Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

504 Az országgyűlés képviselőházam bású állami munkaközvetítés és még nagyobbszabásúvá óhajtják azt átszervezni. Mind mostanáig csak azok a munkások vették igénybe, akik szervezetlenek voltak és ott ingyen közvetítésre számíthattak. Ennek csak az volt a feltétele, hogy már a legkisebb bérért is elmenjen a munkanélküli dolgozni.« A továbbiakban a 46. oldalon ezt írják (olvassa): »Amikor az egész közgazdaság és állam a kapitalizmus felé halad, akkor feltétlenül szükség van olyan szervekre, amelyek az államtól teljesen függetlenek és, szabadon működhetnek.« »Erre a kérdésre akkor sem kapnánk megnyugtató feleletet, ha az »államkapitalizmus« szó helyébe az, »államszocializmus« szót helyezzük.« »A szabad szakszervezetekre akkor van a munkásságnak a legnagyobb szüksége, amikor a közületek gazdálkodása a legjobban nyomul előtérbe.« Végezetül pedig ezt a kis röpfüzetet ezzel zárják a 48. oldalon (olvassa): »A magyar munkásosztály nem felejti el, hogy történelmi vándorútján — ezt aláhúzom, t. Ház — a szakszervezetek vezették a (magasba, a fény felé.« Ez a magasba, a fény felé vezetés 1918 október 31-én történt. Most az utóbbi időkben beszélnek a szakszervezetekben arról, hogy a forradalom ugyanabban az állapotban készül ma, mint 1918-ban, és erre a forradalomra jobban fel kell készülni. Az egyik szakszervezetben ismertették a forradalom történetét és azt mondották, hogy 1918-ban a munkásság nem volt felkészülve a forradalomra és amikor már itt volt a forradalom, akkor sem akarta elhinni, amikor a hatalmat már a kezébe vehette. Most azoniban már sokkal jobban meg vannak szervezve és sokkal jobban fel vannak készülve, hogy forradalom esetén a hatalom ' a munkásság kezéből többé ki ne adassék. (Maróthy Károly: A munkásság az ő kezében van? A zsidók kezében van! — Zaj.) Azt hiszem, hogy előző felszólalásaimban, amelyekben a kommunisták magyarországi pártjával kapcsolatban konkrété ismertettem azt az aknamunkát, amelyet Magyarország és a tengely ellen a szociáldemokrata pártban és a szakszervezetekben folytatnak, világos a kép, hogy a szakszervezetek nem azt a feladatot töltik be, amelyet számukra az idézett belügyminiszteri rendelet engedélyez. Bizonyos az is másrészről, hogy a magyar államnak lenne feladata a munkaközvetítést kezébe venni, a dolgozók jóllétéről, selgéiyezéiséről, támogatásjárói jgondoskodni. Ha ezt az állam még sem tette, az airra vezethető vissza, hogy az 1867-es kiegyezés után a szabadkőművesek és Magyarország zsidai és az akkori páholyokiban megbújt díszgójok széjjel szakították ezt laz országot darabokra, felekezetek, ftíglalkozájBib'k' szerint, propagandát csináltak sajtóban és másutt olyan irányban, hogy az állam ne fQglalkozzék a munkásság kérdésével, a munkásság jóléti ügyeivel és ezt az egész problémát nemzetközi alapon, nagyon ügyesen átjátszották a magyarországi zsidóság és a szaibadkőművespáíhoiyokon keresztül ia zsid» vezetők kezébe. Természetes dolog, hogy amilyen a fej, olyan a szervezet,, amelyet kezűikben tartanak. Mit is várhatnánk mi a nemzetközi gondolat híveitől? Várhatunk-e tőlük igazi magyar nemzeti gondolatot, várhiaitunk-e tőlük igazi "magyar ffeütániadásért való harcot? Elismerem, hogy a szakszervezetekben nagyon sok becsületes magyar szívű ; 26A, ülése 1942 június 10-én, szerdán. és lelkű munkás dolgozik, elismerem azt is, hogy nagyon sokan csak azért vannak a szociáldemoikirata szakszervezetekben, vagy a taresztényszocialistáknál, vagy a Nemzeti Munkaközpontnál, mert munkaközvetítésről van szó. A szociáldemofcratíáknál mint : régebbi szervezeteknél még egy másik kényszerítő (körülmény is van. Temetkezési segélyek, betegség esetére való külön segélyekről van szó, amelyek biztosítására egyesek már 10— 20—25 éve fizetik a részleteket. A magyar államnak meg kell találnia az utat, hogy a magyar munkásságot, a dolgozókat, alkik ide ibe vannak kényszerítve, — mert íbele vannak kényszerítve — valahogyan kiszabadítsa. Ä napokban beszéltem egy asztalossegéddel, egy erdélyi menekült emberrel, aki elmesélte, hogy kijött Erdélyből és nem tudott asztalosmunkát kapni, pedig dolgozni akart, mindaddig, amíg egy kocsmában valaki meg nem fogta és azt mondotta: jöjjön velem, iratkozzék be a szakszervezetbe és akkor majd elhelyezzük. Es nagy csoda történt: az az ember, aki két hónapig munka nélkül volt, a szakszervezeten keresztül egyszerre megtalálta helyét az asztalosiparoshoz és megtalálta keresett munkáját. (Maróthy Károly: Mit szól ehhez a kormány?) De van ennek eg*y másik oldala is. A szakszervezetek és a párt emberei egyöntetűen bent ülnek az üzemekben és ők csak azokat az embereket, azokat a munkásokat pártfogoljiáfe és részesítik előnyökben, akik a szervezet tagjai. Ha valaki nem tagja a szakszervezetnek, kényszerítik arra. hogy lépjen be a szociáldemokrata szakszervezetbe, mert különben —• hogy jó magyarsággal éljek — »kivágatják«. T. Ház! Emberekben hibákat találni igen könnyű dolog. Emberek vagyunk és mint emberek hibázhatunk. Mi sem könnyebb: mint az, hogy egy művezető vagy egy mester egyszerűen a belépni nem akaró munkást, aki ragaszkodik a nemzeti gondolathoz, irtózik a vörös gondolattól, kényszeríteni arra, hogy lépjen be vagy ha nem lép be, talál benne egy kis hibát, mert elrontott valami munkát vagy egy perccel később jött, vagy egy perccel korábban ment el munkahelyéről és ezt a szerencsétlen munkásembert egyszerűen hivatják a bérelszámoláshoz, megkapja munkakönyvét és mehet. Miért? Mert a szakszervezetnek nem tagja. Ezek azok a súlyos szempontok, amelyek miatt ezt a kérdést a t. Ház elé hoztam, mert ma, amikor Magyarországon a bolseviki propaganda, a bolseviki aknamunka, egyetértve a szabadkőművesekkel, a zsidókkal, az angolbarátokkal, egy nagy célt tűzött ki maga elé: a szovjet vörös és angolszász győzelem elérését, meg kell gondolnunk: szabad-e még egy pillanatig is ezeket a szerencsétlen, félrevezetett magyar embereket ilyen pártnak és ilyen szakszervezeteknek kebelében meghagyni, (Üf}y van! JJgy van! a szélsőbaloldalon:) hogy az ország biztonságát tovább tudják veszélyeztetni. Kérdem ezért a miniszterelnök urat, hajlandó-e a szakszervezeteket azonnal feloszlatni és az egész munkaközvetítést, a munkásság jóléti intézményeit kezébe venni, a szociáldemokrata szakszervezetek vagyonát lefoglalni, biztonságba helyezni és a munkásság jóléti céljaira fordítani? (Élénk helyeslés és taps a szélső-