Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-265

Âz országgyűlés képviselőházának 265. A másik rendezendő egészségügyi kér­dés pedig a halottkémlés ügye lenne. A laikus halottkémek intézményét meg kell szüntetni. A halottkémlelést csak orvos halottvizsgálók láthassák el. A laikus halottkémek kezén ugyanis sok bűntény csúszik el, akár lelkiismeretlenség, akár tudatlanság vagy szándékosság folytán. Befejezésül meg kell még jegyeznem, hogy most, amikor a kialakuló új Európában az új magyar társadalmi berendezkedés megvalósu­lása előtt állunk, amely a fajbiológia és az eugenetika szent törvényein épül fel, súlyosan vétenek, sőt hunt követnek el a magyar orvos­társadalom és a magyar nép ellen azok, akik még mindig konokul és mereven ellenállnak a fajbiológia! és eugenetikái áramlatoknak. Egészségügyünk mai megszervezői között van­nak kiváló, rátermett férfiak, ezek keze azonban valahogyan kötve van, először való­színűleg pénzügyileg, másodszor pedig az őket még mindig körülölelő liberáldemokrata kör­nyezet és politika folytán. Mivel az előttem levő törvényjavaslattal újrta nem látom biztosítottnak egész közegész­ségügyünk korszerű, halaszthatatlan reformját és megoldását, ezért a törvényjavaslatot nem fogadhatom el. Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közüli Incze Antal jegyző: Gaal Alajos! Elnök: Gaal Alajos képviselő urat illeti a szó. Gaal Alajos: Igen t. Ház! Nagy figye­lemmel olvastam az előttem fekvő törvény­javaslatot, de nagy figyelemmel hallgattam meg előttem szólott képviselőtársaimat is. Kü­lönösen a Magyar Élet Pártjának szónoka mutatott rá a törvényjavaslat üdvös, észszerű és helyes részeire. Beszélt az orvosi köteles­ségtudásról, beszélt az orvosi hivatásról s annak magasztosságáról, de konkréten 'hozzá is szólt a javaslathoz minden egyes kérdésben és megnyugvással kellett látnom, hogy felszó­lalása teljes mértékben fedi a mi álláspon­tunkat is. Ezt a kérdést alkalmam volt részleteiben is letárgyalni az Országos Oryoskamara választmányával, amelynek szerénységem szin­tén tagja. Az Országos Orvoskamara ebben a kérdésben a múlt év szeptember 2-án bead­ványt intézett a közegészségügyi kormányzat­hoz, illetve a belügyminiszter úrhoz és ebben írásban is ismertette álláspontját. Meg kell ál­lapítanom, hogy az előttem fekvő javaslat e szempontokra sok mindenben tekintettel volt s ha összehasonlítom az idekerült törvény­javaslatot a Kamara beadványával, úgy látom, hogy annak sok pontját méltányolták is. T. Ház! Nekem, aki sajnos, egy másik or­szágban éltem le 22 esztendőt, alkalmam volt abban az országban a sajátmagam bőrén át­szenvednem, átélnem, tapasztalnom a közegész­ségügyi berendezéseket, intézményeket, törvé­nyeket s azoknak jó vagy rossz oldalát. Mél­tóztassék megengedni, hogy előttem szólott képviselőtársamnak arra a megállapítására, amelyet felszólalásában használt, hogy gyó­gyult-e a magyar falu vagy sem, azt a meg­jegyzést tegyem, hogy a magyar falu nemcsak hogy gyógyult, hanem, gyógyul napról-napra. Nem kell messze menni, csak egy fél évszá­zadra, vissza és összehasonlítani, hogy még pár évtizeddel ezelőtt is mi volt a magyar faluban és mi van ma. Arról azonban, hogy azokban a magyar falvakban, ahol a magyar közegészség­ülése 1942. június íl-én, csütörtökön. 