Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-274

238 Az országgyűlés képviselőházának 27U nánt dr. Pataky Ernő miniszteri osztálytanácsost és dr. Lissy Eduárd miniszteri titkár urakat jelentette be. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Az előadó urat illeti a szói Fricke Valér előadó: T. Ház!, Előttünk fekszik a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényjavaslat. Ez a jelen időszaknak egyik legnagyobb javaslata, amelyre a magyar mezőgazdaság hosszú éveken keresztül várt annyi; val is inkább, mert hiszen az iparfejlesztési törvény már régen életbe lépett és annak áldásos hatását a magyar ipar már évtizedeken keresztül élvezte. A magyar mezőgazdaság, amely a nemzet gyökerét, legdrágább kincsét, a földet műveli, hosszú évtizedeken keresztül várt erre. a javaslatra. Mi tehát nagy örömmel üdvözöljük a javaslatot, mert hivatva van arra. hogy újabb hosszú évtizedekre a magyar termelés legfontosabbik ágának, a mezőgazdasági termelésnek fokozását meghatározza és irányát megszabja. Felvetődik, t. Ház, az a kérdés, hogy vájjon időszerű-e most a háború kellős közepén egy ilyen rendkívül nagyhorderejű javaslatot benyújtani, amely egy évtizedre szól és amelynek a végrehajtása elé korlátokat szabnak a háborús körülmények. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy ennek a javaslatnak az előkészítése rendkívül kiterjedt és nagy munkát jelent, akkor egy pillanatig sem kételkedhetünk abban, hogy a javaslat mostani benyújtása időszerű, mert hiszen a világháborii befejezése után a magyar mezőgazdaságnak szervesen be kell illeszkednie az európai termelési térbe s azt hiszem, ez az átalakulás nem mehet végbe zökkenő nélkül. Éppen ennek a javaslatnak célja az előkészítés s ennek révén történnek meg az előmunkálatok, úgyhogy amikor a világháború után a^ magyar mezőgazdaságnak be kell kapcsolódnia az európai termelésbe, akkor már készen áll; hatunk itt és ez az átalakulás minden további zökkenő nélkül a magyar nemzet javára fog meg+örténni. T. Ház! A javaslatnak tulajdonképpeni kifejezett célja a termelés minőségi és mennyiségi emelése. Ezenkívül cél az is, hogy a nemzetnek a nemzetgazdasági jövedelmét lényegesen emeljük. Alig képzelhető el nagyobb jólét ebben az országban, különösen az ország legszaporább mezőgazdasági rétegeiben mint akkor, ha a most talán még középintenzívnek nevezett mezőgazdasági termelésünket ; minden erőnk megfeszítésével át nem alakítjuk úgy, hogy az valóban belterjesnek, intenzívnek legyen nevezhető. A javaslat tíz esztendőre kivan egymilliárd pengőt befektetni hasznos célra. A törvényjavaslat úgy rendelkezik,^ hogy ez a fedezet minden esztendőben az állami költségvetés keretében a földmívelésügyi tárca költségvetésében legyen előirányozva, ami egészen természetes is. Ez másképpen aligha történhetett volna meg, különösen, ha figyelembe vesszük egyrészt azt, hogy a földmívelésügyi költségvetésnek is hasonló tételei vannak, amelyek szervesen belekapcsolódnak, sőt kiegészítik éppen az ebben a javaslatban lefektetett célkitűzéseket, másrészt pedig azt, hogy a személyi járandóságok az állandó jellegű járandóságokkal váltakoznak* így tehát ennek beépítése az állami költségvetésbe elkerülhetetlen volt. Nem lehetett tehát alapszerű megoldást találni. Ha azonban az emiatt aggályoskodők azt mondják, hogy vájjon egy másik kormányzat nem lesz-e esetleg szűkkeblű, amely