Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-271

140 Az országgyűlés képviselőházának csak katonáink erkölcsi és katonai értékénél fogva, nemcsak azért, mert a legmodernebb fegyverek állnak katonáink rendelkezésére, haj nem' azért is nagy erőt és biztonságot jelentő katonai hatalmat képvisel, mert honvédségünknek modern és fejlődőképes szervezete van. Minden szervezet felépítésében a gyakorlat során bizonyos változásokra szorul. A honvédelmi miniszter úr által beterjesztett törvényjavaslat az eddig ismertetett rendelkezéseken kívül olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyeket a honvédelmi törvpiny eddigi gyakorlati alkalmazása során felmerült követelmények tettek szükségessé. A honvédelmi miniszter úr, a vezérkar főnöke, valamint az alájuk rendelt katonai hatóságok és parancsnokságok a honvédelmi törvénynek a rendkívüli viszonyok között folyó alkalmazása során igen értékes tapasztalatokat szereztek,. •Ezeknek a tapasztalatoknak felhasználásával történt a törvényjavaslat ama szakaszainak szerkesztése, amelyek hivatottak arra, hogy honvédségünk modern szervezetét tökéletesít. sék és a honvédelem teljessé tételét biztosítsák. A törvényjavaslatnak a honvédség szervezetével kapcsolatos rendelkezéseit nem kívánom bővebben ismertetni és tárgyalni, mert meggyőződésem szerint ^ ezeknek előterjesztését olyan meggondolás és szakszerű tapasztalatok tették szükségessé, amelyeknek értékp. ről a t. Ház és magam is teljes mértékben meg vagyunk győződve. T. Ház! Bevezetőül rámutattam arra a nagy küzdelemre, amely eldönti Európa sorsát és a magyarság történelmének további alakulását is. Ebben a küzdelemben a magyar honvédség már eddig is fényes eredményeket mutatott fel. Hála és köszönet illeti ezért a magyar honvédet, aki az ősi magyar katonai erények útján most is méltónak bizonyul a nagy elődökhöz, (Ügy van! Úgy van!) akik ennek a nemzetnek életét, földjét, történelmi jogait fegyverrel a kézben védelmeztek, de köszönet illeti a honvédelmi miniszter urat és a vezérkar főnöke is, valamint az ő kiváló munkatársaikat, akik a hazájukat védeni kész katonáink számára fejlődésképes honvédelmi szervezetet tartanak életben, biztosítják honvédségünk számária a legtökéletesebb felszerelést és ennek a törvényjavaslatnak előterjesztésével újabb szolgálatokat tesznek a legmagasabb nemzeti érdekeknek. Ez a törvényjavaslat szellemében, felfogásában és végrehajtásra szánt rendelkezéseiben méltó azokhoz az időkhöz, amelyekben /élünk. Meg vagyok győződve arról, hogy a t. Ház minden egyes tagja, pártállásra való tekintet nélkül, megnyugvással és örömmel fogadja ezt a törvényjavaslatot, amely nem partikuláris érdekeket szolgál, hanem a nemzet egyetemes érdekelt szolgálja. Ezt a javaslatot az a szellem hatja át, amely a kormányzatot minden intézkedésénél, minden törvényjavaslat előterjesztésiéinél vezeti. Ez a szellem a korszellem kifejeződése, s a magyar lélek hagyományos sajátságainak megnyilatkozása. A magyar faj védelme, a keresztény erkölcsi felfogás biztosítása, a szociális szellem gyakorlati alkalmazása, a magyar honvéd hősi harcának, hősi áldozatának elismerése jellemzik ezt a törvényjavaslatot, amely méltó nagy büszkeségünkhöz, a honvédséghez, amelynek erdekében a honvédelmi miniszter úr előterjesztette. 271. ülése 19U2 június 2U-én, szerdán. Mindezeknek alapján tisztelettel kérem a javaslat elfogadását. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: T. Ház! Tegnapi ülésünkben hozott határozatunk értelmében 1 órakor áttérünk az interpellációk meghallgatására. A vitát tehát fiáibeszakítom és javaslatot teszek arravonat, kozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzzük ki a városi orvosokról, községi orvosokról és körorvosokról, valamint egyes közegészségügyi rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat egyes szakaszai feletti döntést, továbbá a mai napirendünkön szereplő még le nem tárgyalt ügyeket. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadja. Következnek az interpellációk. Az első interpellációt Árvay Árpád képviselő úr jegyezte be a külügyminiszterhez, a képviselő úr azonban annak elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Bálint József képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjek annak szövegét felolvasni. Áryay Árpád jegyző (olvassa): »A. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a legnagyobb székely községben, DitrÓban a róm. kat. egyházközségtől a román .állam által erőszakkal elvett róm. kat. iskolák még mindig nem kerültek vissza jogos tulajdonosukhoz, a róm. kat. egyházközséghez? B. Hajlandó-e a miniszter úr azonnal intézkedni, hogy ez a nagy sérelem azonnal orvosoltassék?« » Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó, a képviselő úr azonban nincs itt, így interpellációját töröljük. A következő három interpellációt Szilágyi Ferenc képviselő úr — az iparügyi miniszterhez — Zichy Nándor gróf képviselő úr — a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz és Csipak Lajos képviselő úr — a miniszterelnök úrhoz, valamint a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz jegyezték be, mind a három képviselő úr azonban interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Konkay Ferenc képviselő úr interpellációja a nemzetvédelmi és propaganda-miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »Kérdem a miniszter _ urat, hogy milyen intézkedéseket szándékozik elrendelni az ifjúság lelkét mérgező és a nemzeti céljainkat erősen veszélyeztető úgynevezett ponyvairodalom mielőbbi kiirtása ügyében.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ronkay Ferenc: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A könyvnyomtatás történelmében nagyon szomorú periódushoz jutottunk most, mert az utóbbi években . egyes könyvkiadók elárasztják a könyvpiacot az úgynevezett ponyvairodalommal. A 10—20—30 filléres kiadásoknak millióival árasztják el az olvasni szerető közönséget és ezt annál nagyobb veszélynek tekintem, mert hiszen annak felismerése nem itt történt először, hanem egyes