Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-265

Âz országgyűlés képviselőházának 265. A másik rendezendő egészségügyi kérdés pedig a halottkémlés ügye lenne. A laikus halottkémek intézményét meg kell szüntetni. A halottkémlelést csak orvos halottvizsgálók láthassák el. A laikus halottkémek kezén ugyanis sok bűntény csúszik el, akár lelkiismeretlenség, akár tudatlanság vagy szándékosság folytán. Befejezésül meg kell még jegyeznem, hogy most, amikor a kialakuló új Európában az új magyar társadalmi berendezkedés megvalósulása előtt állunk, amely a fajbiológia és az eugenetika szent törvényein épül fel, súlyosan vétenek, sőt hunt követnek el a magyar orvostársadalom és a magyar nép ellen azok, akik még mindig konokul és mereven ellenállnak a fajbiológia! és eugenetikái áramlatoknak. Egészségügyünk mai megszervezői között vannak kiváló, rátermett férfiak, ezek keze azonban valahogyan kötve van, először valószínűleg pénzügyileg, másodszor pedig az őket még mindig körülölelő liberáldemokrata környezet és politika folytán. Mivel az előttem levő törvényjavaslattal újrta nem látom biztosítottnak egész közegészségügyünk korszerű, halaszthatatlan reformját és megoldását, ezért a törvényjavaslatot nem fogadhatom el. Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közüli Incze Antal jegyző: Gaal Alajos! Elnök: Gaal Alajos képviselő urat illeti a szó. Gaal Alajos: Igen t. Ház! Nagy figyelemmel olvastam az előttem fekvő törvényjavaslatot, de nagy figyelemmel hallgattam meg előttem szólott képviselőtársaimat is. Különösen a Magyar Élet Pártjának szónoka mutatott rá a törvényjavaslat üdvös, észszerű és helyes részeire. Beszélt az orvosi kötelességtudásról, beszélt az orvosi hivatásról s annak magasztosságáról, de konkréten 'hozzá is szólt a javaslathoz minden egyes kérdésben és megnyugvással kellett látnom, hogy felszólalása teljes mértékben fedi a mi álláspontunkat is. Ezt a kérdést alkalmam volt részleteiben is letárgyalni az Országos Oryoskamara választmányával, amelynek szerénységem szintén tagja. Az Országos Orvoskamara ebben a kérdésben a múlt év szeptember 2-án beadványt intézett a közegészségügyi kormányzathoz, illetve a belügyminiszter úrhoz és ebben írásban is ismertette álláspontját. Meg kell állapítanom, hogy az előttem fekvő javaslat e szempontokra sok mindenben tekintettel volt s ha összehasonlítom az idekerült törvényjavaslatot a Kamara beadványával, úgy látom, hogy annak sok pontját méltányolták is. T. Ház! Nekem, aki sajnos, egy másik országban éltem le 22 esztendőt, alkalmam volt abban az országban a sajátmagam bőrén átszenvednem, átélnem, tapasztalnom a közegészségügyi berendezéseket, intézményeket, törvényeket s azoknak jó vagy rossz oldalát. Méltóztassék megengedni, hogy előttem szólott képviselőtársamnak arra a megállapítására, amelyet felszólalásában használt, hogy gyógyult-e a magyar falu vagy sem, azt a megjegyzést tegyem, hogy a magyar falu nemcsak hogy gyógyult, hanem, gyógyul napról-napra. Nem kell messze menni, csak egy fél évszázadra, vissza és összehasonlítani, hogy még pár évtizeddel ezelőtt is mi volt a magyar faluban és mi van ma. Arról azonban, hogy azokban a magyar falvakban, ahol a magyar közegészségülése 1942. június íl-én, csütörtökön. 523 ügynek nincs módjában közegein keresztül hasznosítani, érvényesíteni üdvös intézkedéseit, milyen borzalmas állapotok vannak, az tudna beszélni, aki még most is odaát van. A borzalmak \ egész sorát kénytelenek átélni és éppen a hiányzó magyar orvosok hiányában átszenvedni. Csak mi tudjuk, akik az elmúlt időket ott átszenvedtük, hogy a kis magyar gyermekeknek milyen nagy tömegei pusztulnak el járványos betegségben egy-egy faluban, egy-egy vidéken, egy-egy megyében és hogy a betörő járvány, — vörheny, diftéria, stb. — hány gyermeket visz el, a mi drága kiesi Csabáinkból, Árpádjainkból. Nem szeretnék mindjárt beszédem elején egy általános teoretikus fejtegetésbe bocsátkozni és nem akarok sem a phisis, sem a psziché összefüggéseiről beszélni, de nem is Hyppokratesen kezdem, hanem in médias res, a dolgok lényegére tapintok, mert hiszen az orvosok, akik ennek a kérdésnek ismerői, nem szoktak a kérdéssel filozófioe foglalkozni, hanem mindjárt a lényegre térve a paragrafusokat keresik, hogy azok jók-e, egészségesek-e vagy pedig hibásak. Meg kell állapítanom, hogy előttem szólott képviselőtársaim nagyon helyesen fogták meg a javaslatnak sok pontját és hogy az ő megállapításaik nagyjában és egészében helyesek voltak, amikor a törvényjavaslat egyik, vagy másik szakaszát szerették volna másként látni, illetőleg korrigálni. Méltóztassék megengedni, hogy mindjárt hivatkozzam az 1. § (3) bekezdésére, amely az áthelyezések kérdésével foglalkozik. Osztozom előttem szólott képviselőtársaim véleményében, akik azt mondották, kívánatos volna, ha az áthelyezéseknél a hangsúly minden esetben azon volna, hogy az az orvos érdekében történik-e. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy az az orvos szükség esetén áthelyezhető legyen akkor, ha ténykedés, viselkedése és falujának népével való relációja tekintetében hibák merülnek fel. Elvégre az orvosban is lehetnek hibák és vannak is egyik-másik vidékeken. Fennmaradhat a lehetősége tehát annak, hogy az az orvos fegyelmi úton mindenesetre áthelyezhető legyen, ha az ország magasabb érdekei, az állam érdeke ellen vét viselkedésével, politikai állásfoglalásával, mert ilyesmiről is szó lehet. Amikor kihangsúlyoztam, hogy a saját kérésükre és a saját érdekükben, vagypedig fegyelmi úton legyenek áthelyezhetők, akkor eleget tettem a törvényjavaslat szellemének is és egyben hangsúlyoztam orvoskollégáim elsőrangú érdekeit is. Az áthelyezéssel kapcsolatban meg kell említenem, hogy ha egy orvos falura kerül, akkor szemben találja magát a falu mostoha viszonyaival, nehezen ver ott gyökeret és bizony nehezen szokja meg azokat az állapotokat, amelyek ott vaunak. Nincs pacienturája, mert a páciens orvoskeresése tisztán bizalom kérdése. Ahhoz, hogy valaki megnyerhesse annak a körnek a bizalmát, amelyben működik, bizonyos időre, sokszor hosszú időre van szükség. De ahhoz is bizonyos időre van szüksége az orvosnak, hogy a falu meggyőződlhessék arról, hogy az az orvos nem ellensége, annak ellenére, hogy sokszor a törvény szigorával kell fellépnie. Lehetetlen állapot azonban, hogy amikor őt megismerték és amikor eltelt az ehhez szükséges egy-két év, akkor egyszerűen felülről kapjon egy áthelyezést és kénytelen legyen mindent otthagyni és újra elkezdje az egészet egy másik faluban, azért mert fizetése nem elegendő, szüksége