Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-272

188 Az-országgyűlés képviselőházának 272. ülése* 19 U2 június 25-én, esütörtökön. képviselőház szabad működését. Erről szó sincs. A másik Házzal megállapodást nem kötöttem, mert nem is köthettem, hiszen ta felsőháznak nincsenek sem pártjai, sem olyan tényezői, akikkel megállapodást köthettem volna, A törvényjavaslatot mivel földbirtokpolitiikai vonatkozásai vannak, benyújtása előtt a felsőház két tagjával, akik mindketten prominens gazdák, megbeszéltem, de ugyanígy megbeszéltem országos életünk több más tényezőjével is, akiknek véleményére kíváncsi voltam s természetesen ezt a jövőben is megteszem, mert helyesnek tartom ezt a gyakorlatot. (Helyeslés a jobboldalon, — Szinyai Merse Jenő: Mindig a szakértőket reklamálják! — vitéz Imrédy Béla: Ezit nem is kifogásoltam.!) Nagyon jól tudom, hogy nem ezt méltóztatik kifogásolni. De le akarom szögezni, hogy ezek a megbeszélések akkor történtek, amikor elhatároztam magamat arra, hogy ezzel a javaslattal jövök — tehát több, mint három hónapja — azóta sem a javaslattal kapcsolatban — és hogy tisztázzuk a kérdést, most rátéreh Eajniss képviselő úr felszólalására — sem pedig különösen ezzel a módosítással kapcsolatban senkivel a világon nem beszéltem. Kizárólag bennem és pártunk több tagjában merült fel az az aggály, hogy vájjon nem lassúbbodik-e meg a történt módosítással az eljárás — márpedig én mindent el akarok kerülni, ami ennék a különben is elhúzódott tárgyalású törvényjavaslatnak végrehajtását meglassítaná. Ezért voltam azon az állásponton, hogy a földmívelésügyi miniszter úr és a bizottság vegyék revízió alá állásfoglalásukat. Meg is mondom még, hogy miért. Lényegileg ugyanis ez mitsem változtat a kérdésen. Nagyon jól mondotta a felszólaló képviselő úr. hogy a korábbi kormányrendelet úgyis megköti ezeket az instrukciókat, ezeket eladni nem lehet, a lényegben tehát tulajdonképpen semmi változás nincs. (vitéz Imrédy Béla: Nem lehet eladni, míg az ingatlan az övé!?) Egyet koncedálok: az igénybevétel helyett most ugyanolyan megvásárolható, de a kötelező igénybevételnél is csak forgalmi áron volna szabad ezt tennünk. Most nem kötelezhetem a birtokost, hogy annak adja el, akit kijelöltem, ez azonban nem éri meg azt, hogy meglassítsam az eljárást, amikor a gyors elintézés a legfőbb célja a törvényjavaslatnak. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Ami pedig Itajniss Ferenc képviselő úr interpellációját illeti, én ellenkezőleg azt tartom helyesnek, ha a földmívelésügyi miniszter úr, amikor arról' győződik meg, hogy egy álláspontja nem fedi azokat a szempontokat, amelyeket én és pártunk jó része helyesnek tart s hogy a mi álláspontunk a helyesebb, úgy ennek aláveti magát. Legyen meggyőződve az isren tisztelt Képviselőház minden tagja, hogy Bánffy Dániel földmívelésügyi miniszter úr nem ragaszkodik állásához egy pillanatig sem azontúl, hofry annak betöltését áldozatos kötele^ségteb'esítésnek tekinti. