Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-273
Az országgyűlés képviselőházának 273, Csak két példát hozok fel rá- Az egyik példáról sokan olvashattak a t. Ház tagjai közül, inert az egyik újság illusztris szerzője írt egy cikket arról a magyar honvédtisztről, aki hozzáfordult egy könyvjegyzékért azokról a művekről, amelyekkel szellemileg és lelkileg művelni tudja a keze alatt szolgáló legénységei Helyesen állapítja meg a cikk, hogy nagyszerű tagja ez a fiatal tiszt a magyar honvédségnek, aki nagyszerű katonatiszti hivatással a haza védelmén túl az ország népe nevelésének feladatát is felismerte és akit megbízhatóságáért felettesei, emberszerető magyar lelkéért alantasai egyaránt szeretnek. Istennek hála, mi magunk is sokakat ismeiink, akik ehhez a típushoz tartoznak, bizonyára a t. Ház tagjai is és ha megemlítettem ezt a honvédtisztet, hadd említsek meg valakit a legénységből is, népfőiskolai munkánk egyik derék neveltjét, aki egy levelében többek között a következőket írja (olvassa); »Nyereségeim vannak a háborúból. Tapasztalatok, akaraterőben növekedés, nélkülözni tanulás, az Isten személyes gondoskodásáról való megbizonyosodás. Megtanultam azt is, véresen és komolyan, hogy minőségi emberre van szükség, rengetegre, ő az új kor új embere és a háborúkat csak ő döntheti el.« írja még, hogy a nevelési gondolat, a minőségi ember kitermelődésének, a hadsereg keretén belül való megerősödésének gondolata mennyire otthon van általában a nagy erőpróbáját álló tengelyhatalmak körében. Csak hadd utaljak egy németnyelvű munkára, amelynek címe: »Der Offizier als Soldatenerzieher«. A katonatiszt mint a katonák nevelője. Egy repülő főhadnagy írta a könyvet bizonyságául annak, hogy a minőségi ember termelése nem csupán a polgári, de a katonai életnek is programmja feladata és vállalt munkája. A történelmi egyházakról beszéltünk az imént, amelyek vállalják azokat a kötelezettségeket, amelyek egy háborúban álló nép felől adódnak. Csak röviden szeretnék arra utalni, hogy ha idegen maszlagoknak káros behatása folytán felbukkannának olyan nagyon is több, mint gyanús, átlátszó tenden-, ciáktól fűtött kísérletek, amelyek bizonyos szektairányokban is szoktak időnként jelentkezni, a honvédelmi kormányzat a belügyi kormányzattal és a történelmi egyházak vezetőivel együtt találja meg a gyors és hathatós intézkedést ezeknek a magyar természettel össze nem férő jelenségeknek preventiv kiirtására. Ami közelebbről az előttünk fekvő javaslatra vonatkozik, az mindenekelőtt egy elvi megjegyzés a javaslat címe tekintetében. A javaslat az 1939:11. tc.-et és az 1914—18. évi világháború tűzharcosai érdemeinek elismeréséről szóló törvénycikket kívánja módosítani és kiegészíteni. Érdemekről van tehát szó. Mi a módosítások során igen örülnénk, ha az »érdem« szót más kifejezéssel helyettesíthetnénk. Széchenyit idézzük a jubileum közelségében, a legnagyobb magyart, aki maga is katona volt. Ő tette azt a klasszikus megállapítást, hogy az érdem ott kezdődik, ahol a kötelesség bevégződik. Hol végződik azonban a kötelesség és hol végződik különösen a katona kötelességei Az önfeláldozó halálban. Tulajdonképpen még ott sem, mert az igazi magyar katonának még a halála is világító w példává kell. hogy váljék az utódok, az élők előtt. Majdnem azt mondhatnók tehát, hogy