Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-265

Az országgyűlés képviselőházának 265. dékre, a végekre kitolt végrehajtószerve. A másik ankét, amelyen résztvettem, tegnapelőtt volt. Ezt'-az Egészségpolitikai Társaság tartotta Antal főorvos vezetésével és az ott megnyilvánult higgadt hangon keresztül izzott a magyar orvos faj- és hivatásszeretete. Ebből a két ankétból merítem azokat az impresszióimat, amelyekben bátor leszek a magyar orvostársadalom kérdéseit a t. Ház színe elé hozni. Különösen megdöbentett Molnár István doktor főorvos előadása, aki megállapította, hogy az orvosi pálya válsága már a magyar közegészségügyet fenyegeti és ez a válság mar az egyetemi oktatásnál kezdődik. T. Ház! Ha az orvosi fakultások hallgatóinak számát az. öt tudományegyetemen figyelemmel kísérjük, akkor azt látjuk, hogy 1939/40-ben Budapesten 831, 1940/41-be

n 848, 1941/42-ben pedig 969 orvostanhallgató volt az összes évfolyamokon, Kolozsvárott a legutóbbi két évben 363, illetve 395, Debrecenben a legutóbbi három évben 274, 277 és 262, Pécsett 245, 248 és 252, Szegeden pedig 205 és 207 hallgató volt; ez a fakultás most szünetel. A lényeg azonban az elsőéves orvostanhallgatók száma. Ez így alakult a legutóbbi évben: Budapesten 284, Kolozsvárott 104, Debrecenben 59, Pécsett pedig 49. Ezekbői a startoló egyetemi hallgatókból természetesen nem mindegyik lesz doktor, mert a tapasztalat alapján azt mondhatjuk, hogy körülbelül a fele elhull, mire odakerülne, hogy diplomát kapjon a kezébe. Ezért most kimutatást olvasok fel arról, hogy az utóibbi években hányan nyertek orvosdoktori oklevelet A legutóbbi három évben az, egyetemeken összesen 367, 386, illetve 367 orvosi diplomát adtak ki. Ebihez hozzájárult még a kolozsvári, évenként átlag mintegy 80 orvosi diploma is. Ezek a számok magukban is stagnálást, sőt dekadenciát jelentenek, de még jobban kitűnik ennek a lefelé ívelő görbének tendenciája akkor, ha hozzávesszük, hogy éppen ezekben a legutóbbi években értünk el azokhoz az örömteljes eseményekhez, amelyeknek következtében országunk területileg körülbelül 50%-kai nagyobbodott; meg kellett volna tehát sokszorozódnia az orvostanhallgatók és az orvosi diplomák számának, *ezzel szemben a helyzet az, hogy egyetlenegy egyetem orvosi fakultásán sem vettek fel annyi egyetemi hallgatót, amennyit a kontingens engedélyez. Ennek a helyzetnek nagyon sokféle oka van és ezzel magyarázható az, hogy abból a bizonyos 1755 körorvosi állásból 238 nem volt betölthető. T. Ház! Mai orvosképzésünk hosszú és drága. Mire odáig jut egy orvos, hogy állami állásban elhelyezkedhetik, addig 5—6 évet kell az egyetemen, 1—2 évet klinikai gyakorlattal eltöltenie, azután ha férfi az illető —- mert az előb'bí számokhoz hozzá kell még tennem, hogy a hallgatók túlnyomó része nő —, akkor még két, esetleg háromévi katonai szolgálat is hozzájárul ehhez, úgyhogy mire az orvos abba a helyzetbe kerül, hogy tényleg elhelyezkedhessék a közéletben és a maga orvosi, gyógyító tevékenységét folytathassa, addigra 29—30óves lesz. Ugyanakkor a más pályákon, különösen a csak középiskolai végzettséget Ikívánó pályákon elhelyezkedő boldogabb embertársai már mintegy évtizedet tölthettek el a köz szolgálatában és tízéves gyakorlati tapasztalatot szerezhettek. Még ma is látunk olyan hirdetéseket, amelyekben ' egyes kórházak segéd-, al- és KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII, ülése 19 h2. június 11-én, csütörtökön. 