Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. ülése 19U2 június 23-án, kedden. 105 Erdély egyik újságja, a Hargita is állást foglalt a ponyvairodalom ellen. Tehát 1940 ősze óta már a felszabadult Erdélyt is elözönlötte ez a ponyvairodalom. Ha a ponyva meg tudta találni az utat a székely lélekhez, akkor állítom, hogy az ilyen füzeteknek olcsón, pár fillérért, vagy ingyen való terjesztésével a magyar gondolat útját meg lehetne találni a vidékhez, a faluhoz. T. Ház! A propagandával kapcsolatban felhívom a figyelmet arra, hogy végre sajtón, mozin és minden más hasonló eszközön keresztül tudatosítani kell a magyar néppel, a magyar nemzettel, hogy háború van és ez a háború a mi háborúnk. Sokan nem is gondolják, hogy a film és a színház mennyire . irányító hatással van az emberekre. Állítom, hogy a zsidó rendszer, az 1867 utáni szabadkőműves világ felépítéséhez, az erkölcs, a családi élet tisztaságának lerombolásához nagyban hozzájárult az erkölcstelen, szennyes sajtó, a színház és később a mozi. Most, amikor egyrészről az »Ártatlanok« című színdarabot, amelyet Pest vármegye minden községében előadtak és amely színdarabban a falu mételyét jelentő zsidó is szerepet kap, betiltják, ugyanakkor másrészt látunk egy másik és igazán hasznos célt szolgáló filmet a szabotázsról, amelyet magam is kétszer végignéztem. Sajnálattal látom, hogy nem kapott benne szerepet a zsidó, aki pedig a kémkedések és szabotázsok esetében kimondott ítéletek alapján az elmúlt öt esztendőről származó «statisztika szerint 45%-os arányszámmal foglal helyet az ilyen bűncselekményekben. Ezzel szemben egy szegény, megszállt vidékről származó magyar ember keiül oda bűnösnek. Nagyon szeretnők, ha az élet igazi képét látnánk, találnánk azt a szőrös zsidó kezet, a kommunista angol Intelligence Service^ kezét, amely igen sok magyar ember megfertőzésére törekszik. Ugyanakkor meg kellene mutatni azt a becsületes magyar munkást is. azt a típust, amely a győri szabotázs esetében a felígért pénz ellenére a becsületet, a hazát választotta és feljelentette a győri szabotálókat; meg kellene mutatni, hogy szobrot, emléket állítsunk neki. T. Ház! A propagandával kapcsolatban rá kell térnem az erdélyi kérdésre is. Erdélyben meglehetős nyugtalanság uralkodik. A túloldalról mindenféle rémhíreket terjesztenek, újságcikkek, miniszterelnöki szózatok hangzottak el a múltban, hogy Románia határa a Tiszánál van. Nem akarok külpolitikai kérdésekbe beleavatkozni, de meg kell találnunk ezzel szemben a propaganda útját Erdélybe, a Székelyföldre és minden magyar ember viskójába vagy palotájába. Tudatossá kell tennünk a magyarságban azt, hogy van egy belvedere-i döntés és amint a német birodalom és az olasz birodalom döntnökeinek döntésére, egyetlenegy puskalövés nélkül elhagyták a románok a megerősített erdélyi határokat. ugyanúgy ugyanezek a hatalmak és ha szükséges, a mi magyar királyi honvédségünk és minden magyar ember érvényt tudnak és érvényt fognak Szerezni ezeknek a döntéseknek. Adjuk vissza megfelelő propaganda által Erdélynek és a székelységnek a nyugalmát anélkül, hogy bármilyen háborús hírt terjesztenénk Romániával szemben, mert szükségünk van arra, hogy annak a székely népnek 22 évi meghurcoltatás után ne kelljen tovább is arra gondolnia: