Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-264
Az országgyűlés képviselőházának 264. ülése 1^2 Június 10-en t szerdán. M sági munkálatok is elvégeztessenek közerővel, iia ez a honvédelem szempontjából halaszt: hatatlanul szükséges. . T. Képviselőház! Nagyon bölcsen a törvény három korlátozást ír elő a honvédelmi munkaszolgálat terén. Az egyik az, hogy az igénybevételt csak nélkülözhetetlen szükség mértékére kell szorítani, a másik pedig az, hogy a kötelezettségnek minden esetben arányban kell állania a szolgáltatóképességgel és végül harmadszor, hogy ezért a munkaszolgálatért megtelelő térítés, megfelelő ellenszolgáltatás jár. A törvény alkalmazása mindezideig nemcsak az országnak, hanem a nemzetnek ós a közületnek az érdekében is történt, mindig hazafias tendenciájú volt, úgy, hogy ezideig semmi néven nevezendő panasz ez ellen a kitűnő, nagyszerű törvényünk, a honvédelmi törvényünk és annak végrehajtása ellen tudomásom szerint egyetlenegy esetben fel nem merült. Az az eset azonban, t. Ház, amit most kénytelen vagyok a t. Ház színe elé hozni, annál inkább meglepő, mert éppen ezt a szociális és, nemzetvédelmi törvényünket használják fél némelyek arra, hogy maguknak bizonyos nagyobb anyagi hasznot tudjanak biztosítani. T. Képviselőház! Az ' adott esetet már április hónap folyamán levélben tudomására hoztam a honvédelmi miniszter úrnak panasz formájában. A keszthelyi főszolgobíróság honvédelmi munkaszolgálat tárgyában kiadott rendeletével kapcsolatban emeltem panaszt. A konkrét panasz az, hogy a főszolgabíró több, mint 10 községből több mint párszáz embert kirendelt munkaszolgálatra, még pedig a Pestetics-uradaloni erdei munkálatait végeztette el ezekkel az emberekkel. Ez még tulajdonképpen nem volna hiba. Amikor panasznapot tartván kerületemben végighallgattam a kisgazdák e tárgyú panaszát, azt mondtam nekik, hogy kötelességük a kiadott rendelkezések szerint eljárni, vegyék azokat úgy, mintha katonai parancsot teljesítettek volna, viszont ne keim megvan a módom arra, hogy ezt a kérdést az illetékes miniszter urak figyelmébe ajánljam és csak akkor fogok az ügyükkel foglalkozni, ha a parancsot híven teljesítették. Ez meg is történt. Senki nem lehet saját ügyében bíró, ezek az emberek sem, sőt én magam is csak azt mondtam nekik, hogy igenis teljesítsék a parancsot és, ha valami hiba történt a parangs kiadása körül, akkor majd utólag reparálni fogjuk. T. Képviselőház! A panasz tárgya az, hogy a főszolgabíró úr akkor rendelte ki a kisgazdák százait erre a munkára, amikor elkövetkezett a legnagyobb tavaszi munkaidő, amikor a kisgazdáknak egy másik honvédelmi és közellátási rendelet értelmében a saját földjeiken min den négyzetölet meg kellett művelniük, amikor a legnagyobb erőfeszítést kellett kifejteniök abból a célból, hogy közellátásunk semmi zavarba ne kerüljön. Mert nemcsak Budapesten kell felszántani és bevetni a parkokat, hanem elsősorban a vidéki szántóföldeket, a vidéken lévő megművelendő területeket kell teljesen elátni és bevetni. Ezekkel a kisgazdákkal a legnagyobb tavaszi munka idején erdei favágást végeztettek, ami téli munka, amelyet télen kellett volna elvégezni. Ezt tavasszal nem lehet. Meg kell állapítani a legszükségesebb munkák sorrendjét Az én álláspontom az, hogy tavasszal a mezei munka a legelsőrendű szükséglet, nem pedig a fakitermelés. Ismerem a zalai viszonyokat s állíthatom, hogy a Dunántúlon soha sincs olyan . faszükséglet, mint például ^z .Alföldön és mégsem tudok arról, hogy tavasz idején hasonló intézkedést foganatosítattáík volna az Alföldön. ,;.