Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-243

64 Az országgyűlés képviselőházának 243, Sajnálom, hogy még egyszer igénybe kell vennem az igen t. Ház figyelmét, de az elhangzott felszólalásokat nem hagyhatom válasz nélkül. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy személyes megtámadás senkit sem ért. Azt hiszem, erről az előbb elhangzott beszédem méltó tanúságot tett. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Most egyenként fogok válaszolni arra, amit először vitéz Jaross Andor országgyűlési képviselő úr, másodrendben vitéz Imrédy Béla országgyűlési képviselő úr mondott. Jaross Andor országgyűlési képviselő úr mindenekelőtt azt panaszolta, — és azt hiszem, ez mellérendelt jelentőségű panasz ebben a kérdésben, amelynek megvitatásával az országgyűlés idejét ilyen nagy mértékben igénybe vesszük — hogy az ő nyilatkozata csak egy lapban jelent meg. Ugyanezt a kérdést érintette vitéz Imrédy Béla országgyűlési képviselő úr is. Felelősségem teljes tudatában jelentem ki, - és ezt Maró thy képviselő úr közbeszólására teszem — hogy a nyilatkozat megjelenését a cenzúra egyetlen lapban sem akadályozta meg. (Felkiáltások jobbfelöl: Na, tessék! — Mozgás a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbal" oldalon: Miért nem jelent meg?) A magyar kormány nem kényszerítheti a lapokat arra. de nem is kívánhatja meg tőlük, hogy valamilyen nyilatkozatot közzé tegyenek. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, Maróthy képviselő úr azt mondotta: »erre való a cenzúra«. Szószerint ezt mondotta. (Maróthy Károly: Befolyásolás!) Megállapítom tehát, hogy a cenzúra e nyilatkozat közzétételét egyetlen lapban sem akadályozta meg. (Maróthy Károly: A sajtófőnök!) A kormánynak nem feladata,, nem kötelessége, hogy egy nyilatkozat közléséről gondoskodjék. (Úgy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Nem kételkedem abban, hogy a magyar sajtóban (Zaj. — Elnök csenget.) megvan a meggyőződésnek az az ereje, hogy olyan nyilatkozatoknak helyt adjanak, amelyeknek fontosságot tulajdonítanak. (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Irányított sajtó!) Ezt a megállapítást meg kellett tennem! A második megállapítás az, (hogy vitéz Jaross Andor képviselő úr is foglalkozott a pártközi értekezlet lefolyásával és semmi olyat — ezt sajnálattal kell megállapítanom — mondani nem tudott, ami meggyőzött volna engem abban a tekintetben, hogy ott olyan értelemben szólalt volna fel és a létesített megállapodáshoz való fenntartásnélküli hozzájárulását abban a hitben adta volna meg, hogy az országgyűlés pártjai közül egyedül a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetséget illeti meg az a jog, hogy részletesen, polemikus alapon ismertesse érveit, aggályait és kifogásait e törvényjavaslattal szemben. S e megállapodás értelmében az összes többi pártokat ez nem illette volna meg. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Mindenekelőtt meg kell állapítanom azt, amiről vitéz Imrédy Béla képviselő úr — úgylátszik — nem tudott, de amiről vitéz Jaross Andor képviselő úrnak valóban tudnia kellett, hogy a pártközi értekezleten résztvett pártok képviselőinek az volt a kifejezett óhajtása, hogy ha csak két deklaratív jellegű felszólalás hangzik el... (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Akkor nemcsak felszólalást mondottam, hanem deklaratív jellegű felszólalást ülése 194-2 február 12-én, csütörtökön, és ugyanez a kifejezés szerepel a közjogi bizottságban tartott beszédemben. Ott azt a kifejezést használtam, hogy a szónokok deklaratív jellegű megállapításokra fognak szorítkozni, ismétlem tehát, lehetetlen volt azt képzelni, hogy a deklaratív jellegű felszólalásokon kívül polemikus érvelésre csak ennek a két pártnak legyen joga, az összes többi pártoknak pedig nem. A pártközi értekezlet megállapodása azt is magában foglalta és az ellenzéki pártok magatartásának ez volt egyik lényeges feltétele, hogy a miniszterelnök se szóljon hozzá a javaslathoz. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen-) Ezt a többi ellenzéki párt is, közöttük a Keresztény Gazdasági Párt is egyenesen feltételként kikötötte, amire én azt válaszoltam, hogy igen, hajlandó vagyok, mint ahogyan önként a magam részéről tett Önkorlátozásképpen nem engedtem publikálni azt a közel háromnegyedórás beszédemet, amelyben az ellenzék ismert aggályaira válaszolva iparkodtam ezeket az aggályokat megerőtleníteni és eloszlatni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Megállapodásunknak lényeges alkotó eleme volt az, hogy egyetlen párt és a kormány képviselője sem fog a javaslathoz hozzászólni. Meglepetéssel hallom azt, hogy vitéz Jaross Andor képviselő úr hozzájárulását a pártközi megállapodáshoz vitéz Imrédy Béla beszéde szövegének ismeretében adta meg. Mert ú.iból emlékeztetnem kell arra, hogy a beszéd szövegében igenis, utalások történtek későbbi felszólalásokra és arra a magatartásra, amelyet későbbi felszólalásokkal szemben az országgyűlésnek ajánlott. A beszéd szövege tehát abban a hitben, abban a meggyőződésben készült... (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Ha ezt méltóztatik kétségbevonni, méltóztassék megengedni, hogy ezt a passzust felolvassam, amely így szól (olvassa): »Igyekezni fogok ezért a mérséklet szellemében minden szempont, lehetőség figyelembevételével eljárni, de ugyanakkor kérnem kell azt is. hogy a parlament minden oldalán, a mi oldalunkon is, a felszólalásokat nyugodt méltósággal hallgassuk végig.« ... (vitéz Imrédy Béla: Két felszólalás volt!) Nem gondoltam, hogy kizárólag erről a; kettőről méltóztatik szólni. A beszéd további részében a kialakuló vitára is célzás történt. Pedig a pártközi értekezleten létesített megállapodás célja, intenciója éppen az volt, hogy itt vita ne fejlődjék ki, hogy ne folytassanak vitát egymással a Ház plénumában, hanem a pártközi értekezleten tisztázzuk és egyenlítsük ki — ha lehet — az ellentétes véleményeket. Ismétlem, én erre a leglojálisabban hajlandó voltam, hajlandó lettem volna a pártközi értekezlet folytatására is, hiszen a február lö-i ülés megkezdését el lehetett volna halasztani. Ezért nem értem, vitéz Imrédy Béla képviselő urat miért feszélyezte az a körülmény, hogy az első értekezleten a képviselőház elnöke azt a kérést intézte hozzá, hogy az ott jelenlévő többi képviselőnek is adjon időt a felszólalásra, miért tulajdonított ennek a kérésnek olyan értelmet, hogy a pártközi értekezlet folytatásán el fogják ütni attól a jogtól, hogy kifogásait és aggályait megvitassuk. Hiszen célunk éppen ezeknek az aggályoknak a belső megvitatása volt. A mi elgondolásunk az volt, hogy vitéz Imrédy Béla képviselő úr beszédének első és polemikus részét az értekezleten meg fogjuk vitatni és így a plenum számára nem marad más, mint olyan deklaratív