hátha ez lesz. hátha az lesz. Nem lesz semmi sem! A keleti Kárpátok határa szent és sérthetetlen és ebből soha nem fogunk engedni. (Helyeslés és taps.) Mi nem akarunk beleavatkozni a szomszédok dolgaiba, de ahhoz, hogy határaikat a Tiszánál képzelik. nemcsak a szövetséges német és olasz nagyhatalmaknak van szavuk, hanem nekünk is szavunk van. T. Ház! A propagandával kapcsolatban megint csak a Népszavát kell említenem. Kezembe került a Népszava június 19-ikí, pénteki száma. Amíg elől nagy betűkkel harsogja. mert harsognia kell, a német jelentést, Szebasztopol Maxim Gorkij erődjének elestéről, ugyanakkor az utolsó, a tizedik oldalon egymásután sorozatosan gyönyörű tudósításokat közöl: Húsz-húszévi fegyházra ítélték az ankarai per szovjetvádlottjait. A cseh nép válságos perce, Bombamerénylet egy francia ügyész ellen tárgyalás közben, K/ommunista vezetőket tartóztattak le Svájcban, Terrorcselekmények Dél-Afrikában. T. Ház! Öt nagybetűs cím van a Népszava utolsó oldalán azért, hogy amikor az az elvtárs elolvasta azt a sok borzaimais dolgot a nemei győzelemről és a magyar katonák győzelméről, ne nagyon ijedjen meg és ne legyen nyugtalan; az utolsó oldalon megmondják: ne félj elvtárs, nincs semmi baj, mert látod, Csehországban is válság van, még működhetnek a kommunisták, van itt is, ott is bombamerénylet, szabotázs, gyilkosság fordul elő. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hol van a cenzúrai) Ezt a Szellemet meg kell szüntetni, ezt a szellemet ki kell irtani, mert ez a szellem nem nevelő, hanem romboló és forradalmasító hatással van kifelé. T. Ház! Meg- kell még: említenem a t. Ház előtt, hogv egyidőben már a honvédelmi miniszter úrhoz fordultam azzal a kéréssel, hogy zsidóktól ne fogadjanak el vért honvédeink számára. A honvédelmi miniszter úr meg ígérte, hogy azt a propagandát, amelyet a VI. és VII. kerület kávéházaiban folytatnak, le fogja állíttatni és vége lesz ennek, mert nem fogadnak el zsidótól vért. Ezzel szemben írásban kaptam jelentést június 10-ről Újpestről, — nem akarom a részletek felolvasásával a t. Ház türelmét és figyelmét igénybe venni - amely szerint 8, illetve azonkívül több meg nem állapított zsidótól vettek vért az újpesti kórházban. Ez. ellen nekünk, nemzetiszociaüs táknak és azt hiszem, minden magyar embernek, az igen t. túloldalnak is fel kell emel nünk tiltakozó szavunkat. Amikor zsidók kezébe nem adunk fegyvert, amikor tőlük nem fogadunk el véráldozatot a csatamezőn, akkor egy cseppnyi zsidó vért sem szabad elfogadiUÍ sebesült honvédeink életének megmentésére, mert vagyunk még néhány millióan magyarok, akik ha kell, idehaza is életünket és vérünket adjuk a hazáért és a hazáért harcoló honvédeinkért. (Maróthy Károly: Ez is vór fertőzés!) T. Ház! Nem akarok azokról a tényekről beszélni, amelyeket pártunk ellen kinn a magyar életben felhoznak. Nem akarok arról résa1 étéiben beszélni, hogy a Székelyföldön például a nyilaskeresztespárt községvezetői feleségének és leányának azon a címen, hogy tetvesek, rövidre vágatták hajukat. Emiatt pamaszt tettem és meg vagyok győződve arról, hogy a belügyminiszter úr ebben a tekintetben rövidesen intézkedni „fog, hogy ilyen dolgok többé meg ne ismétlődjenek. Ez a propaganda azonban eemmiesetre sem propaganda, mért 15*