Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-271
126 Az országgyűlés képviselőházának 271. ülése 1942 június 24-én, szerdán. Az együttes bizottság egyébként úgy találta, hogy a törvényjavaslat egyéb rendelkezései megfelelnek azoknak a céloknak, amelyeket a törvényjavaslathoz fűzött miniszteri indokolás feltár. Az együttes bizottság azzal terjeszti jelentését a t. Képviselőház elé, hogy a törvényjavaslatot a bizottság által elfogadott és a jelentéshez mellékelt szövegében elfogadni méltóztassék. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérem a jegyző urat, hogy méltóztassék a javaslat címét felolvasni. Iíoczonádi Szabó Imre jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét, továbbá 1., 2. §-ait. Ezeket a Ház elfogadja. Felolvassa a 3. §-t). Elnök: Ennél a szakasznál az előadó úr kíván szólni. Meixner Emil előadó: T. Képviselőház! Tisztelettel javaslom, hogy a házszabályok 150. §-a alapján a jelen 3. H újabb megfontolás végett adja vissza a Ház a földmívelésügyi, pénzügyi és igazságügyi együttes bizottságnak- (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, móltóztatnak-e az előadói javaslathoz hozzájárulni 1 ! (Igen!) A Ház az előadó úr javaslatát elfogadja és a szakaszt az együttes bizottságnak visszaadja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 4. §-t felolvasni. Iíoczonádi Szabó Imre jegyző (felolvassa a í—20. §-okat, amelyeket a Ház elfogad). Elnök: T. Ház! Megállapítom, hogy a Ház a javaslatot részleteiben is megszavazta a 3. § kivételével, amelyről az egyesített bizottság jelentése után fogunk dönteni. Napirend szerint következik az 1931:XXVI. tc.-ben a kormánynak adott felhatalmazás to vábbi meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom: 651. sz.) Szólásra következik 1 ? Bocznádi Szabó Imre jegyző: Tauffer Gábor! Elnök: Tauffer Gábor képviselő urat illeti a szó. * Tauffer Gábor:. T. Képviselőház! Immár tizenegyedszer kéri a mindenkori kormány a felhatalmazást arra, hogy az 1931:XXVL tc.-ben foglalt jogokkal élhessen. Ennek súlyos és nagy alkotmányjogi jelentősége van s ezért méltóztassék megengedni, hogy először is formai szempontból bíráljam ezt a törvényjavaslatot. Formai szempontból azt a kifogást lehet emelni ez ellen a törvényjavaslat ellen, hogy jóllehet igen súlyos alkotmányjogi kérdéseket tárgyal, mégis egészen rövid indokolása van; röviden indokolja meg azt a kérelmet, hogy továbbra is élhessen ezekkel a jogokkal a kormány s ugyanakkor utal a régi, 1931-es törvény indokolására, amely indokolás azóta már régen elavult, sőt nemcsak az indokolás avult el, hanem ennek a törvénynek a szövege is, mert olyan veszélyekre utal, amelyek azóta már régen elmúltak. Lehet, hogy újabb veszélyek támadtak, azonban közben az élet már annyira megváltozott, hogy joggal kérhetnénk a kormánytól, hogy ha igénybe óhajtja venni ezt a felhatalmazást, akkor egyrészt olyan törvényjavaslattal jöjjön a Ház elé, amelyben a mai viszonyoknak megfelelő indokolást hoz. másrészt pedig a régi szöveget a mai viszonyoknak megfelelően módosítsa. T. Képviselőház! A régi törvény 2. §-a így szól (olvassa): »A minisztérium mindaddig, amíg azt a gazdasági és hitelélet rendjének megóvása szükségessé teszi..., rendelettel magánjogi és eljárási, úgyszintén a törvényhozás hatáskörébe tartozó egyéb rendelkezéseket is tehet.« Nyilvánvaló, hogy az akkori gazdasági és hitelélet rendjének megóvását célozta ez a törvény és olyan veszélyekre utalt, amelyek azóta már régen elmultak. Beszél azután a törvény az államháztartás egyensúlyáról és annak megóvásának szükségéről. Az a veszély azonban, amely annakidején az államháztartás egyensúlyát fenyegette, régen elmúlt és ma hála Istennek nem látunk olyan veszélyt, amely ezt az egyensúlyt veszélyeztetné., Ennélfogva ennek a résznek átszövegezésére is szükség volna. A harmadik része azonban ennek a törvényjavaslatnak teljesen új átszövegezést igiétnyel, mert hiszen akkoriban a kormány és a törvényhozás úgy látta helyesnek, hogy az ilyen rendelkezéseket a kormány előzetesen bejelenteni legyen köteles, szükség esetén azonban a minisztérium az elkerülhetetlenül sürgős intézkedést a bejelentés előtt is megteheti. Azóta a kivétel szokássá vált, amennyiben az élet tempója meggyorsult. A kormánv intézkedési kötelessége, az intézkedések szükségessége sokkal sürgősebbé vált, mint azelőtt nyugodtabb időkben volt, ennélfogva ezeket a rendeleteket rendesen akkor jelentik be, amikor már ki is adták őket. Szükség volna tehát ennek a szövegnek átszövegezésére is, amennyiben a kivételből szabályt és a szabályból kivételt csinálnánk. Miután a törvényhozás igen nagy alkot raányjogi jogosultságot ruház át a kormányra, ennek ellentéte az lenne, ha a kormány megfelelő időközökben jelentést tenne a törvényhozásnak azokról az intézkedésekről, amelyeket a felhatalmazás alatt tett. Ennek szabálya is le van fektetve a törvényben,^ mondván, hogy »a minisztérium a jelen törvény alapján tett rendelkezéseiről az országgyűlésinek jelentést tenni köteles«. Minthogy azonban ez a rendeleti kormányzás a gazdasági élet terptn általánossá vált, most már szükségessé válnék annak megállapítása, hogy milyen időközökben tartozik a kormány arról jelentést tenni a törvényhozásnak, mert ha a törvényhozás átengedte ezt a jogkörét a kormánynak, ezt azzal a feltétellel tette ós teszi, hogy mindarról, amit a kormány a jelen törvény alapján cselekszik, a törvényhozás is tudomást fog szerezni >sis nemcsak oly egyszerű jelentéstétel formájában, mint ahogyan a bizottság szokta megtenni a bizottság működéséről, hanem a kormány maga tenne jelentést a törvényhozásnak. Ezzel módot nyújtana, éspedig visszatérő időszakonkint arra, hogy a törvényhozás a kormánynak e jogkörben folytatott cselekedetei fölött bírálatot gyakoroljon, azokat helybenhagyja vagy kifogásolja. T. Képviselőház! A gyakorlatban erre minden évben csak egyszer van alkalom, amikor új felhatalmazást kér a kormány. Hibáztatom azt a módszert, hogy amikor beterjeszti a kormány ezt a javaslatot, akkor ahelyett, hogy az a tagja a kormánynak, aki ebben a cselekvési körben hatáskörét gyakorolja, előre felállna itt a törvényhozás színe előtt és beszámolna a kormány és a saját cselekedeteiről — mi állunk fel azokra az egyéni impressziókra és információkra utalva, amelyeket ezen a téren szerzünk és bírálatot mondunk olyan tényekről, amely tényeket a kormány illetékes tagjának