Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-272
176 Az országgyűlés képviselőházának 272, ségi adó felemelésével; vagy akár a háborúban szerzett zsidó vagyonok legszigorúbb megadóztatásával JHelyeslés és taps a szélsőbaloldalon. ~~. A Jí onyi Ferenc: Már régen meg kellett volna csinálni!) ezt a kérdést a legsürgősebben rendezni kell. (Incze Antal: Két éve reklamáljuk es nem jön ez az adó!) Benkő Géza és vitéz, Horváth Ferenc igen t. képviselőtársaim említették, hogy a zsidó-birtokokból elsősorban hazatérő tűzharcosainkat kellene részesíteni. Azzal egészítem ezt ki, hogy a mostani világháború folyamán hősi halált. halt honvédőink hozzátartozói és azok, akik úgy megrokkantak, hogy katonai szolgálatra már nem vehetők igénybe és földmíveléssel foglalkoznak, részesítendők elsősorban ezekben a birtokokiban. Egészen bizonyos, hogy ha hovédeink azt látják, hogy áldozataik ilyen gyorsan elismerésre találnak, akkor sokkal nyugodtabban tudnak kint küzdeni. (BÖrcs János: Ez a legkevesebb, amit adhatunk nekik!) Határozottan felhívom erre a honvédelmi miniszter úr figyelmét és igen tiszteletteljesen kérem, méltóztassék ezt a kérdést is megfontolni. T. Ház! A legveszedelmesebb szolgálati ágnak ma az ejtőernyős szolgálat tekinthető. Senki sem tehet róla, de sajnos elég gyakori, íhogy az ejtőernyősök repülőhalált 'h álnak. Legutóbb is az egyik bemutatás alkalmával szintén nősi halált halt egy ejtőernyős, mert nem nyilt ki az ernyője. Ilyenkor a hozzátartozók kizárólag temetési pénzt kapnak, ezzel széniben Németország hasonló esetben 10.000 márka segélyt ad a családnak. Tudom, hogy mi ekkora segélyt nem tudunk adni, de feltétlenül szükségesnek tartom, hogy ha valamelyik család ilyen áldozatot hoz és hozzátartozója kötelességtelj esi téise közben hősi halált hal, akkor necsak temetési pénzzel, hanem legalább egy nagyobb összegű rendkívüli segéllyel segélyezzék azt a családot, amely fenntartóját vagy pedig egyik támaszát elvesztette. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Ugyanolyan ellátást kap, mintha háborúban esett volna el!) T. Ház! Az volna a cél, hogy a rendeletek és intézkedések előnybe részesítsék a katonai szolgálatot teljesítőket, nem pedig az, hogy akik katonai szolgálatot teljesítenek, hátrányos helyzetbe kerüljenek. Kezembe került a Néptanítók Lapja, amely közöl egy miniszterelnöki rendeletet a honvédelmi kötelezettséget teljesítő tanítók illetményeinek és egyéb jogviszonyainak szabályozása tárgyában. Ebben nagyon érdekes dolgok vannak. Azt mondja (olvassa): »A bevonult tanítónak a bevonulás napját követő alábbi időtartamra van igénye a rendszeres, állandó, teljes összegű illetményekre: két hónapra, ha a bevonulás napjáig számítva, már egy évi megszakítás nélküli szolgálata van, egy hónapra, ha csak félévi szolgálata« ... Nem olvasom tovább. Most jön a családos tanítók illetménye (Olvassa): »A családos tanítónak az előző fejezetben meghatározott időtartam leteltét követő időponttól kezdve iflolytatólag az alábbi illetményekre van igénye. Az előző fejezet — tehát, amit felolvastam — a) pontja esetében a nyugdíjba beszámítható illetmény 50 százalékára, továbbá a lakáspénz és családi pótlék teljes összegére.