Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-270
Az országgyűlés képviselőházának , (Rajniss Ferenc: Feje is legyen például!), aki megérti az új Európa szellemét és nem áll érthetetlen idegenkedéssel mindazzal szemben, amit úgy hívnak, hogy nemzeti szocializmus, ami mégis csak uralkodó szellemi irányzat lesz az új Európában. (Üűy. van! Ügy van! Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Nem kívánom, hogy tizenhárompróbás nemzeti szocialistákat ültessenek be mindenhova, hanem olyan embereket, akik megértik azt, hogy ezzel a szellemi áramlattal együtt kell dolgozniok és akik nem akarják ezt ellensúlyozni és nem akarják titokban a maguk régi kis világát fenntartani vagy újra felépíteni. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés és íaps a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Nagyon jól tudom, hogy nemcsak ezeken a gazdaságpolitikai kérdéseken, ezeknek megoldásán múlik az új Európába való bekapcsolódásunk, nemcsak ezeken múlik Magyarország jövője, hanem ugyanolyan mértékben múlik a szociális és politikai kérdések helyes megoldásán is, külpolitikát és belpolitikát egyaránt ideértve. De ezekről nem akarok itt beszélni, csak azért említem, mert nem akarok abba a hibába esni, (hogy azt fogják rám, hogy szerintem csupán gazdaságpolitikai úton is eredményeket lehet elérni. Nem, ez csak egy szektor. De ma, gazdaságpolitikai felhatalmazásról beszélünk és azért szorítkozom erre a területre. Minden nagyrabecsülésem megvan a gazdasági miniszter úrnak a személye iránt, különösen az, amit w pénzügyi téren teljesített, tiszteletet érdemlő munka. Régi barátság, régi munkatársi emlékek fűznek hozzá, ezért nem is veheti rossznéven, ha rámutatok néha a kritika keretében arra, hogy mit kellene tennie, mert hiszen azt, amit tett, azért teszi, ihogy beválthassa, valóra válthassa azokat a célkitűzéseket, amelyek mint gazdasági miniszternek szeme előtt kell, hogy lebegjenek. Ezt pedig hatáskör nélkül, apparátus nélkül, megfelelő szervezettség nélkül elérni nem lehet. Ceterum censeo: méltóztassék megszervezni a magyar gazdasági életet. Mint az előbb megmondottam, mi egy kötelességet teljesítünk, a bírálat kötelességét. Amíg azon az ol'dalon ültem, soha : sem vettem rossznéven, hogy ha az ellenzéki oldal nem szavazott meg egy javaslatot. Ez politikai bizalom kérdése, a politikai bizalmat pedig csak .akkor lehet megadni, hogy ha az ember meg van róla győződve, hogy helyes mederben fognak menni a dolgok. Másfél évre szabadkezet adunk ismét a kormánynak az intézkedésre, meg kell tehát bírálnunk, meg kell vizsgálnunk, vájjon minden rendben van-e, vájjon minden megtörtént-e, ami megtörténhetett volna? A mi vizsgálatunk úgy ütött ki, — és ezt igazoltuk és én is igazoltam — hogy nem történt meg minden, aminek meg kellett volna történnie. Hogy miért nem, azt nem keresem. A politikában az eredmény a döntő. Nem azért állunk itt, hogy nehézségeket csináljunk!, azért állunk itt, hogy segítsünk. Segítő munka azonban a kritika és a bírálat is. Túl buzgalomnak minősítem azokat a han; gokat, amelyek a túloldalról jönnek és kvázi egységbontással, a nemzeti egység megbontásával vádolnak minket azért, mert merünk egy javaslat ellen felszólalni. Voltunk mi elég tárgyilagosak és leszünk mi még elég tárgyilagosak, leszünk mi holnap is elég tárgyilagosak arra, hogy elfogadjunk olyan javaslatokat, amelyeket helyeseknek tartunk, még ak70. ülése 19%2 június 23-án, kedden. 121 kor is, ha a részletekben kifogásolni valóink vannak. De egy általános politikai irányvonal tekintetében, csakis a múlttal, csakis az eredményekkel lehet megszerezni azt a bizalmat, a bizalomnak azt a fokát, hogy ezzel szemben már ellenvetés s e legyen. Mi az eddig elért eredmények alapján nem látjuk igazolva azt, hogy a kormány a bizalomnak ezt a fokát a törvényjavaslattal valóban kérhesse. Mi álljuk az egyéni támadásokat, akárhonnét jönnek, akár a baloldalról jönnek, akár a jobboldalról jönnek, mi nem törődünk ezekkel a támadásokkal. Nekünk egyetlen kincsünk van csak és ez meggyőződésünk tisztasága. (Ügy van! — Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) És hogyha a kormány felismeri mindannak a helyességét — és ezt az hiszem kétségbe vonni alig lehet — amit az előbb elmondottam, ha látjuk benne azt, hogy megvan benne a képes- „ ség és akarat mindezeknek a megvalósítására, tessék sajátítsa ki a programunkat, de akkor «sajátítsa ki vele a mi lelkünket, a mi hitünket és a mi akaratunkat is. (Taps a bal- és a szél : sőbaloldalon.) Ha ez meglesz, nyugodtak lehetnek az urak — egyéni áldozatot, családi áldozatot kérhetnek tőlünk. —- beállunk szívesen tapsolni, de addig, amíg ez nem következik be, addig engedjék meg nekünk, hogy a meggyőződés jogát és a bírálat jogát a magunk számára fenntartsuk. (Élénk helyeslés és taps a b<H- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Vámos János jegyző: Tauf fer Gábor! Elnök: Tauf fer Gábor képviselő urat illeti a szó! Tauffer Gábor: % Ház! Tekintettel az idő előrehaladottságára, tisztelettel kérem, méltóztassanak megengedni, hogy beszédemet a holnapi napon mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a beszéd elhalasztásához hozzájárult. T. Ház! Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát félbeszakítom, s javaslatot teszek arravonatkozólag, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és ennek napirendjére tűzzük ki a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól szóló törvényjavaslat egyes szakaszai feletti döntést, az 1931 : XXVI. tc-ben a kormánynak adott felhatalmazás további meghosszabbításáról JSÍZÓIÓ törvényjavaslat vitájának folytatásán továbbá a honvédelemről szóló 1939 : II., valamint az 1938 : IV. törvénycikkek módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását és végül a honvédelmi miniszter úrnak az állításköteles kor alsó korhatárának leszállítása tárgyában előterjesztett jelentése tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház elnök napirendi javaslatát elfogadja. Következik az interpellációskönyv . felolvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni Vámos János jegyző (olvassa); Arvay Árpád — a külügyminiszterhez — a Magyarország elleni rágalom'hadjáratról, amely román részről folyik. Bálint József — a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez — Ditró nagyközségben a román állam által elvett római katolikus iskolák visszaadása tárgyában. 17*
