Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-273

Az országgyűlés képviselőházának 273. azonban, mert itt magyar levegőt szívmak, magyar kenyeret esznek (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Eléff hiba!) és a magyar fáradság és verejték gyümölcsét még mindig élvezik, nekik is szolgálatot kell teljesíteniük és ez az a bizonyos munkaszolgálat, ez az a bizonyos — mint a törvényjavaslat mandja — kisegítőszolgálat. Erről a kisegítőszolgálatról legyen szabad egy-két megjegyzést tennem. Ez valóban szolgálat, ez valóban kisegítőszolgálat legyen, ne pedig az, bogy egyik-másik gazdag »sidót kisegítenék a szolgálatból, mert ez el van terjedve a köztudatban, példákat is tudnék mondani. (Börcs János: Elég ilyen »íset történik!) Kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni! (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Meskó Zoltán: Mélyen t. Képviselőház! Én nem azt mondom, hogy ez itt Gang und Gebe megy, hogy ezt mindenki csinálja, de vannak egyes esetek, amikor például berukkol kisegítőszolgálatra az a gazdag zsidógyerek, aki még a bárból jött, a mulatságát jóformán ki sem aludta, a cechjét ki sem fizette, mert azt mondja, hogy holnapután úgyis visszajön. Előre tudja, hogy meddig fog szolgálni. Lehet, hogy beteg, lehet, hogy a testi épsége nem engedi meg, hogy munkaszolgálatot teljesítsen. Ebben az esetben osszák be irodába, mert aki a bárban tud mulatni, az tudna irodában is dolgozni. De ne engedjék itt szaladgálni Őket, mert ez nagyon rossz vért szül és különböző, a legtöbbször igazságtalan gyanúsításokra ad alkalmat. Igenis, tessék eljárni, mert az ember nem tud a vidékre meaini anélkül, hogy egyik-másik ilyen zsidó jampec viselkedésére és a munkaszolgálattól való szabadulására ne hívnák fel a figyelmét. (Koltai József: Gettóba kell zárni őket!) Helyesnek tartom, mélyen t. Ház, hogy a kitüntetettek, akik vitézségi érmet, Lipót-rendet vagy Vaskoronarendet kaptak és akik a múlt háborúban megsebesültek, me teljesítsék ezt a szerintem magyar emberre bizonyos vonatkozásban •— a munka sohasem szégyen, csak ebben a vonatkozásban értem — megalázó szolgálatot. Mikor tartom ezt helyesnek? Elsősorban akkor tartom helyesnek, ha azóta iiiemzeti szempontból kifogástalanul viselkedett az illető. Éppen tegnap mondottak egy esetet, megbotránkozva hallgattam, hogy valakit, akinek két vitézségi érme volt, szabotázsért agyonlőttek. Ez az eset tehát mégis azt mutatja, hogy a vitézség és a nemzeti érzés nem mindig párhuzamosak. Ma is azt mondom, t. Képviselőház, hogy helyeslem ezt az intézkedést, mert akkor erősítjük meg összes zsidó törvényeinket, ha ilyen igazságosak, belátók és becsületesek vagyunk. Egy-két kivétel valóban megérdemelt. Aki a hazáért megsebesült, vagy annakidején arany vitézségi érmet kapott, annál eltekintek attól, hogy talicskázzék. Én tehát a javaslatnak ezt a részét ebből a szempontból hely esnek tartómMélyen t. Képviselőház! Talán nem is ilLik bele beszédemnek ebbe a részébe, de nem szeretném elfelejteni, azért most említem a következő dolgot. A harctéri jelentésekben ol vassuk, hogy Szebasztopolnál az oláh hadsereg milyen vitézül viselkedik. Nem vonom kétségbe, Antonescu állapítja meg, innen nem lehet ezt ellenőrizni. De legyünk azzal tisztában és erről meggyőződitem, tehát nyugodtan mondhatom, hogy a megszállott területen besorozott minden magyar — és ott a sorozasülése. 