Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

500 Az országgyűlés képviselőházának elsősoriban nem az egyedülálló alkalmazottai • érinti, (hanem főleg azokat a sokgyermekes nagyesaládú alkalmazottakat, akiknek 10—2030%-kal növelt eredeti fizetésből kellene nagy családjukat fenntartaniok.'Eppen ezért az egész közvélemény, maga a Ház is örömmel üdvözölte az elmúlt év végén pénzügyi kormányunk rendeletét, amelyben az állami alkalmazottak fizetéséneik rendezésénél elsősorban a sokgyermekes nagy családokra volt figyelemmel, a sokgyermekes nagy családoknál a családi pótlékot a mai viszonyoknak megfelelően úgy ahogy kielégítően rendezte, amikor egy-egy így érmek után 40—öO-HJO^-70 pengő családi pótlékot is állapított meg. A pénzügyminiszter 'űmak ez a rendelete teljesen egyezik azzal a mai magyar közvéleménytben kialakult állásponttal, amely általábanvéve a magyar nagy családokat akarja támogatni. Látjuk ezt az Oncsa., a Családvédelmi alap különféle rendelkezéseiben is. Ez az intézkedés nemcsak arra hivatott, hogy a mindennapi megélhetés gondját vegye le az ilyen nagyesaládú családfő vállairól, de hivatott arra is, hogy a magyar fajt erősítse meg, hogy a család szaporodásának adja meg a lehetőségét. Ez azért is fontos, hogy a szaporodás bátofrítassék a középosztályiban, az állami tisztviselők körében is, — lévén ez a nemzetnek egyik nagyon értékes, talán azt mondhatnám, parasztságunk mellett legértékesebb rétege, — hogy ebben a köztisztviselői társadalomban se legyen egyke és egyse, hanem igenis ezeknek is adassék meg a lehetőség arra, hogy gyermekeik legyenek és azokat fel is nevelhessék. ' T. Ház! Ha már most a tényleges állami alkalmazottaknál ez a szempont volt az irányadó, akkor, midőn az ötgyermekes családoknál az egy-egy gyermek után járó családi pótlékot a múlt év végén kiadott rendelet fejenként és gyermekenkint 70 pengőben állapította meg, akkor nem értem t. Ház, hogy ugyanezen felfogás mellett — mert hiszen ez általános köizfelfogás — miért kellett a nyugdíjas állami alkalmazottaknak és a nyugdíjas özvegyeknek ebből a rendezésből kimaradniok, hiszen a nyugdíjas állami alkalmazottak és Özvegyek anyagi-szempontból még kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mint a tényleges alkalmazottak. Kik azok a nyugdíjas állami alkalmazottak vagy özvegyek, akik ennek a rendeleinek a hatálya alá tartoznak? Éppen azok, akiknek sok gyermekük van, akiknek 3—4—5 gyermekük van, mert rendszerint az ilyen állami alkalmazottaknál született meg a harmadik, negyedik és ötödik gyermek, rendszerint azután, amikor azt az életkort, amelyben már önálló pályán helyezkedihetnek el, el tudták érni. A kiskorúak neveltetése viszont súlyosan érinti az ilyen nyugdíjas állami alkalmazottakat, de még súlyosabban azt a szegény özvegyet, akinek férje idő előtt betegség folytán vagy egyéb okok miatt elhunyt. (Maróthy Károly: Nagyon igaz!) T. Ház! Ez a szempont azonban rendkívüli fontosságú a mai rendkívüli viszonyok között azért is, mivel háborúban vagyunk és maholnap az országnak minden embere — tisztviselő ós nem tisztviselő — abba a helyzetbe kerül, hogy a fronton kell neki teljesítenie kötelességét. A kötelességét teljesíti, erről természetesen nincs szó, de milyen érzéssel teljesíti, ha az a gondolata, hogy az otthonmaradtak, vagy esetleg az özvegye, aki utána otthon fog maradni neveletlen gyermekeivel, nem részesül holnaptól keizdve abban a családi oótlékban, amely264» ülése 1942 június 10-én, szerdán, ben pedig mint tényleges alkalmazott eddig részesült? (Maróthy Károly: Szinte érthetetlen! Felháborító! — Horváth Géza: Abszurdum!) T. Ház! Ha az ember végig gondolja ennek a rendelkezésnek logikus következményeit, akkor teljesen érthetetlennek tartja. Nekem az a gondolatom, hogy ezek azért maradtak ki a rendezésből, mert annakidején a pénzügyminiszter úr azt hitte, hogy a nyugdíjasoknál ellátatlan kiskorúak talán nincsenek. (Maróthy Károly: Dehogy nincsenek!) Vannak és az a szempont, hogy mennyire vannak, ezren vagy kétezren, nem lehet döntő. (Zaj és mozgás a szélsőbáloldalon. — Az elnök csenget.) T. Ház! Ennek a kérdésnek az elbírálásánál egyedül az lehet a döntő szempont, vájjon igazságos-e a helyzet úgy, ahogy van. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem igazságos!) Ha nem igazságos, akkor pénzügyi szempontra való tekintet nélkül meg kell oldani ezt a kérdést. Rengeteg levél érkezik Ihíozzám. Azt hiszem, képviselőtársaimhoz is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csak egyet vagyok bátor ezek közül felolvasni, egy özvegynek levelét, amelyben ezekre a szempontokra nagyon pregnánsan mutat rá, amikor azt írja (olvassa): ... hiszen már maga az a tény, hogy idő előtt elvesztettük kenyeret kereső férjünket, illetve az édesapát, eléggé fájdalmas, miért kell még ráadásul éreznünk a mostoha mellőzést? Hiszen mi is ugyanolyan magyar gyermekeket nevelünk, mint az a tényleges alkalmazott, akinek semmivel sem siílyosabb gond az a gyermeknevelés, mint annak a mostohaságra ítélt özvegynek. Sőt, még súlyosabb gond. Bűn az, hogyha a jó Isten idő előtt elvette a kenyeret kereső férjet, illetve édesapát, amiért az özvegynek, illetve az árvának bűnhődnie kelljen? A rádió és a hírlapok annakidején valóságos! dicshimnuszokat zengtek e szociális intézkedésről és mindenesetre mi is örömteli szívvel vártuk a megsegítést. És a vége keserű csalódási és fájdalmas könnyek, éppen azok az elesettek maradtak ki, akik a legjobban rá vannak utalva. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Félreállítottak bennünket, özvegyeket, mintha mi (nem is ennek a magyar hazának volnánk a gyermekei, mintha mi nem is ugyanannak a magyar hazának nevelnénk katonát, mi(nt a tényleges alkalmazottak.« (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hiába teszik a felterjesztéseket!) T. Ház! Erről a témáról nem szükséges többet beszélnem, mert hiszen mindaz, amit ebből a levélből! felolvastam, világosan kifejezi a való Jhielyzetet. Csak arra kérem^ a pénzügyi kormányt és a t. Házat is, métóztassanak ennek a kérdésnek megoldásában nem engem, hanem magát az esetet, a tényt támogatni, hogy mielőbb megoldassék a kérdés ési a családi pótlékot illetőleg a nyugdíjas állami alkalmazottak és özvegyeik is ugyanolyan elbánásban, ugyanolyan pótlékban részesüljenek, mint a ténylegesi alkalmazottak. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a pénzügyminiszter úrnak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Reméljük, lesz foganatja!) Méltóztassék csendben maradni, képviselő úr! Következik Maróthy Károly képviselő úr interpellációja a közellátásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Incze Antal jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. közellátási miniszter úrhoz.