Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-274

Az országgyűlés képviselőházának 274. tennék, hogy az országban jelenleg meglévő 450.000 darab kocának és 15.000 kannak szaporítására 7000 darab kant, 3000 darab segélyes és 1000 darab kedvezményes angol kant osztanánk el a kisgazdák között, azonkívül pedig évente 10.000 darab mangalica és 3000 darab angolkoca válna kedvezményes áron a kisagzdatársadalomnak kiosztandó. De szükség van azonkívül még tenyészállathitelre is, amely már eddig is be volt vezetve, de fokozott mértékben kiépítendő, úgy hogy 2000 darab kooa és 2000 darab kan két évi kamatmentes hitelre a gazdák rendelkezésére álljon. T. Ház! Ezenkívül szükséges még két államig sertestenyésztési tangazdaság felállítása. A német birodalomban hosszú éveken keresztül foglalkoznak már azzal, hogy tudományosan megállapítsák, hogy melyik sertés hogyan értékesíti a neki nyújtott takarmányokat. A sertések között ugyanis sokszor 30—40—50, sőt 100°/o-os eltérések is vannak abban a tekintetben, hogy a megetetett takarmányból hány százalékban termelnek hasznosítható húst vagy zsírt. Nem mindegy tehát, hogy a tenyésztésnél csak küllem után ítéljük-e meg a sertést és a benne rejlő tulajdonságokat ilyen intézmé nyék hiányában nem tudjuk értékelni. Ha van egy törzskönyvezett állományunk, amely elsőrangú takarmányértékesítő szülőktől származik, mert ebben az esetben biztosítva, van. hogy ez a takarmányértékesítő képesség öröklődik, akkor a tenyészsertések megbírálásának új lehetőségei nyílnak meg. Ennek révén azután a, feletetett takarmányból termelt húsmennyiséget is lényegesen lehet növelni, tehát a termelést, ezáltal is jövedelmezőbbé lehet tenni. T. Ház! Ezek az intézmények amellett, hogy a gazdatársadalom érdekeit szolgálják, arra is valók, hogy megfelelő szakembereket képezzenek ki, szükséges lenne tehát, hogy megfelelő anyagi eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy az erre vonatkozó sokszor nehéz és fáradságos kísérleteket is lefolytathassák. Juhállományunk a háború alatt legnagyobb szomorúságunkra — ezt megállapíthatjuk — évről-évre csökken. (Ifj. Tatár Imre: Alacsony a gyapjú ára!). Amikor az ország önellátásra van kárhoztatva, amikor behozatalra remény sincs, amikor hadseregünket kell felszerelni, amikor minden kiló gyapjú pótolhatatlan érték, akkor úgy érzem, hogy bizonyos befolyásos körök szűkkeblúsége miatt (Ifj. Tatár Imre: Nagyon helyes^ megállapítás ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) előállott az a sajnálatos körülmény, hogy mivel nem gazdasági szakemberek szabták meg az árakat (Ifj. Tatár Imre: Hanem a zsidó szövőgyárak igazgatói!), a természetes fejlődés az ármegállapítás következtében odavezetett, hogy szépen fejlődő juhállományunk két éven keresztül visszafejlődött. (Gosztonyi Sándor: 80 filléres gyapjú!) T. Ház! Nem akarok részletesen kitérni arra, hogy mik voltak az előzmények. Megállapítottuk a sajnálatos körülményt s azon dolgozunk és fáradozunk mezőgazdasági, de országos közösségi szempontból is, hogy ezen a helyzeten változtassunk. Reméljük, hogy ez a változás a legjobb úton van mert hiszen ha nem történik meg, akkor — mint már előbb mondottam — hiábavaló a javaslat minden egyes intézkedése. T. Ház! Juhállományunk száma jelenleg 2,300.000 darab. Az állomány fejlesztését és felemelését öt millió darabra tervezzük. A lehetőségek megvannak. (Gosztonyi Sándor: De más gyap.iuár kell!) Megfelelő gyapjuárral, megfelelő szervezéssel és propagandával, megfelelő ülése 1942 június 30-án, kedden. 