Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-265

Az országgyűlés képviselőházának 265. hetővé teszi az orvos fertőződését. Mindezekhez még hozzá kell tennem, hogy elmeorvosi ma­gánprakszis úgyszólván nincs- Ezért nagyon indokoltnak látnám, hogy az elmeorvosok ka­tegóriáit is bevonjuk ebbe a veszélyeseégi pót­díjba. (Helyeslés.^ A hullaszállítás, a foglalko­zástól való eltiltás, a magasabb fizetési osz­tályba való helyezés, az áthelyezhetőség úgy, ahogyan előttem szólott igen t. képviselőtár­sam kotncedálta és ahogyan a törvényjavaslat indokolása nagyon bölcsen, helyesen és logiku­san aláhúzza, ennek a törvényjavaslatnak olyan pontjai, amelyekről csak a legnagyobb elisme­rés hangjáiri lehet megemlékeznem. Nagyon he­lyes az egészségőr intézményének bevezetése. Baranya vármegyében tisztaságfelügyelők cí­mén már régóta működik ez a szervezet s Er­délyben és a Kárpátalján ugyancsak nagyon bevált mód, úgyhogy valóban nagyoin^ helyes dlolog, hogy ezt az egészségőri intézményt az egész országban, minden járásban bevezessük. T. Ház! Még ,egy dologgal akarok idejönni s ez az Oti. kérdése. Ma már, amikor tényleg államosítjuk az orvosokat, amikor kifejeztem annak abszolút szükségességét, hogy a biztosí­tást egységesíteni kell, hogy a biztosítást kö­zös és állami vezetés alá kell helyeani (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), anakronizmus az Oti. autonómiája. Az Oti. feladata állami feladat s ezért ezt az autonómiát felfüggesztemdőnek tar­tom és kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy ezzel a kérdéssel minél előbb szíveskedjék olyan módon foglalkozni, hogy a Ház elé ke­rülhessen az errevonatkozó javaslat. Igen t. Ház! Paracelsus Theophrastus Bom­bastus, a XV. század csodadoktora, aki a mai modern orvostudomány egyik megalapítója és előfutára volt, azt mondotta: »Az orvos szív­ből ered, Istentől indul ki, ő a természet vilá­gossága és legnagyobbfokú orvossága a szere­tet.« Ezt a szellemet érzem én ebben a tör­vényjavaslatban, amely a magyar életet akarja gyógyítani és ezért, amikor a magyar egész­ségügy vezetői, a miniszter úr és az államtit­kár úr előtt legteljesebb elismerésem zászlaját hajtom meg, a legnagyobbfokú bizalomtól el­telve kérem a Magyar Élet Pártja megbízásá­ból ennek a törvényjavaslatnak elfogadásai es azt magam is elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közüli Nagy Ferenc jegyző: Krancz "Raymund! Elnök: Krancz Raymund képviselő urat illeti a szó. Krancz Raymund: T. Ház! Az orvosi kar minden nép számára azt a hadsereget jelenti, amely a közegészségügy terén harcol minden olyan jelenség ellen, mely képes egy nép egész­ségét és így teremtőképességét csökkenteni. A kiegyensúlyozott egyéni életnek és egyben az eredményes munkának egyik alapfeltétele az egészség. Csak testileg és lelkileg egészséges ember alkalmas rendszeres munkára és képes megelégedett életre. Az emberek közösségének egymást kiegészítő harmonikus munkájára és életére szüksége van a korszerű ^ államnak.