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Eajniss képviselő úrnak még egy megjegyzésére akarok visszatérni. Ő azt mondotta, rövidesen rámutat arra, kik azok, akiknek védelmében történt ez az indítvány. Ezt a beállítást még mindig nem látom tisztán.'mert fogalmilag sem látom, hoarv mit lehet itt védeni. "Mindenképpen elvesztik birtokukat, instrukciójukat pedig vagy szabadkézből adják el, vagy ugyanolyan áron^ igénybe veszik tőlük! Ebben nem látok jelentős érdekkülönbséget. Azok a nagyiparosok és gazdagemberek, akiket ő em. lített, igazán nem helyeznek súlyt arra, hogy párszáz holdas instrukciójuk 50,000 vagy ötezer pengőért fog-e gazdát cserélni. A képviselő uraknak igazuk lehet abban, hogy ezeket nem a föld iránti szerelem vitte a vásárlásba, de akkor emiatt más téren igazán jobban kérnének ők védelmet, mint abban a vonatkozásban, hogy instrukciójukat zár alá becsüHk-e, vagy sem. Ami pedig a kifejezést illeti — ha nem is úgy méltóztatott érteni (Rajniss Ferenc: Bocsánatot kértem a miiniszterelnök úrtól!), hogy ők azok, akiknek védelmében ez, történik — ha jól emlékszem szórói-szóra ezt a kifejezést használta a képviselő úr — ezt a magam és annak a pártnak nevében, amely ezt a módosítást megszavazta, visszautasítom, (vitéz Imrédy Béla: A szöveg védi őket, nem a miniszterelnök úr!) Ezekre semmi haszon sem hárul ebből vagy abból a szövegből. Abszolúte semmi haszon. Talán az urak akarják ezt kifelé úgy beállítani, hogy ebben védelme volna bizonyos köröknek. (Zaj a sséhőbaloldalon. — Baky László: Ez megint inszinuáció, — Szinyei Merse Jenő: Kellemetlen tapintat! — vitéz Imrédy Béla: Minket se tessék gyanúsítani.) Ezek alapján tisztelettel kérem a Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk taps és helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérem a t. Házat, méltóztatik-e^ a miniszterelnök úrnak vitéz Imrédy Béla, képviselő é|s' Eajniss Ferenc képviselő úr interpellációira adott együttes válaszát tudomásul venni. (Igen! — Néni!) Kérem azokat ia képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség! A Ház a választ tudomásul vette. (Zaj.) Az ülésben tett korábbi bejelentésemnek megfelelően Tauffer Gábor képviselő urat illeti a szó, aki félreértett szavainak helyreigazítása címén kért szót. „, • Tauf

fer Gábor: T. Képviselőház! A tegnapi nap folyamán a felhatalmazási vita során beszédet mondottam, amelynek egyik mondatának értelmét a pénzügyminiszter ur beszédemét követő beszédében (Zaj.) olyan magyarázattal toldotta meg, amely azután félreértésekre adhatott és adott alkalmat. Cselényi Pál képviselőtársam ugyanebben a vitában a Treuga Dei-ről tett említést s ez bizonyos visszhangra talált az ellenzéki oldalon és a kormánypárti oldalon is. J^aj.) Ezzel kapcsolatban én is tettem beszédemben bizonyos megjegyzést, mondván (Olvassa): »Azt hiszem, nem hiábavaló az a ^ószandek, amely a pártok tagjai részéről megnyilvánul es eljutottunk oda - és ezt szeretnem remélni -_ h®gy igazi bizalmi légkör keletkezik. Jí/nneK a légkörnek megteremtése érdekeben kormánynak és ellenzéknek egyaránt áldozatot kell hoznia. A kormánynak azzal, hogy igazságos az ellenzékkel szemben, az ellenzieknek pedig azáltal, hogy objektiv és mérsékli magát.« A pénzügyminiszter úr erre retflektálva azt fűzte hozzá, (olvassa): »Mintha azt mondották volna az ellenzék részéről, hogy áldozatot kell hozni a kormánynak, hogy meg kell egyezni — és ennek a tényállásnak alapján, amelyet ő önkényesen megállapított, vonta le azt a konzekvenciát, — már ipádig a közérdek tekintetében, nincs helye paktumnak, nincs helye alkunak.« Ez a két szó, hogy »paktum« és »alku«, a parla-