245 árpolitikával el lehet érni, hogy ez a helyzet bekövetkezzék. A megfelelő árpolitikán kívül milyen eszközök állnak a földmívelésügyi kormány rendelkezésekre, hogy a minőség és mennyiség megfelelő javítását keresztül vihetjük? Nagyon sok olyan gazdaság van ebben az országban, ahol egy pár juh eltartása semmi nehézséget nem okozna és szinte észrevétlenül megélhetnének azokban a gazdaságokban. A propaganda kérdése, hogy az az egypár juh tényleg odajusson, ahol elfér — mint ahogy azt a német birodalomban csinálták — még akkor is, ha a velejáró költség nem áll arányban a haszonnal, ha nem érdemes vele vesződni, s a gazdák nemzeti egyetemes szempontból is vállalják el egynéhány juh eltartását. T. Ház! Évi tízezer anyajuh kiosztása, ötezer kos és húszezer bárány elhelyezése, 600 import-kos behozatala: ezek volnának azok az intézkedések, amelylek előmozdítanák a minőségi és mennyiségi fejlődést, 6000 darab anyajuhra szóló 2 éves kamatmentes tenyészállat hitelre volna szükséges abból a célból, hogy azok, akiknek — mint az előbb említettem — nincs pénzük, de a kapptt kölcsönt két év mulya viszsza tudják fizetni, ha a termelési szándék megvan bennük, megfelelő mennyiségben hozzá tudjanak jutni apa- és anyaállathoz. T. Ház! A javaslat két juhtenyésztési kísérleti tangazdaság felállítását is tervezi. A kettőn azért van a hangsúly, mert juhállományunk két egészen különböző klimatikus területén él az országban. Juhállományunk egyik nagy része az Alföld szikes legelőin tengeti életét, a másik rész pedig Erdély és Kárpátalja hegyi legelőin éli világát. Azért van tehát szükség két ilyen tangazdaságra, hogy az egyik a szikes vidékre való fésűs- és racka-juh nemesítésével foglalkozzék és kikísérletezze, hogy milyen körülmények között lehet a szikeken a leghasznosabb an eltartani azt a birkát a másik pedig a hegyi legelőkön folytassa ugyanezt a kísérletet a racka- és cigálya-fajta jfuhhal. T. Ház! Röviden szeretnék még megemlékezni a baromfitenyésztésről is és annak fejlesztéséről néhány szót szólni. A baromfitenyésztés, ha kis állat is a baromfi, nem elhanyagolandó termelési tényező exportunkban és belső fogyasztásunkban, figyelembevéve az ott szereplő meglehetősen nagy tételeket. Az ország tenyészbaromfiáinak számát jelenleg 25 millió darabra becsülhetjük, átlagosan 65 darab átlagos tojástermeléssel. Erre is ugyanaz áll, mint' a tejtermelésre. Ha ezt a 65 darab tojásátlagot, ami egymilliárd tojást jelent egy év alatt, a javaslat keretében tervezett intézkedésekkel fel tudnók emelni egyelőre 80-ra, későbbi terv szerint pedig 100-ra, akkor azt hiszem, hogy 300 millió értékű belső termelésünk, amely közel százmillió exportbevételt jelent évente az országnak, ilyen körülmények között még lényegesen emelhető volna és különösen Erdélynek, valamint Kárpátaljának a baromfitartásba való fokozott bekapcsolásával 50%-os emelkedés nem tartozik a lehetetlenségek közé. Tizenöt keltetőközpont működik jelenleg az országban, ezeknek száma üdvös működésükre való tekintettel 30-ra emelendő és négymillió naposcsibének az elhelyezését, illetve a gazdákhoz való juttatását tervezi a javaslat ezen a réven. 50.000 tenyészbaromfinak, 4000 mintaólnak. 10.000 műanyának a beállítására van tervezve, ezenkívül négy új állami baromfitelep 50 holdas kiterjedésben szolgálná a nemesítés 38»