Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-274

248 Az országgyűlés képviselőházának 27 kezet és a Mezőgazdák kezelésében és a meg­felelő tárolási díjak révén való fenntartásával. T. Ház! Az 50 millió gyümölcsfa termését, amely 110 millió pengőt ér, megfelelően tárolni, csomagolni, aszalni és lekvárrá átalakítani fel­tétlenül .szükségei, mert különben különösen nagy termés esetén, óriási mennyiségek pusz­tulnak el ezekből a, gyorsan romló hasznos ter­ményekből. Hűtőházi hálózatunk kiépítése és ezeknek a szerveknek megszaporítása biztosí­taná gyorsan romlandó terményeink megfelelő konzerválását. 30 tojásgyüjtő és baromfihízlaló telep, megyénkint egy-egy marhahízlaló istálló, tíz 2000 sertés hízlalására alkalmas sertóshíz­laló istállót, 500 esetleg 1000 juhtej- és gyapjú­gyűjtő állomás, az utóbbi az O. M. T. K. keze­lésében, 300 kenderáztató telep, 160 zsizsikelő kamra, 2000 darab hídmérleg, 500 növénygyüjtő és szárítóüzem, 1000 új szövetkezet Erdélyben, a Kárpátalján és a Bácskában biztosítja 207 millió pengő költséggel ennek a nagyvonalú értékesítési programúinak a végrehajtását. T. Ház! Van a javasaltnak egy része, amely a végrehajtással kapcsolatban a föld­mívelésügyi miniszter úrnak bizonyos intéz­kedési jogot biztosít. Mégpedig joga lesz a ter­melők kényszertársulását elrendelni az érdek­képviseletek keretén belül. A termelő, feldol­gozó és értékesítő szerveknek közös szervezetbe való tömörítését is elrendelheti a miniszter úr, a saját felügyelete és ellenőrzése alatt, azon­kívülpedig egyedárusági jogot biztosíthat — ugyancsak a saját felügyelete alatt — vala­mely alturista intézménynek vagy pedig olyan intézménynek, amelynek részvénytöbbsége az állam kezében van, hogy ha erre szükség van a termelők és fogyasztók érdekében teendő le­bonyolítását egyedárusági joggal intézhesse. T. Ház! Fejlesztési programmunknak nagy, hatalmas kérdése a szakoktatás kérdése. Ez az, ami talán a legtöbbe kerül, de 1 a legjobb befek­tetés mert rövidesen talán tízszeres kamatját is meghozza, hiszen a termelés fegyverével ruházza fel sok millió gazdánkat. Belterjes, in­tenziv gazdálkodásról szó sem lehet, ha meg­felelő szakemberekről nem gondoskodunk és a megfelelő szakoktatást nem tudjuk keresztül­vinni, ha a tervbevett iskolákba nem tudunk megfelelő szakembereket állítani. Első helyen álljon itt a javaslatnak az a korszakalkotó in­tézkedése, hogy mezőgazdasági fejlődésünk legősibb intézményeit, a gazdasági akadémiá­kat egyetemi rangra emeli, nyolc félévesekké teszi és megszünteti azt a degrauálást, amelyet a szerencsétlen 1934:X. te. véghezvitt: ismét a legmagasabb mezőgazdasági képzettséget nyújtó egyetemekké változtatja őket. (Helyes­lés.) Ez a javaslat, mint már az eddigiekből is méltóztatnak látni, annyi intézkedést tervez, hogy ezeknek végrehajtásához egészen hihetet­lenül sok prímán képzett vezető emberre, szakemberre, tanárra, kísérletező emberre van szükség. Ha nem hoznánk helyre azt a pótol­hatatlan hiányt, veszteséget, amelyet éppen az 1934. évi törvénycikk okozott, akkor két­ségbe kellene vonni azt, hogy ez a törvényja­vaslat egyáltalában végrehajtható lenne. Az akadémiáknak a jelen pillanatban még min­dig, észlelhető elnéptelenedése azt mutatja, hogy miután ez az intézet nem nyújtja a leg­magasabb képzettséget s így az állami # álla­sokból bizonyos fokig kizárták az ott végzett embereket: az emberek egyszerűen nem men­tek