19&2 június 26-án, pénteken. 195 nál nincs kímélet, — a fronton teljesít szolgálatot. Amikor tehát mi azt halljuk, hogy az a hadsereg ott bátran viselkedik, gondoljunk a mi derék fiainkra, akik kivétel nélkül mind az első vonalba vámnak ott beosztva (Ügy van! Ügy van!), a hátsó részen nem engedik őket szolgálni. T. Képviselőház! Nagyon szeretném, ha a honvédelmi miniszter magáévá tudná tenni azt a gondolatomat és indítványomat, hogy azokat a tanult, intelligens altiszteket, akik becsülettel, hősiességgel érdemet szereztek rá és ha iskolát nem is végeztek, végigjárták az élet iskoláját, most pedig a harcterek iskoláját járják végig, emeljék tiszti rangra. Nem sokan lesznek, de bár mentől .többen lennének, azt sem báníaám. Nagyon fontos lenne különösen a népi gondolat mai világában, hogy azok, akik becsülettel teljesítették kötelességüket, és kimagasló érdemeket szereztek» elérhessék a tiszti rangot. Ugyancsak fontosnak tartanám, hogy ne tegyünk különbséget a hadikitüntetésekinél a legénység és a tisztek között. Ne rang szerint osszuk be a kitüntetéseket, hogy egy hadnagy csak ezt a kitüntetést kaphatja először, az őrnagy meg amazt, és így tovább a rangfokozat szerint hanem tisztán a teljesítménytől tegyék függővé (Egy hang a balközépen: Mond valamit!), hogy az egyszerű honvéd ugyanazt a kitüntetést kaphassa, mint a tábornok (Helyeslés a szélsobaloldolon.) örömmel láttam, hogy a német hadseregben egyszerű közemberek megkapták azt a magas kitüntetést, amelyet nem tudom hány generális még mindig nem kapott meg. Tehát a teljesítményhez és nem a ranghoz kell kötni az egyes kitüntetéseket. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Honvédelmi kérdésnek tartom a földreform kérdését is. Kiváló szolgálatot tesz a honvédelmi miniszter úr az ország belbékéjének, annak a bizonyos lelki nyugodtságnak, sőt a hadrakelt sereg harckészségének is, ha mint a magyar honvédség szerető atyja, gondoskodik" róla és mindent elkövet, hogy amikor a megszállott részről visszajött nagybirtokokat, földbirtokpolitikai célra igénybeveszik, elsősorban a fronton, küzdő katonák kapják s megkapják a hősi halottak földmíves leszármazottjai, akik vérüket ontották ezért a földért. (Börcs János: Mindenüket odaadták!) Nem mondom, hogy valaki bátrabb lesz azért, mert földet kap, de mindenesetre büszkévé teszi, hogy ő, az egyszerű falusi, magyar hősiességével szerezte meg azt a kis portát, fajtájának, családjának. Annál is inkább meg Jjell ezt tennünk, mert tudunk időket, amikor nagybirtokokat hazaárulásért lehetett ebben az országban kapni (ügy van! a szélsőbaloldalon.); adjunk most az áldozatkészségért, a becsületes vérontásért a kisembernek kisbirtokot. Mélyen t. Képviselőház! Fontosnak tartanám a vitézek földhöz juttatását. Valamikor, amikor ez a gondolat megszületett és szeretett Kormányzó Urunk, legfelsőbb hadurunk t elrendelte a Vitézi Szék intézményének felállítását, az az elgondolás lebegett az ő és azok szeme előtt, akik ezt a kérdést a képviselőházban is megtárgyalták, hogy határőrvidékek keletkezzenek minden vidéken, sziklavárak. Én a legmegbízhatóbb, a legbátrabb kisgazda vitézi portáját külön felirattal látnám el, hogy példaadásul álljon végig a határon. Nem zsidó nagybirtokok, nem latifundiumok, ha