a föld. ülése 194-2 június 80-án, kedden. mívelésügyi kormány költségvetését ennek a javaslatnak végrehajtására nem fogja kellőképpen dotálni, mert nem lesz szándékában a végrehajtás, akkor erre csak azt válaszolhatjuk, hogy ennek a javaslatnak a végrehajtásához valóban százszázalékos elhatározás kbll, elhatározás, hogy minden erő latbavetésével, minden eszköz felhasználásával fejleszteni akarjuk a mezőgazdaság minden egyes ágát. Ha pedig ez a szándék — hogy úgy mondjam — az összkormányban nincs meg, mert hiszen nem lehet elegendő csupán a földmívelésügyi kormányzat elhatározása, akkor ezt a javaslatot ugy sem sikerül végrehajtani, mivel összeágazik más minisztériumok hatáskörébe tartozó üzemágakkal és kapcsolatban van az egész állami apparátussal. Ha tehát az összkormányban nincs meg a leghatározottabb elhatározás arra, hogy a javaslatot végrehajtsa, akkor egészen mindegy, hogy alapban vagy pedig költségvetésben van-e biztosítva a rendelkezésre álló anyagi eszköz, mert akkor a javaslatot úgysem lehet végrehajtani. Vizsgáljuk meg tehát, hogy a pénzügyi eszközöknek az egymilliárdos keretben való megállapítása elegendő-e arra, hogy ezt a hatalmas problémakört, amelyben ez a javaslat mozog, valóban megoldhassuk. Azt kell mondani, hogy a számok nem lényegesek, mert dacára annak, hogy meg kellett határozni akkor, amikor egy javaslatot beterjesztettünk, azt, hogy körülbelül milyen keretben fognak mozogni az ezzel kapcsolatos kiadások, mégis a mai háborús világban az ezzel kapcsolatos kiadási és bevételi tételek mellett, igazán alig akadna valaki, aki számszerűleg 10 évre előre megbízható költségvetést Tudna egy ilyen hatalmas javaslathoz készíteni. De ezzel szemben áll az, hogy minden esztendőben a költségvetés tárgyalásánál lehetséges lesz a megfelelő fedezetet megtalálni és a javaslat konstrukciója már magában olyan, hogy a liberális pénzügyi politikának alapelvein felépült pénzügyi gazdálkodás elvein messze túlmenőleg már nem a pénzügyi korlátok és a pénztelenség szabnak határt a fejlesztésnek, hanem az egész javaslat úgy van megcsinálva, hogy a fejlesztésnek már a munkaerő, a fizikai és szellemi munkaerők és a nyersanyagokban való korlátok szabnak pusztán határt, amely határok olyanok, hogy ma már a nemzeti államokban való termelés fokozásának mindenhol, ahol valóban nemzeti termelés folyik, ezek szabnak határt és nem a pénz, amely a liberális fogalmazástól egészen eltérőlég ma már, hogy úgy mondjam, termelési eszköz es nem rendeltetés, mint ami azelőtt volt. Méltóztassanak megengedni, hogy ezekután ismertessem azokat az eszközöket, illetőleg azokat az intézkedéseket, amelyekkel a törvényjavaslat a mezőgazdaság fejlesztését a következő tízeszten'dőben meg akarja valósítani. Itt első csoportba tartoznak azok a rendelkezések, amelyek a talajerő fenntartását, illetőleg a talajerők fokozását tűzték ki célul maguk elé. Mindenki előtt világos, hogy ha a termelést fokozni akarjuk, akkor hazánk min'den egyes négyszögölét a termelésbe be kell fogni, a termelést mindenhol lehetővé kell tennünk, intenzivebb üzemágaknak a termelésbe való bevonására a földet alkalmassá kell tenni és azonkívül ott, ahol rendkívül extenziv termelés folyik a rossz talajokon, azoknak javításával, a talajminőségnek a talaj konstrukciónak, a talajstruktúrának átalakításával sokszor nagy költséggel, de sokszor olyan költséggel is, amely