517 kisegítőorvosi állásokra 80 pengős készpénzfizetéses dotációt hirdetnek, amelyhez hozzájárul ugyan a természetbeni ellátás is, de ez à körülmény természetszerűleg semmiképpen sem alkalmas arra, hogy a mai fiatalságot az orvosi pályára csábítsa. Nagyon helyesen mutatott rá erre a miskolci orvosi kamara egy köriratában, amelyet az ország összes törvényhatóságaihoz intézett. Elb'ben a köriratban különösen két dolgot említ meg. Az egyik az egészségügyi főintézet felállítása, aminek az volna a célja, hogy a különböző minisztériumokba szétdobált orvoskérdések egykézbe kerüljenek, a másik pedig a szociális betegbiztosítás megreformálása és egységesítése. Ez külön tanulmány tárgya. Természetes, hogy nekünk, a magyar törvényhozás tagjainak feltétlenül odia kell hatnunk, hogy a köriratban foglalt ezek a tervek megvalósulhassanak. Igen t. Ház! Ma az a helyzet, hogy egyes orvosok azért, hogy meg tudjanak élni, hogy kellő életnívót tudjanak maguknak biztosítani — különösen a városban — más, 25, 30, 50, 80 pengős állásokat is vállalnak, ingyen telefonért dolgoznak a postának és különböző vállalatok betegbiztosító pénztárainál, Oti-nál. Mab i-n ál kisebb-nagyobb állásokat fogadnak el. Ez állások dotációja összegezve sem hoz össze olyan nagy életlehetőséget, amely a mai fiatal generációt csábítsa az orvosi pályára. Hiába írja elő és mondja Hippokrates, az ókori orvos azt: »Az orvosnak pedig egyetlen kötelessége van: az, hogy gyógyítson«, az orvos nem tud eleget tenni ennek a kötelességének, ha megfelelően dotált állással nem igyekszünk számára ezt a borzasztó nehéz munkát valahogyan könynyebbé és kevesebb gonddal terheltté tenni. Egy körzeti orvos élete — aki alá 'többezer beteg^ tartozik — az év tizenkét hónapjából tizenkéthónapi inspekció és ez az inspekció, míg csak a lelkét ki nem leheli, örökkön-örökké tart. Ezért az örök inspekcióért azonban nem kapja meg a kellő inspekciós pótdíjat, pedig óriási küzdelmet folytat! Küzdelmet a betegségek, a baktériumok láthatatlan milliárdnyi hadserege^ ellen, küzdelmet a butaság, a babona, a tévhitek és szociális nyomor ellen. Az orvos és családja örök veszélyben van» Minden nap házhoz szállítják a virulens 'baktérium tenyészetek milliárdjait és mind ő, mind családja örökké ki van téve a fertőzés veszélyeinek. Amikor a hajszás robottól kifáradva este ágyába dől, egymásután megszólal à telefon és a csengő, az orvosnak fel kell kelnie, ott kell hagynia családi fészkét és el kell rohannia, — éjjelenként esetleg többször is — hogy teljesítse kötelességét. (tlgy van! Ügy van!) Külön tragédia és külön mártírium äz orvos feleségének sorsa, aki ebben a nehéz küzdelemben osztozik. Az orvosnak nincs otthona: az otthonába bejön a köz, mindenkinek rendelkezésére kell, hogy álljon és még ezt az otthonát is terheli a rezsi, a lakás, a fűtés, a világítás, a telefon, az adó. Szóval e kérdés megoldására tényleg minden erőnket össze kell szednünk, hogy segíthessünk. Nagyon sok stisztikát szereztem be magamnak s ezek körülbelül mind ugyanarra, az eredményre vezettek. Egy statisztikát leszel bátor felolvasni. Körzeti orvos, sebészorvos csinálta ezt a statisztikát. E szerint ez az orvos egy esztendőben 14.323 beteget kezel, akik közül az új betegek száma —- nyilvánvaló é% 83