Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-275

262 Az országgyűlés képviselőházának legérdemesebb, legidősebb tagjait szokták beválasztani. És ez a teljesen konzervatív szerv választja részben a maga kebeléből, részben pedig szakemberekből a gazdasági albizottságot, amelynek a szakreferense és szakértője a gazdasági felügyelő. Ez a bizottság határoz a legkülönfélébb földbirtokpolitikai ügyekben, holott ebben a bizottságban — úgy tudom — egyetlen vármegyében sincsenek kis- vagy törpebirtokosok, hanem túlnyomórészt nagybirtokosok foglalnak benne helyet. [Úgy van!Úgy van! a szélsőbaloldalon.) így tehát a gazdasági albizottság tagjainak érdeke sokszor teljesen ellentétes a kérelmezőknek vagy igénylőknek az érdekével, akik abban a bizottságban nincsenek képviselve. A gazdasági albizottság tehát egy helytelenül felépített szerv, és nem helyeslem, hogy ez a törvényjavaslat még újabb feladatokat ruház erre a mai viszonyok közt már meg nem felelő szervre. Mondottam azt is, hogy ez a törvényjavaslat olyan, mint egy épület tervrajza, amelynek kivitelezéséhez hiányzanak az építőmesterek, kőművesek, vagyis hiányzanak az egyes részletkérdések megoldására szolgáló szakaszok. Ez a hiány kezdődik az akadémiai tanároknál. Ott sincs meg az utánpótlás és évekig voltak egyes tanszékek IX. fizetési osztályba sorozott ideiglenes tanerőkkel betöltve. A megüresedett tanári állásokra alig akad pályázó, mert az akadémiai tanárok státusa kedvezőtlen és a tanári kinevezés a VIII. fizetési osztályba tör. téuik. Erre vonatkozólag csak annyit mondok, hogy a román megszállás alatt a kolozsvári gazdasági főiskolán alkalmazott tanárok fizetése nagyobb volt, mint a magyarországi gazdasági akadémiai tanárok fizetése. Nem csábító a tanári és a tudományos pálya, mert a rendkívüli tanárok, tanársegédek, adjunktusok csak akkor léphetnek fokozatosan elő, ha valamely magasabb fizetési osztályba tartozó állásban üresedés áll be és így megeshet, hogy évtizedekig kénytelen ottmaradni valamelyik adjunktus a IX. fizetési osztályban, 226—260 pengő fizetéssel. Kérem a miniszter urat, tessék megadni ezeknek az adjunktusoknak és asszisztenseknek az őket megillető rangsorozást és megadni nekik az automatikus előlépési lehetőséget, azzal a különbséggel, hogy az előlépés neesak a fizetési osztályban eltöltött időtől függjön, hanem az elvégzett tudományos munkától is. így van ez egyébként Olaszországban és Németországban is. Azt is többször kértük már és az előadó úr is említette, hogy szüntessék meg azt az egyenlőtlenséget, amely az Akadémia és a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági diplomája, képesítése között fennáll. A törvényjavaslat most átszervezi ugyan az akadémiákat négyéves főiskolákká, de a leglényegesebb kérdést mégsem oldja meg, mert a gazdasági főiskolák oklevele továbbra sem^ képesít tudományos és kisérlet. ügyi intézményeknél szervezett állásokra. hanem az illetőknek az oklevél mellett az egyetemen külön doktorátust kell tenniök. amit az egyetemet végzettektől viszont nem kívánnak meg. Nagyon kérem a miniszter urat. hogy ezt az egyenlőtlenséget és különbséget a részletes tárgyalás során majd küszöbölje ki. A kutató munkában és a tanári pályán működő szakembereket anyagilag és erkölcsileg egyaránt feltétlenül jobban meg kell becsülni, mint eddig, mert így nem megy majd 275. ülése 1942 július 1-én, szerdán. erre a pályára elegendő ember. (Ügy van! belfelől) Lojjebbmenve: téli gazdasági iskolát akarunk felállítani minden járásiban és évenként ezer téli gazdasági tanfolyamot, felállítunk továbbá háztartási vándortanfolyamokat, 250 téli vándoriskolát. így végül is mintegy 7—800 előadóra volna szükség. Ennyi előadó azonban nincsen és a munkatervben sem látok olyan terveket, amelyek ilyen előadók kiképzésére irányulnak. Em'lített a miniszter úr egy tanfolyamot a gazdasági elöljáróknak. De az előadók kérdését is meg: kell oldani valahogyan, mert amíg a szaktudás emelése be nem következik, addig kár hozzákezdeni a fejlesztési tennivalókhoz, mert hiszen világos, hogy hiába Juttatom én jótejelö tehénhez a gazdát, ha hiányzanak az alapismeretei a takarmányozást illetőleg. Hiába juttatom traktorhoz, vagy bármiféle más géphez, ha fogalma sincs a kezeiléséről. Hiába építek az udvarára silót, ha nem ért a konzerváláshoz és ugyanez vonatkozik a trágyatelepekre is. De ha megfelelő magasabb fizetések nyújtása esetén elegendő számban jelentkeznének is ezekre a pályákra, még akkor is csak 3—4 év múlva lesz annyi előadó és tanár, hogy a tanfolyamokat egyáltalán meg lehet indí; tani, addig pedig nem is érdemes hozzákezdeni ezekhez a különféle akciókhoz. Amíg ilyen szakemberek nem állnak rendelkezésre és nem oktatják a kisgazdarétegneik azt a részét, amely ezekhez a dolgokhoz nem ért, addig nem emelkedhetnek az átlagtermések. De a különféle szakoktatási intézmények között is valami szerves összefüggést kellene teremteni. Ma a legteljesebb zűrzavar van ezen a téren. Előadásokat tartanak a falun: az iskolánkívüli népművelés, a háziipari felügyelőség, a gazdasági egyletek, az Oncsa., a kamarák, a földmívelésügyi minisztérium, egymás mellett, egymásról tudomást sem véve, és mindez azt eredményezi, hogy vannak falvak, amelyekben tanfolyam tanfolyam után következik, a másik faluban pedig nincsen egy sem. Helyes volna tehát, ha legalább a. földmívelésügyi miniszter úr rendelkezése alá tartozók között valamiféle összhangot, tervszerűséget teremtenének és a gazdasági akadémiákból kiindulva, felépítenék a szakoktatásnak és a tanfolyamoknak a hierarchiáját. A szakoktatásról elmondottak még fokozottabban állanak a kísérletügyre. A kísérletüpy kibővítéséhez és új intézmények felállításához ugyanis még inkább hiányoznak a szakemberek és tudósok. Ezeknek képzését is meg kellene gyorsítani. Tisztelettel kérek egy óra meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak az egy óra meghoszszabbítást megadni? (Igen!) A Ház az egy óra meghosszabbítást megadja. Tessék folytatni. Németh Andor: A szakemberek hiányára talán a legjellemzőbb a kísérletügy terén, hogy például a magyaróvári gépkísérleti állomása csupán egyetlenegy személyből áll, még aszszisztense sincs. Az állomás vezetője viszont előad az akadémián egy csomó tárgyat. (Horváth Ferenc: Szóval ez csak mellékfoglalkozása.) Ugyancsak hosszú ideig kell várnunk a vetőmagakciókra, mert egyelőre nemesítŐink sincsenek elegendő számban ahhoz, hogy a szükséges mennyiségű vetőmagvakkal elláthatnánk a szaporítóállomásokat.