajdonában lévő Savoya Marchetti repülőgépen katonai — hangsúlyozom, katonai — szolgálat teljesítése közben halt repülőhalált. Tekintettel arra, hogy háború esetén a katonai szolgálatot teljesítő személyek nem esnek életbiztosítás alá, a három repülőhalált halt alkalmazott hátramaradottal nem kapták meg a 35.000 pengős életbiztosítási díjat. f A hátramaradottak a honvédelmi tárca részéről I mintegy 20—30 pengő ellátásban részesülnek. 41