Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-275

28Ô Âz országgyűlés képviselőházának 275. ülése 19U2 július i-ên, szerdán* nyitási anyagból megállapítható, hogy a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium légiforgalmi szakosztálya a repülőgép átadás-átvételi könyv rendeltetése és jelentősége felől nem volt teljesen tájékoztatva, annak olyan jelentőséget tulajdonított, mintha a könyv aláírása a repülőgép indulásának biztosítási szempontból elengedhetetlen vagy legalábbis lényeges előfeltételét képezte volna, holott a fentebb ismertetett adatokból kétségtelen, hogy a könyv aláírása vagy az aláírás elmaradása a biztosítási kötelezettség érvényét egyáltalán nem érinthette. A • repülőgépvezetőknek az a magatartása tehát, hogy az átadás-átvételi könyv aláírását megtagadták, sem biztosítási, sem forgalmi vagy műszaki szempontból nem tette szükségessé a repülőgépek útbaindátásának letiltását. Ebből viszont az következik, hogy az 1942. évi február hó 2-án útbaindítani szándékozott repülőgépek el nem indításáért, tehát a Malert, forgalmában ez alkalommal beállott zavarért az átadás-átvételi könyv aláírását megtagadó Pirity Mátyás, Piufsich Gábor és Stifter János pilótákat büntetőjogi felelősség nem terheli, mert a repülőgépek indulásának elmaradása tulajdonképpen nem az ő ténykedésüknek volt szükségszerű következménye, hanem annak, hogy a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium légiforgalmi szakosztálya a könyv rendeltetésével és jelentőségével nem volt tisztában, annak nemlétező jelentőséget tulajdonítva, az aláírás megtagadása. miatt a gépeket útbaindítani nem engedte.« Azt mondja ez a jogerős megszüntető ügyészségi határozat a bírói ítélettel egybehangzóan (olvassa): »Ehhezképest az átadásátvételi könyv aláírásának a pilóták részéről való megtagadása az 1939 : II. t,-c. 203. §-ának« — ez a szabotázs — »első bekezdésében meghatározott bűncselekmény tényálladékának megvalósítására nem alkalmas.« T. Ház! A királyi (ügyészség még foglalkozott azzal is, hogy hivatali kötelesség megszegése nem forog-e fenn. Ezzel kapcsolatban a következőket mondja (olvassa): »Megítélésem szerint azonban hivatali kötelességük teljesítését nem tagadták meg, mert közhivatalnoknak nem tehető hivatali kötelességévé, hogy oly nyilatkozatot, melynek tartalmi valóságáról nem győződött meg és az adott körülmények között fizikai idő hiánya miatt meg sem győződhetett, aláírjon.« Azt hiszem, hogy ezekkel az idézetekkel, amelyeket —; hangsúlyozom — a jogerős honvédbírósági ítéletből és a jogerős ügyészségi határozatból olvostam fel, azt a legendát, amely a gép átvételi könyv körül, a felmondások, a szabotázs gyakorlása körül fennforog, a t. Ház előtt végleg és tökéletesen megcáfoltam. Ha pedig ezt már mindenki látja, akkor szegény megítélésem szerint a miniszter úrnak is látnia kell; g ha a miniszter úr ezt látja, akkor az én igénytelen véleményem szerint két teendője van. Az egyik az, hogy erkölcsi elégtételt ad az alaptalanul bűnvádi úton meghurcolt embereknek, (Xlgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ismétlem: alaptalanul bűnvádi úton meghurcolt embereknek. A bíróság — jogerősen — bűncselekmény hiányában mentette fel őket, a királyi ügyészség — jogerősen — bűncselekmény hiányában szüntette meg az eljárást, tehát a feljelentés alaptalan volt. E felett szerény felfogásom szerint nem lehet vitatkozni. A becsület rendkívül nagy kincs, amelyet mindenkinek tiszteletben kell tartani és bár a miniszterekre az 1848 :IIL te. értelmében külön szabályok irányadók, azért rájuk különösképpen vonatkozik az, hogyha Ők valamilyen ténykedésükben, esetleg rossz információjuk révén olyat tettek, amivel összeütközésbe kerültek a büntetőtörvénykönyvvel, vagy egy más törvénnyel és azt reparálni kell, akkor elsősorban kötelességük a reparáció megadása. A becsület szentség, szentség a civilembernek, miniszternek, katonának. Itt kiváló tisztekről, a harctéren hősi repülőcselekedeteket véghezvitt repülőkről van szó, az azoknak becsületen ejtett sérelem tehát különösképpen sürgősen reparálandó. Miután a feljelentés alaptalan voit, a bírói ítélet és az ügyészi megszüntető határozat folytán a miniszter úrnak erkölcsi jóvátételt és erkölcsi elégtételt kell adnia ezeknek az uraknak azért, mert alaptalanul meghurcoltattak és nyolc napot a Conti-utcai börtönben kellett ülniök kémek, és egyéb csirkefogók között. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon) Engedelmet kérek, ez nem. lehet közömbös senki számára, aki egy kicsit érez és aki egy kicsit gondolkodni tud. Amikor a bíróság megállapította az ártatlanságukat, nem lehet úgy hagyni a dolgot, hogy ezek az urak ne kapjanak erkölcsi elégtételt. Az egyik úr — megmondom a nevét — vitéz Grosschmid István tiszti arany vitézségi érmes, vaskoronarendes alezredes. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Édesapja a legnagyobb magyar magánjogtudós volt, aki valaha éltw az én tanárom is volt. (Zaj és derültség à jobboldalon és a középen. — Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Ezen nem lehet nevetni!) Én hálás szívvel emlékezem erre a nagy tudósra, az én tanáromra és tartozom az ő emlékének és az általa fejlesztett jogérzékemnek, hogy mindent elkövessek, hogy az ő fia teljes erkölcsi jogához jusson és elégtételt kapjon a többiekkel és a pilótákkal együtt az élő magyar törvények rendelkezései alapján. Ezért kérem a miniszter urat, legyen szíves erkölcsi reparációról gondoskodni és gondoskodni arról is, — ez a második, amit kívánok — hogy azt a lehetetlen anyagi intézke'dést, - amely ezeket az urakat, különösen a bevonult pilótákat érte, amikor az illetőknek beszüntették a fizetését, haladéktalanul változtassák meg és gondoskodjék a miniszter úr arról, hogy a harctéren szolgáló pilóták a fizetésüket augusztus l-e után is megkapják. Mégegyszer hangsúlyozom, az első és legfontosabb kötelesség, hogy az erkölcsi kár jóvátétessék. (Elnök csenget.) Kérem a miniszter urat, cselekedjen! (Taps a szélsőbaloldalon.) « Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr kíván szólni. Varga József kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt részletesen foglalkoznék a Nagy László képviselő úr és az előző alkalommal Incze Antal képviselő úr részéről elhangzott interpellációkkal, szükségesnek tartom az ügyben támadt sajnálatos fogalomzavar tisztázását. A magyar repülés három részre tagozódik: katonai, sport ós közforgalmi repülésre. Az első kettőt a honvédelmi miniszter úr irányítja, a harmadik, a közforgalmi repülés pedig mint közlekedési ágazat a kereskedelemés közlekedésügyi miniszter irányítása és felügyelete alá tartozik, A közforgalmi repülés végrehajtó szerve a Magyar Légiforgalmi Részvény társaság, röviden Malert, amely tulajdonképpen nem más, mint utasok és áruk fuvaro-