523 ügynek nincs módjában közegein keresztül hasznosítani, érvényesíteni üdvös intézkedé­seit, milyen borzalmas állapotok vannak, az tudna beszélni, aki még most is odaát van. A borzalmak \ egész sorát kénytelenek átélni és éppen a hiányzó magyar orvosok hiányában átszenvedni. Csak mi tudjuk, akik az elmúlt időket ott átszenvedtük, hogy a kis magyar gyermekeknek milyen nagy tömegei pusztul­nak el járványos betegségben egy-egy faluban, egy-egy vidéken, egy-egy megyében és hogy a betörő járvány, — vörheny, diftéria, stb. — hány gyermeket visz el, a mi drága kiesi Csa­báinkból, Árpádjainkból. Nem szeretnék mind­járt beszédem elején egy általános teoretikus fejtegetésbe bocsátkozni és nem akarok sem a phisis, sem a psziché összefüggéseiről beszélni, de nem is Hyppokratesen kezdem, hanem in médias res, a dolgok lényegére tapintok, mert hiszen az orvosok, akik ennek a kérdésnek ismerői, nem szoktak a kérdéssel filozófioe fog­lalkozni, hanem mindjárt a lényegre térve a paragrafusokat keresik, hogy azok jók-e, egész­ségesek-e vagy pedig hibásak. Meg kell állapítanom, hogy előttem szólott képviselőtársaim nagyon helyesen fogták meg a javaslatnak sok pontját és hogy az ő meg­állapításaik nagyjában és egészében helyesek voltak, amikor a törvényjavaslat egyik, vagy másik szakaszát szerették volna másként látni, illetőleg korrigálni. Méltóztassék megengedni, hogy mindjárt hivatkozzam az 1. § (3) bekezdésére, amely az áthelyezések kérdésével foglalkozik. Osztozom előttem szólott képviselőtársaim véleményében, akik azt mondották, kívánatos volna, ha az át­helyezéseknél a hangsúly minden esetben azon volna, hogy az az orvos érdekében történik-e. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy az az orvos szükség esetén áthelyezhető legyen akkor, ha ténykedés, viselkedése és falujának népével való relációja tekintetében hibák me­rülnek fel. Elvégre az orvosban is lehetnek hibák és vannak is egyik-másik vidékeken. Fennmaradhat a lehetősége tehát annak, hogy az az orvos fegyelmi úton mindenesetre át­helyezhető legyen, ha az ország magasabb érde­kei, az állam érdeke ellen vét viselkedésével, politikai állásfoglalásával, mert ilyesmiről is szó lehet. Amikor kihangsúlyoztam, hogy a saját kérésükre és a saját érdekükben, vagy­pedig fegyelmi úton legyenek áthelyezhetők, akkor eleget tettem a törvényjavaslat szelle­mének is és egyben hangsúlyoztam orvoskollé­gáim elsőrangú érdekeit is. Az áthelyezéssel kapcsolatban meg kell említenem, hogy ha egy orvos falura kerül, akkor szemben találja ma­gát a falu mostoha viszonyaival, nehezen ver ott gyökeret és bizony nehezen szokja meg azo­kat az állapotokat, amelyek ott vaunak. Nincs pacienturája, mert a páciens orvoskeresése tisztán bizalom kérdése. Ahhoz, hogy valaki megnyerhesse annak a körnek a bizalmát, amelyben működik, bizonyos időre, sokszor hosszú időre van szükség. De ahhoz is bizonyos időre van szüksége az orvosnak, hogy a falu meggyőződlhessék arról, hogy az az orvos nem ellensége, annak ellenére, hogy sokszor a tör­vény szigorával kell fellépnie. Lehetetlen álla­pot azonban, hogy amikor őt megismerték és amikor eltelt az ehhez szükséges egy-két év, akkor egyszerűen felülről kapjon egy áthelye­zést és kénytelen legyen mindent otthagyni és újra elkezdje az egészet egy másik faluban, azért mert fizetése nem elegendő, szüksége

Next

/
Thumbnails
Contents