^ Ha ezt a kiegyensúlyozott munkát és életet bizto­sítani, állandósítani akarja, akkor az egészség és betegség kérdését nem bízhatja rá polgá­raira» hanem magának kell erről gondoskod­nia és kell őrködnie a legszélesebb népréte­gek egészségén. A beteg ember > nem dolgozik s azért^ ter­het és veszteséget jelent magának, családjá­nak, környezetének és a közösségnek is, rész­ülése 19U2. június 11-én, csütörtökön, 519 ben az elveszett keresettel, a munkaidővel, az egészségesek megterhelésével, részben esetleg még bizonyos betegségek terjesztésével is. Jól ismertek azok a számítások, amelyek bizonyít­ják, hogy az elhúzódó és gyakoribb betegségek, mint például a tuberkulózis, a szívbántalmak, vesebántalmak, izületi bántalmak, reumatikus bántalmak stb., mekkora kárt jelentenek évenként valamely nemzet életében és vagyo­nában. Még ennél is nagyobb az a veszteség, amelyet a betegségek az emberi életnek sok­szor egészen korai kioltásával jelentenek, így a gyermekkori betegségek, a csecsemőbetegsé­gek és fertőző kórokok révén. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a lélektani hatást sem, hogy az egészséget vesztett, illetve nem kifogástalan egészségű emberek nem egészen alaptalanul félnek a gyermekáldástól, attól tartván, hogy nem lesz, aki a családról gon­doskodni fog. A magyar orvos feladata az új idők szel­lemének megfelelően az. hogy a kialakult íij világnézet szerint végezze orvosi teljesítméj nyeit, az orvosi hivatásnak új alapokon való felismerése által új irányt szabjon tudásának és teljesítményeinek, amelyekkel állandóan szem előtt tartja az egészségügy előmozdítá­sát és így a nép teljesítményének felfokozását. A magyar nép szempontjából helyes egész­ségügyi politika megköveteli, hogy a szüksé­ges reformokat gyökeresen végrehajtsuk, még akkor is, ha azok következtében az egészség; ügyi kormányazt túlzott aggodalmai által látni vélt különösebb megrázkódtatások átmeneti­leg esetleg be is következnének. Közegészség­ügyünk krízisét nem az orvoshiány okozza, hanem közegészségügyi intézkedéseink kísér­letszerűsége és kisszerűsége. Ennek folyomá­nyaként a főhiba a kilenc és félezer orvosnak a, közegészségügyi gépezetünkbe való rossz be­állításában és helytelen elrendezésében volt és van s ennek folytán ezek az orvosok eredmé­nyes munkaképességüket csak részben tudják kifejteni. Minden vitán felül áll, hogy a magyar nép fennmaradása sürgősen megköveteli a gyöke­res reformokat. Meg vagyok győződve arról is, hogy a magyar keresztény orvostársadalom a fajtája iránti szeretetből készséggel vállalja majd azt a munkatöbbletet, amely népünk köz­egészségügyének ellátásával kapcsolatban a zsicfófajú és zsidókeverékű orvosoknak az or­vosi karból és az egészségügyi ténykedésből való teljes eltávolítása után rájuk hárul. A zsidó orvosok eltávolítása következtében kez­detben talán előállható zökkenő az orvosoknak rendelkezésre bocsátandó gyors közlekedési eszközökkel könnyen elhárítható. Az újabban gyakran túlzottan hangoztatott orvoshiány semmi más, mint a zsidó orvosok megmenté­sére kitalált céltudatos zsidó propaganda. (Fel­kiáltások jobbfelől: Ez túlzás!) Nem lehet or­voshiányról beszélni ott, ahol kilenc és félezer keresztény orvos áll rendelkezésre. (Meskó Zoltán: Rendesen kell fizetni az orvost, ké­rem! Ott kezdődik! — Elnök csenget) Itt csu; pán szervezetlenségről és a rendelkezésre álló keresztény orvosi munkaerő nem helyes elren­dezéséről lehet beszélni! (Meskó Zoltán: Nyolc­vanpengős orvosok! Megszégyenítő rájuk nézve!) Elnök: Kérem Meskó képviselő urat, hogy jótanácsait szíveskedjék majd akkor elmon; dani, amikor a felszólalására sor kerül. (Meskó 83*

Next

/
Thumbnails
Contents