tulajdómképpen nincsenek katonai vonatkozásban ülése 19%2 június 26-án, pénteken, 197 érdemek. A. vitézség, a hősiesség nem egy-egy bravúr hősi lendülete. Valaki nem azért lesz hős, mert előzőleg hidegen, okosan, vagy merészen megfontolja, hogy. most érdemeket fog majd szerezni. Azért lesz hős. mert kötelességet teljesít olyan módon, hogy ebből a kötelességteljesítésből világító és kiemelkedő példa lesz. Ezért szeretném, ha az »érdemek« szó helyett valami olyasmi iktatódnék be, hogy s példaadó szolgálat« vagy »áldozatos kötelességteljesítés« és ez helyettesítené ezt a különben is kissé liberális, individuális ízű szót. az érdemet, amint teszi ezt például a részletes indokolásban is a javaslat a 30. oldalon nagyon szép és találó szavakkal, amikor a nemzet el nem múló hálájáról beszél a harcos fiak iránt, akik az állampolgári kötelességek Önfeláldozó teljesítésére a jövendő »nemzedéknek dicső példát mutattak. Ugyancsak stiláris kifogásnak látszik, de szerintünk ebben is elvi állásfoglalása van, hogy a zsidó hadkötelesekkel kapcsolatban túlsóknak látjuk a »teljesítés«, »eleget tesznek« kifejezéseket. Amire á zsidókat kötelezzük és amit a zsidók csinálnak, az nem »eleget tevés« és nem »teljesítés«, úgyhogy mi megelégednénk egy olyan stilizálással, hogy a zsidó hadkötelezettek szolgálati kötelezettsége a honvédség kötelékében végzendő kisegítőszolgálat. Ebben nincs sem teljesítés, sem elvégzés, amire mi őket képteleneknek vagy legtöbb esetben rosszakaratúnak is tartjuk. T. Ház! Még a 34., 35. és 36. fokkal szeret nék foglalkozni. A 34. Vban a javaslat kimondja azt, hogy a honvédelmi miniszter által kijelölt katonai hatóság is megadhat bizonyos hozzájárulásokat. Ezt azért emeljük ki. mert ez az egészséges decentralizációnak egyik példája. Bizonyos polgári kormányzati ágak számára is követendő példának tartjuk. Bizony nagy sóhajtással jutott eszünkbe, hogy sok minisztérium kijelölhetne bizonyos alsófokú hatóságokat, hogy egyes intézkedéseket azok tegyenek meg saját hatáskörükben, úgyhogy ezért a szakaszért a nagyon meleg elismerés szavát nyilvánítjuk .a honvédelmi kormányzat, a honvédelmi miniszter úr felé A 35. § említi a határsávot. Erről a kérdésről előttem szólott Meskó Zoltán igen t. képviselőtársam is beszélt. Az általa felvetett gondolatokat, nemcsak a zsidótlanítás, hanem a határőr vidéki telepítés gondolatát is, mi is helyeseljük. Vajna igen t. képviselőtársam helyesen vetette fel tegnap azt a gondolatot, hogy egy miniszterkÖ'zi bizottságfélét kellene delegálni a honvédelmi minisztérium mellé, amelynek az lenne a feladata, hogy gyorsan, haladéktalanul járjon el és intézkedjék olyan ügyekben, amelyekben hadigondozási problémák azonnali elintézéséről van szó. Ha egy ilyen bizottság megalakulását az összkormányzat és a honvédelmi kormányzat valóban szükségesnek látná, akkor tisztelettel felvetjük azt, hogy ide az Országos Nép- és Családvédelmi Alap delegáltját is ki kellene jelölni, aki a honvédelmi érdekből előtérbe kerülő telepítések lebonyolításánál nyújtana segítséget. Ha a hadigondozást említettük, akkor lehetetlen, hogy ne szóljunk ugyancsak elismerő szóval, azért az egészen friss rendeletért, amely arról intézkedik, hogy házfelügyelői állásokra főként hadirokkantakat alkalmazzanak (Palló Imre: Éljen!) és hogy az alkalmaz-