Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-271
146 Az országgyűlés képviselőházának kérem, ilyet a honvédségre mégsem lehet mondani, megismételte, hogy de igen, ez így van. (Rajniss Ferenc: Kedves úriember! — Nagy László: Nekünk mégsem ad zsírt! Ügy látszik, beszélni tud, de zsírt nem ad!) Elnök: Csendet kérek! Baky László: Nem talál az ember a felháborodástól szavakat! Hogy meri egy államilag támogatott vállalat vezérigazgatója a magyar jövőért, valamennyiünk nyugalmáért és életéért küzdő honvédséget, mint tolvajt aposztrofálni, hogy a.Bácskából, a saját hazánkból kilopja a sertést? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez olyan felháborító dolog, hogy az ember képtelen magán uralkodni. Ezt a dolgot hét héttel ezelőtt bejelentettem és ez az ember ma is állásban van, semmiféle intézkedés nem történt ellene. Lehetséges a harcban álló honvéd, séget lopással meggyalázni? (Zaj a szélsőbal, oldalon.) Olyan súlyos dolgok ezek, hogy ezeket nem lehet agyonhallgatással elintézni. Nem tudom, ki áll e mögött az ember mögött. Nem tudom, hogy a miniszter úr miért nem ad választ, ha az ember hozzáfordul és azt akarja, hogy egy ilyen ügy el legyen intézve. Én itt a Ház színe előtt követelem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr a legrövidebb időn belül intezkedjpik ezekben a kérdésekben. (Taps a szélsőbaloldalon. — Nagy László: Már eddig is elég ideje volt!) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Matolcsy Mátyás képviselő úr interpellációja a közellátási miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa); »Interpelláció a m. kir. közellátási miniszter úrhoz a zsidó háztartások felkutatása tárgyában. 1, Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Budapesten, de a vidéken is a zsidóság igen nagymennyiségű élelmi- és háztartási szükségleti cikket gyűjtött össze és tárol, elvonva a legfontosabb cikkeket a forgalomból, a dolgozó magyar tömegektől? (Palló Imre: Sárga foltot nekik! — Rajniss Ferenc: Ilyet tennének ezek a derék jó zsidók?) 2. Hajlandó-e a miniszter úr a zsidó háztartásokat katonai repülőbizottságokkal felkutatni s a tárolt ós megtalált cikkeket a közfogyasztás részére juttatni.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a Szó. Matolcsy Mátyás: T.. Ház! Nagyon fontos és súlyos kérdésben fordulok az igen t. közellátási miniszter úrhoz. Ebben a kérdésben annyiban könnyű a helyzetünk, mert annakidején, amikor a rekvirálásokat elrendelték, itt a Ház színe előtt szót emeltünk a közellátás biztosításának megoldási módjával szemben és bátrak voltunk megemlíteni, hogy egy széleskörű, az ország mindenegyes falujába, a zsellérkunyhókig lenyúló rekvirálás nagy sikerébe^ nem bízunk és tudomásunk szerint nem is értek el valami nagy sikert. Ez, érthető volt, mert hiszen ott kerestek, ahol nem volt és óriási költségekkel, óriási munkával teljesen hiábavaló utakon jártak. Ezzel szemben hiábavaló volt az a kérésünk, hogy az ország: családjainak jelentős számát kitevő zsidó háztartásokat, ahol a közellátási és köz szükségleti cikkek igen tekintélyes részét halmozták fel, kutassák fel és adják át a dolgozó milliók számára az ott felhalmozott mennyiségeket. 271. ülése 1942 június 24-én, szerdán. Igent. Ház! Én itt egy számítást fogok közölni, néhány adat alapján. Az egyik eset a Magyarország című lapban jelent meg igen nagy felháborodás közepette. Valahol Pestkörnyéken egy Ungár nevű zSidó igazgatónak a lakását átkutatták és a hivatalos jegyzőkönyv szerint — csak azért olvasom fel, mert egy másik és egy harmadik ilyen jegyzőkönyv szintén a kezemben van — találtak nála 52 kilogramm cukrot, 34 kilogramm nulláslisztet, 5'5 kilogramm szemeskávét, 146 doboz gyufát, 3 kilogramm sertészsírt, 46 Va kilogramm libazsírt és így tovább. (Rajniss Ferenc: A fürdőkád tele volt libazsírral! — Egy hang a szélsőbaloldalon; Hogy fürdött akkor! — Derültség.) Elnök: Méltóztassék megengedni,, hogy Matolcsy képviselő úr mondja el az interpellációt. Matolcsy Mátyás: Arról nem is beszélek, hogy az itt felsorolt egészen fantasztikus aak látszó számadatok mellett, amelyeket a hivatalos jegyzőkönyv alapján valamennyiünknek el kell hintni, még 116 csomag^gépselyem, 20 csomag fehér- és feketecérna volt, akkor, amikor asszonyaink nem tudnak egy orsócérnát sem kapni. A jegyzőkönyv a végén még azt is megjegyzi, hogy az illető Umgár úrnak 500 darab inge volt. (Rajniss Ferenc: így várta az angol győzelmet!) Ezek meglepő! számok. Az már mellékes, hogy a kutatást végző csendőrség ugyanebben a lakásban megtalálta az angol hadisikerek gyűjteményéből kivágott újságcikkeket. Ezekre a cikkekre egyáltalán nom reflektál a magyar társadalom, a felhalmozott értékekre, azonban nagyon is. (Zaj a ígélsőbaloldalon.) Igen t. Ház! Nehogy azt higyjük azoaaban, hogy ez szórványos eset és csak Pest környékén annál az Ungárnál van így. A mi kis hetilapunk szerkesztőségébe is bejött egy aszszony, úgy látszik, felbátorodott ezeken a tényeken. Az illető zsidó, Mikus Richárdné Klinger Mária, egy gyáros felesége, kidobta ezt a magyar cselédasszonyt, mire az felháborodásában eljött és leleplezte, hogy mi minden van abban a lakásban. Jegyzőkönyvbe mondotta, alá is írta és teljes felelősséget vállalt érte. Felolvasom ezeket az adatokat, hogy lássa a t. Ház és az egész ország közvéleménye, mivel állunk itt szemben. Ez a cselédasszony előadta pontosan, hogy mi van ebben a lakásban s hol található meg, ha azonnal érte mennek. (Horváth Ferenc: Már bizonyára nincs ott!) A következő mennyiségekről van szó: 80 kg méz, 800 darab tojás, 7 zsák mullásliszt, 50 kg gyúrt tészta. (Rajniss Ferenc: A zongorában!) 50 kg makaróni, 30 kg sziruppá olvasztott cukor, 15 kg olvasztott vaj, további 35 kg makaróni, 36 oldal füstölt szalonna. 2 bödön zsír (Zaj.), 5 láda Albus-szappatn (Zaj. — Elnök csenget. — Baky László: Ez a készletgazdálkodás!) és még 60 kg rizs is szerepelt a listán. T. Ház! Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni az igen t. kormány és a közellátásügyi miniszter úr figyelmét arra, vessen számot azzal, hogy ugyanakkor, amikor elmerntek a Ksellérkunyhókba semmit keresni és elvittek onnan néha bizony 2 kg zsírt is, — a leglehetetlenebb esetekkel fordultak hozzánk panaszezal — ugyanakkor mennyivel inkább lehetne például Budapesten megvizsgálni a háztartásokat, ahol köztudomású, hogy a, statisztika szerint 50.000 zsidó háztartás vam, vagy az egész országban, ahol együttesen közel 180.000 zsidó