Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-271

150 A z országgyűlés képviselőházának nyagolták el azt. Hiába volt a 31.000 főnyi tiszta székelység: középpontján, Baróton, már régebben fennálló közkórház magyar orvosának minden jóindulatú köziben járása, intervenciója, nem törődtek vele, és kérő szava a baróti közkórház érdekében süket fülekre talált. Nem akarok a t. Ház szíves türelmével visszaélni, csupán egyetlen statisztikai adatot említek meg: ji -baráti polgári állami iskola növendékeinek 34.9%-a van tüdőgümőkórral megterhelve. (Mozgás a baloldalon.) Ha végigmennénk a 19 községben lakozó 31.000 székely közt házr ól-házra, azt hiszem, ez a százalék növekvő irányzatot mutatna. T. Képviselőház! Éppen ezért teljes tisztelettel kérdem, jobban mondva kérem, a t. belügyminiszter urat, hogy magyar fajunk érdekében, egy jobb magyar jövendő érdekében méltóztassék Baróton ezeknek az áldatlan állapotoknak javítása, gyógyítása érdekében egy tüdőbetegszanatórium építését és egy szülőotthon létesítését elhatározni. Teszem ezt azért> hogy ennek létesítése után minden székely harisnyás legény^ dalolva vághassa erdei fejszéjét a Hargita fájába» minden székely leány mosolyogva, kacagva kapálja az édes anyaföld terményeit, és azok a drága apró székely kicsiny angyalkák, a székely apróságok egészségben, kacagva éljék életüket, és legyenek egy jobb, egy boldogabb magyar jövendő letéteményesei. Erre kérem a belügyminiszter úr jóakaratát. (Éljenzés és taps.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a belügyminiszter úrnak. Polonkay Tivadar képviselő úr másik interpellációját törölte. Koltai József és Haulik György képviselő urak interpellációjuk elmondására halasztást kértek. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik if j. Tatár Imre képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir.> földmívelésügyi és közellátási miniszter urakhoz iaz árpának a sörgyártás alól való kivonása tárgyában. 1. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy a sörgyártásra felhasznált árpamennyiségből milyen nagyszámú sertést lehetne meghizlalni, ami a zsírellátás nehézségeit határozottan megkönnyítené? 2. Módjukban van-e a miniszter uraknak a zsírellátás biztosításának és elsőrendű fontosságának megoldása érdekében a szokásos árpamennyiség juttatását a sörgyáraktól megvonná és az ország összes árpatermését a sertéshizlalás részére biztosítani, illetve juttatni? 3. Van-^e tudomása a miniszter uraknak arról, hogy a tengeritermés beéréséig, ha nem lesz elegendő hizlalótakarmány a sertéshizlalás részére biztosítva, az ősz folyamán milyen nehéz, kritikus helyzet fog bekövetkezni a zsírellátás tekintetében?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! Nem az első eset, amikor ebben a kérdésben felszólalok a Házban. Most újból megteszem azért, mert az utóbbi hetekben az Alföld nagyon sóik kőszegében tudomást szereztem arról, hogy az egyszerű munkásembereknek már háromnégy hete egyáltalában nincs zsírjuk. Most. amikor a legnagyobb munkaidő, az aratás 271, ülése 1942 június 24-én, szerdán, előtt állunk, lenne a legnagyobb szükség arra, hogy a legnehezebb munkát végző falusi parasztok, aratómunkások megkapják a szükséges zsírt, hogy testi erejüket valamennyire fenn tudják tartani. T. Képviselőház! Már a múlt évben a közellátási miniszter úrnál szót emeltem aziránt, hogy egyáltalán nem tartom szükségesnek, hogy a magyarországi sörgyárakat árpával lássák el addig, amíg Magyarországon a zsír nincs biztosítva. (Egy hang a jobboldalon: A sör is jó! — Maróthy Károly: Nem kell sör, jó a bor is!) A miniszter úrtól azonban azt a választ kaptáim, hogy szükség van a sörgyár^ tásra és különösen szükség van a sörgyári munkások foglalkoztatására. T. Képviselőház! Amint tudomást szereztem róla, körülbelül 300.000 métermázsa árpát utalt ki a közellátási hivatal a sörgyáraknak sörgyártás céljából. Számfejtést végeztem és megállapítottam, hogy ebből az árpamennyiségből 150.000 darab hízó előhizlalását lehetne

x elvégezni. Ha ehhez hozzáadok körülbelül 400.000 mázsa kukoricát, 150.000 darab 150 kilós hízót lehetne meghizlalni. A számfejtés alapján megállapítottam, hogy 130.000 mázsa zsírt lehetne kitermelni. Ezt a « mennyiséget eb osztva a most rendeletben megállapított évi és fejenkénti zsaradagmennyiséggel, körülbelül 1,182.000 magyar évi zsírszükséglete lenne biztosítva. Nem lehet r közömbös az a kérdés* hogy van-e biztosítva annak az 1,182.000 magyar munkásnak a zsírszükséglete, vagy pedig nincs. Azért voltam kénytelen ezt idehozni, mert most kezdődik a cséplés, most kellene erről rendelkezni és egyetlenegy szem árpát sem lenne szabad a sörgyárak rendelkezésére bocsátani, hanem az egész árpamenynyiséget sertéshizlalásra kellene felhasználni. Most felvetődik az f a kérdés, vájjon azok a gazdák, akik sörárpát termelnek, tehát jobbminőségű árpát termelnek, mint a takarmányárpa

: hogyan legyenek kárpótolva. Egyszerűen kijelenthetem, tessék ezeket prémiummal kárpótolni, annál is inkáb, mert tudjuk, hogy a sörárpa minősége jobb, mint a takarmányárpáé, tehát az a gazda, aki sörárpát termel, megérdemli, hogy prémiumot kapjon. (Egy hang a jobboldalon: A sör is tápszer!) T. Képviselőház! Nem állja meg a helyét az az indokolás sem, hogy hiszen a sörgyártás után melléktermékként sörtörköly képződik. Ez már csak azért sem jelent nagy értéket, mert hiszen először is tápértéke igen csekély, másodszor pedig csak a^ sörgyárak közelében fekvő gazdaságok használhatják el. Tudvalevő, hogy a sörgyárak mind nagyobb városokban, gócpontokban műkőidnek, ahol pedig az állattenyésztés nincs^ kifejlődve, mint a vidéken. Ennek fontos létalapját és szükségét tehát nem látom. T. Képviselőház! Ezzel kapcsolatban legyen szabad felhívnom a miniszter úr figyelmét arra» hogy az elkövetkezendő takarmányértékesítés idején minden olyan gazda számára legyen kötelezővé téve a hizlalás, aki valamennyi takarmányt is termel. Szerintem ez könnyen megoldható volna, mert hiszen ha annak a 20—30 vagy 50 iholdias gazdának a takarmányát nem rekvirálják el, az szívesen .rendelkezésre bocsátja a termelt takarmány egyrészét sertéshizlalásra, amikor az ország zsírellátásáról van szó. Ha ezt ilyen módon megoldaná a közellátási kormányzat, akkor nem lenne szükség arra, hogy még azoktól ^ zsellérektől, falusi kisemberektől is elvegyék