Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-242

48 Az országgyűlés képviselőházának Azzal is érvelhet a t. kormány, hogy rend­kívüli háborús időben különösen nagymérték­ben van szükség a gyors elhatározásra, mert így legkevésbbé nyílik alkalom a nemzet véle menyének megoszlására. Igaz, nehéz időket élünk és az ország egységét meg kell óvnunk. I)e méltóztassanak elhinni, hogy az ország­egységét nem a parlamenti tárgyalás bontja meg. Ha mi itt felszólalunk most, nem egysé­get bontunk meg, hanem pusztán nagyon szeré­nyen hangot adunk azoknak az aggodalmak­nak, amelyek a nemzet fiainak nagy számát máris eltöltik. (Taps a szélsobaloldalon.) És ha az egységre appellálás történik, akkor én tisztelettel arra kérem a kormányt, terjesszen a mostani helyett olyan javaslatot a Ház elé, amely a jelen javaslat súlyos hát­rányainak elkerülése mellett honorálja azt az érvet, azt az indokot, amelyet teljes lojalitás­sal elfogadok, nevezetesen, hogy kormányzó urunkat túlságosan nagyszámú és terhes teen­dői egyrészétől miképpen tudnók tehermente­síteni, miként tudnók lehetővé tenni, hogy az Ő, annyi viszontagságban kipróbált bölcsessége, bátorsága és biztos ítélete minél tovább kor­mányozhassa országunk hajóját. (Taps a szélsőbaloldalon.) Nagy kérdésről van szó, t. Ház, olyan kér­désről, amelyben a pártállásfoglalás nenl játsz­hátik szerepet. Itt minden egyes törvényhozó­nak a saját lelkiismeretében kell a választ megtalálnia. Nem alkalmaztunk ezért sem oktrojt, sem pártfegyelmi rendelkezést párt­szövetségünknek e Házban ülő képviselőivel szemben. És ha mégis egyek velem abban a felfogásban, amelyet kifejtek és ha a nevük­ben és megbízásukból beszélek, úgy ezt szabad elhatározásuknak köszönhetem (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), amely minden erköl­csi presszió vagy kényszer nélkül nyilvánult meg ez állásfoglalás irányában. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De szeretném ugyan­ezt kérni valamennyi párttól, a túloldali igen t. kormánypárttól is, mert hogy melyik esik nagyobb súllyal a latba: a képviselőknek sza­bad akaratból fakadó elhatározása vagy a pártfegyejemből eredő magatartása, annak megítélését a nemzetre és a történelemre bí­zom. (Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A javaslat alapelgondolása az» hogy lehetővé tegye az állami főhatalom gya­korlását ideiglenesen szabályozó alkotmá­nyunk szerint az államfői tisztet betöltő kor­mányzó intézményes helyettesítését. Eddigi törvényeink,^ azoknak indokolása, a törvény­javaslatok tárgyalásánál a kormány és az elő­adók részéről elhangzott beszédek a kormány­zói tisztet mint a királyt helyettesítő intéz­ményt jellemezték. A kormányzói tisztnek ezt a helyettesi jellegét nem szabad szem elől té­veszteni, amikor a történelmi precedenseket, illetőleg analógiákat keressük a jelenlegi tör­vényjavaslattal bevezetni szándékolt kor­mányzóhelyettesi intézményhez. Egészen természetes, hogy akkor, amikor az állami főhatalom gyakorlásában törés vagy fennakadás áll be és a nemzet a maga ősi ál­lamformájának szellemében nem tudja a koero­nás király személyében az állami hatalom további gyakorlását biztosítani, kötelessége ilyen vagy olyan formában megoldani az állami főhatalom gyakorlásának problémáit. Ez történt az 1920:1. törvénycikkben és az azt módosító törvények sorában. Az is nyilván­242. ülése 1942 február 10-én, kedden. való, hogy a történelem korábbi korszakaiban, amikor nemcsak nálunk, hanem az egész vilá­gon vajúdóban volt a nemzeti akarat kialakí­tásának, végrehajtásának és érvényesítésének legcélszerűbb módja, amikor minden egyes nemzetnél észlelhetően folyt a nagy történelmi per a tekintély és a szabadság látszólag ellen­tétes elveinek legjobb és az illető nemzet lel­kének legmegfelelőbb szintézise megteremté­sére: e folyamat során törekvések érvényesül tek nálunk is egy olyan intézménynek, olyan tisztnek a létesítésére, amely bizonyos körül­mények között és bizonyos körben a királyi jogok gyakorlására volt hivatva, de amelynek betöltője ugyanakkor a Szent Korona testét alkotó két tényező: a király és a nemzet között a közvetítő szerepre is hivatva volt. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ez a nádori intéz­mény, amelynek kialakulása a történelmi szük­ségesség hatása, alatt ment végbe. A nádori intézmény eredetében nem is te­kinthető magyarnak, csak később telítődött ez az intézmény speciálisan magyar adottsá­gokból eredő elemekkel és lett mindinkább sajátos magyar intézménnyé. Eleinte királyi hivatalnok volt a nádor, később lett az ország, a regnum első tisztviselője. Az Aranybullában már mint az alkotmány őre jelentkezik. De még mindig a király által kinevezett méltó­ság. Mint a politikai nemzet által választott tényező, a XV. században kezd csak szerepelni. Az 1485. évi nádori cikkek határozzák meg legszabatosabban^ jogkörét. És e jogkör meg­határozásánál már érvényesülni kezd a nádor szerepének kettőssége, a szoros értelemben vett nádori jogkör mellett megjelenik a királvi helytartói jogkör is. Érdekes megfigyelni, hogy a cikkek a ki­rály kiskorúsága idejére a nádornak, mint gyámnak és ugyancsak a király betegsége idejére teljes királyi hatalmat adnak, míg a király távolléte esetén a nádornak — ex officio locumtenens regius-nak — tehát hely­tartónak jogkörét némileg korlátozzák. A Habsburg-ház uralkodása idején, amikor királyaink ; jórészt az országon kívül tartóz­kodtak, a nádornak ez a királyi helytartói sze­repe domborodik ki jelentőségében, de ugyan­akkor mint a nemzeti alkotmány védelmére szolgáló intézmény lép mindinkább előtérbe. A nemzet ragaszkodik a nádori szék betölté séhez, hogy legyen a rendesen távollevő ki­rály nak a törvény erejénél fogva helytartója és ne nevezzen ki más, nem a nemzet akaratá­ból választott személyt helytartóvá. Az 1608. évi III., a koronázás előtti tör­vénycikkben csúcsosodik ki ez a törekvés, amikor kötelezően kimondják a királyi nádor­jelölő kötelességét és az országgyűlésre is kö­telezővé teszik a nádor megválasztását. Két katolikus és két protestáns jelölt .közül kell ezidőtől kezdve a nádort megválasztani. E tör­vény ellenére is tovább folyt a küzdelem a nádori szék betöltése körül és más királyi helytartók kinevezésével kapcsolatban. Az or­szággyűlési gravameneknek is ez volt egyik leggyakoribb célpontja. II. József halála után az 1765 óta betöltetlen nádori tisztség újra be­töltésre került, de azóta mindig a királyi csa­lád egyik tagjával és tudjuk, hogy 1795 óta Jó­zsef nádor, majd fia, István töltötték be a ná­dori széket és gyökereztették meg.a Habsburg­család Palatinus ágát Magyarországon — dicséretükre szolgáljon — nemcsak a nemzet földjén, hanem a magyar nemzet lelkében is.

Next

/
Thumbnails
Contents