„,'•.., T. Képviselőház! À másik dolog az, hogy a kirendelés oka hogyan állott elő, miért kellett ezeket a kisgazdákat, tavasszal kirendelni és honvédelmi munkaszolgálatra elparaucsolni a saját földjükről. Azért, mert, a Festeticsuradalom a tél folyamán 10 fillér munkabérdifferencia, miatt nem alkalmazta az. erdei munkásokat és e 10 fillér különbség miatt a télen nem végezték él az erdei munkákat, holott ugynakkor a keszthelyi közbirtokosság erdeiben megadták a kért munkabért, az Esterházy-uradalom ' szintén, megadta, a ^frt munkabért, rendesen elvégezték a/, favágási munkálatokat, .tehát sehol másutt fennakadás nem volt. Itt azonban az uradalom szűkmarkúsága következtében odáig fejlődött a helyzet, hogy tavasszal kívántak közmunkát igénybevenni e téli erdei niunkák elvégzésére. , v , T. Képviselőház! A honvédelmi miniszter úr azt a választ juttatta el hozzám, hogy nem látja indokolatlannak a munkaszolgálat igénybevételét. Az ügyet ezzel én a magam részéről lezártnak is tartom, koneedálom a .miniszter úr válaszát. ; A további kérdés az, hogy az , igénybevétel módja és ideje miként következett be, s miképen adták meg ezért a ,munkáért,a térítést. Ugy tudom, ez közigazgatási kérdés», ennélfogva nem a honvédelmi miuiszter úrra, hanem a belügyminiszter, úrra tartozik s ezért intéztem interpellációmat mindkét « miniszter úrhoz. , . , Etekintétben változatlanul fenntartom azt az álláspontomat, hogy a kirendelés időpontja és a térítés módja igenis a közérdek sérelmével történt. A honvédelmi munkaszolgálat ugyanis semmi körülmények között sem juttathat senkit sem anyagi haszontöbblethez. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ebben az esetben pedig ez történt. Most nem beszélek arról, hogy a kirendelt emberek hol végezték munkájukat, hogy a hegyek gerincén, a legveszélyesebb helyen, ahová az uradalom 5 év óta még téli időben sem kapott sohasem munkást, mert senki sem volt hajlandó felmenni oda elvégezni a munkát. Most természetesen a htonvédelmi munkaszolgálat címén kiparancsolták oda az embereket és a Eezi vár tövében, a legveszélyesebb helyen kellett a fát dlöntögetni, e mivel kocsi meni tudott odamenni, ezeknek az embereknek félkilométer távolságra vállalniok kellett a fát, azaz, vállon vinni a kocsihoz. Az eredmény az volt, hogy ezek az emberek egy méter hasáb fáért 1 pengő 80-at kaptak, tehát a leger őf eszi több, legnehezebb, legveszélyesebb munkával nem tudták a munkaszám-átlagot megkeresni. Ez azonban a kisebb hiba. A nagyobb hiba ott bontakozik ki, hogy a kirendelt közmunkáknál a főszolgabíró úr egyúttal megszabta a kétlovas fuvar árát (napi 9 pengőbein, megmondta, hogy az emberek 9 pengőt kereshetnek. Amikor a kisgazdák ezt megtudták, nem akarták felvenni. A községi elöljáróság nagy huza-vona utam 26 pengőbem, tehát majdnem a háromszorosában állapította meg a fuvar j árát- Akkor az uradalom tisztikarából valaki letelefonált a városházára, hogy: bocsánatot kérek, 26 pengős bérek mellett nincs saüksé! günk a muinkaszolgálatra, csak 9 pengős bérek mellett van szükség a munkaszolgálatra. 1 (Egy hang a szélsőbaloldalon: Szóval robot