a gyakorlati mezőgazdasági pályára. * T~ Ház! A téli gazdasági tanfolyamok azok, l L ülése 19U2 június 30-án, kedden. amelyek jelenleg már idősebb korban lévő kis­gazdáink átképzését és szakszerű, modern tu­dományokkal való felruházását teszik lehetővé. Nagyszerűen bevált ez az iskolatípus. Van je­lenleg belőle 250. Télen három hónapon át ott a faluban, helyben oktatják, tanítják és mű­velik a gazdákat és állítom, hogy a fejlődésnek már most is igen szép ;>elei mutatkoznak. Az ezüstkalászos kisgazdák már most is vezetői a falunak, irányt szabnak és fejlődésre bíztatják az elmaradott gazdákat. A fejlődés tehát oda­irányul, hogy újabb 750 ilyen téli gazdasági szaktanfolyamot akar szervezni a javaslat. Ezzel lehetővé válnék az, hogy az országnak 1,500.000 tíz hold körüli kisgazdáját legalább ötévenként átképezzük és ötévenként újabb fel­frissítő átképzésnek vessük alá. A téli gazdasági iskolák azok az iskolák, amelyek két évig tartanak és öt-öt hónapon át télen a. járási székhelyeken képezik a gazda­ifjakat. Ezek tehát állandó székhellyel bíró in­tézetek, amelyek tangazdasággal is fel vannak ruházva. A cél az, hogy az ilyen téli gazdasági iskolák számát a mostani 46-ról 269-re emeljük, úgy, hogy Magyarország minden járásában le­gyen ilyen tanintézet (Taps.), ahol a kisgazdák fiai, 10—50 holdasok, vagy esetleg még nagyobb birtokúak is, a,járás székhelyén internátussal kapcsolatban két év alatt a középfokú mező­gazdasági műveltséget minden körülmények között megszerezhessék és ezzel hozzáférhetők legyenek azoknak az intézkedéseknek végrehaj­tására, amelyeket ez a javaslat tervez. A járások területén működő téli gazdasági szakiskolák egyben tanácsadó szervei is lenné­nek a, járás mezőgazdáinak, amennyiben ott a megfelelő tanácsadást a kisgazdák mindenkor megtalálnák s az ott lévő tangazdaság és min­tagazdaság szolgálna arra, hogy például a modern műtrágyázással, az állattenyésztéssel kapcsolatos körülményeknek megfelelő újabb intézkedésekkel a gazdák megismerkedjenek, azokat a gyakorlatban mgláthassák és meg­figyelhessék. Miután ennek a sok iskolának vezetésére igen sok szaktanárra van szükség, a földmíve­lésügyi miniszter felhatalmaztatik arra, hogy országos gazdasági szak tanárképző intézetet is létesíthessen, amelynek feladata az volna, hogy a gazdasági akadémiákat, illetve egyete­met végzett gazdák képesítését rövid tanfolya­mok keretében pedagógiai vonalon is bizto­sítsa. A háztartási vándortanfolyamok száma ma 21 és mivel vármegyénként egy volna kívána­tos, ezt a számot felemelnék 60-ra. Ezeknek volna feladatuk az, hogy a falusi asszonyokat megtanítsák jól és okszerűen főzni, ós az, hogy a vitaminkonyhát bevezessék falun ott is, ahol jelenleg még csak húsból és lisztből készült anyagokkal táplálkozik a lakosság. Hogy a tanítóság a, falun megfelelően ele­get tudjon tenni a nyolcosztályos elemi isko­lák keretén belül a gazdasági • szaktanulmá­nyokhoz fűződő kívánalmaknak is, a tanító­képzőintézetek mellé szaktanárokat nevez ki a földmívelésügyi miniszter. A földmívelésügyi miniszter azonkívül a kertészeti akadémiákat az ő keretükön belül a felső szőlő- és borgaz­dasági tanfolyamok beolvasztásával nyolc fél­éves kertgazdasági főiiskolává alakítja át. öt új kertmunkásképző iskola, 50 törzsgyümölcsös, 500 állattenyésztési tanfolyam, 50 rét-, legelő- és zöldmező tanfolyam biztosítaná, illetőleg egé-

Next

/
Thumbnails
Contents