« Milyen helyzet áll ebből elő? Egy tanító harctéri szolgálatra bevonul és útnak indul május hónapban. Két hónap múlva már tanítói ülése, 1942 június 2ö-én, csütörtökön. fizetésének csak ötven százalékát kapja, holott mint póttartalékos karpaszományOs címzetes őrvezető nem kap olyan zsoldot, hogy evvel családját támogatni tudná. Vele szemben az a tanító, aki közel három hónapig szabadságot élvez nyáron a három hónapi szabadsága alatt megkapja a teljes illetményét. Hogyan kerülhet hátrányosabb helyzetbe az, aki kint küzd a fronton mint az, aki itthon három hónapig teljes szabadságot élvezd Aki itthon van, megkapja e három hónap alatt is teljes fizetését, aki kimegy a harctérre, az két hónap multán fizetésének csak ötven százalékát kapja meg, holott nagyon jól tudjuk, hogy egy tanító családjánál ez már olyan differencia, amely igen siílyos nélkülözést okoz. Ez olyan hátrányos intézkedés, hogy annak sürgős megváltoztatását kell kémem. Van azonban itt még egy sérelmes intézkedés, a természetbeni lakásról, amely. azt mondja (olvassa): »Ha a családos tanító pol. gári állása után természetbeni lakásban részesült, ezt katonai szolgálata alatt is meg. tartja; a felettes hatóság azonban a természetbeni lakást a szabályszerű felmondási idő megtartásával felmondhatja, ebben az esetben azonban a tanító részére lakáspénz jár.« A leg. kevesebb az, ha megköveteljük, hogy egy híidiszoilgálatot teljesítő tanítónak lakását^ a felettes hatóság ne mondhassa fel. (Elénk hehfeslés). Lehetetlen^ állapot, hogy amikor kint küzd az a tanító a harctéren, akkor a családjának még az otthona se legyen biztosítva. Tudjuk, milyen lakásviszonyok vámnak ma faluhelyen is. Ha felmondanak annak a tanítónak, hova költözködjék családja? A legkevesebb, hogy ameddig hadiszolgálatot teljesít és kint küzd a harctéren, addig a családja részére szolgáló lakás felmondható ne legyen. (Füssy Kálmán: Milyen lelki nyugalma legyen annak a tanítónak kint?) Már a költségvetési vita alkalmával szóvátettük a bevonultak adókedvezményét, illetve azt, hogy adóügyekben ne molesztálják őket. Sajnos, ebben az esetben is csak azt látjuk, hogy az adóhatóságok semmiképen nem veszik tudomásul azt, hogy ma háború van, hogy egyesek hónapokat és éveket töltenek katonai szolgálatban és nemcsak kellő kímélettel nincsenek, hanem éppen a legnagyobb kiméletlenséggel járnak el. (Incze Antal: Ki kell küldeni az ilyen hatósági embereket is a harctérre, ismerjék meg!) Egy konkrét példát hozok fel erre. Szíjártó Imre abonyd vendéglős végigharcolta az első világháborút és egész sor kitüntetése van. Azután bevonult, 1940 augusztus 1-tőll október 8-ig teljesített katonai szolgálatot, legközelebb 1941 április 7. öl május 28-ig, vagyis végigcsinálta a bácskai mozgósítás egész idejét, azután pedig 1941 július 2-tól december 3-ig az orosz fronton volt. Ezalatt az idő alatt, ameddig az orosz fronton volt, nagy százalékkal felemelték az y dóját és 500 pengő adóhátralék miatt foglalást rendelteili el a családjánál. Méltóztassék elképzelni: ennek az embernek, bár végigharcolta a világháborút, s mint altiszt jött haza, és most ismét minden alkalommal becsülettel eleget tesz katonai szolgálatának, ez alatt az idő alatt az adóhatóság otthon, mikor nem tud dolgozni az ő kis üzemében, fölemeli az adóját úgy, hogy a legnagyobb adót rá rójak ki, nagyobbat, mint a község főterén aim nagyvendéglő, a Kossuth-szálló adója (Pal ° Tmre: Itt már protekció van!) és még 500
