Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

Az országgyűlés képviselőházának badkai (fővonal között út. a tanyavilág teljesen el van zárva a kultúrától, a közlekedés lehető­ségétől, mert összekötő műút egyáltalában nincs ezen a hatalmas vidéken. Ez természete­sen tiszta magyar vidék. Csodálatos, hogy a vármegye első közgyűlésén a felszabadulás után az egyik nemzetiségi ember követelt egyenjogúságot a nemzetisegek számára (Moz­gás.), holott ők voltak azok, akik 1914-ig is gazdasági előnyöket élveztek (TJgy van! Ügy van!), azután 23 éven keresztül a magyarságot teljesen háttérbe szorították, őket favorizálták, és akkor még cinikusan ők kérnek egyenjogú­ságot maguknak (Egy hang a szélsőbaloldalon: Miért nem kergették ki a közgyűlésből®), ho­lott nekünk kell most gazdasági ós kulturális egyenjogúságot követelni mind a vármegyé­ben, mind a parlamentben a felszabadult ma­gyarság számára. (Palló Imre: Elég baj az!) T. Ház! A helyzet az, hogy a zentai járás­nak és a vele szomszédos topolyai járásnak gazdasági kultúrája sokkal alacsonyabb, mint Bácsbodrogvármegye déli részéé. Mi sokkal jobban el vagyunk maradva. Bácskát a ma gyár Kánaánnak tartják, de a felső rész éppen a régi kisemmizés következtében távolról sem termi meg azt a mennyiséget, amelyet terem­hetne és nem adja meg az ottani magyar nép­nek és különösen a munkásosztálynak azt a kereseti lehetőségét, amelyet ennek a földnek feltétlenül meg kellene adnia. Nem gimnáziumot, nem klasszikus iskolát kérünk, hanem a magyarság felemelésére mezőgazdasági középiskolát kérünk Zentán és a mezőgazdasági kultúrával kapcsolatos tej­szakiskolát Magyarkanizsán. Két olyan ma­gyar hely ez, amely a magyar öntudat és ma­gyar szorgalom tekintetében sem Debrecen, sem más magyar várossal szemben nem ma­rad háttérben. Ezt kérjük tehát, hogy a ma­gyarság megerősödjön odalenn gazdaságilag, hogy ezzel megerősödvén öntudatában is, még jolbban tudja terjeszteni a magyar gondolatot, különösen a felső Bácska felé. A szerbek politikája egészen más volt, mint laz, amelyet a régi magyar kormányzatok folytattak. Például l&29-ben a szerb kormány­zat Zentán a szerb felső gimnáziumi osztályok­kal együtt a magyar osztályokat is lefokozta. Az indok az volt, hogy nem akarnak iskolát fenntartani a imagyar fiúk számára, mert azok a szerb nyelv mellett megtanulják a magyar nyelvet is, szorgalmasabbak, tehát verseny­képesebbek és így azon a vidéken ők lesznek majd a szóvivők. A szerlb kultúrpolitika tehát inkább negativumokba ment bele. saját kárára, semhogy a magyarságnak megadja azt az előnyt, hogy fiait taníttathassa. Ha ők így cselekedtek, akkor ezt nekünk is tekintetbe kell vennünk^ s akkor nem tudom, helyes-e az. hogy a kormány Újvidéken már tavaly kéret­lenül felállított egy mezőgazdasági közép­iskolát, olyan helyen, ahol tíz középiskola van, ahol van három gimnázium, polgári, kereske­delmi, ipariskola; kereskedekni főiskolát is kapott, el van látva mindenféle iskolával, igazi iskolaváros, nem is gazda-város. Kéretlenül oda tett a kormány egy mezőigazdasági közép­iskolát Újvidékre és ugyancsak kiutaltak már Zambar részére, amely szintén nemzetiségi város, egy mezőgazdasági középiskolát. Ha a kormány ezt a programmot végre­hajtja, akkor feltétlenül a nemzetiségeknek ad előnyt» mert a zentai és topolyai járásból a 26 h. ülése 1942 június 10-én, szerdán, 497 magyar fiúk nem mennek Újvidékre, így a magyar mezőigazdasági középiskolában néme­tek, szerbek, ruszinok és szlovákok fognak tanulni, tehát helyükbe visszük az iskolát és a nemzetiségek intelligenciáját tesszük küzdő­képesebbé, a zentai és topolyai járás magyar parasztsága pedig továbbra is megmarad régi állapotában és 50 év előtti gazdasági kultúrá­jában. Ezeket a tényeket el kellett mondanom, hogy alátámasszam ezt a kérését ennek a tisza­menti magyarságnak, amely Bácskában a ma­gyar gondolatot hordozta, úgyhogy a magyar­ságot teljes egészében megtalálta a magyar honvédség- múlt év húsvétján. T. Ház! A zsidó ingatlanokkal kapcsolatos felszólalások alkalmával nagyon helyesen azt mondották, hogy képzett gazdászoknak kell kö­zépbirtokát kiosztani, hogy ők példát mutas­sanak a szomszédos kisgazdáknak és kisbirto­kosoknak. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy akár a szerb lagrárföldekbŐl ,akár a zsidóbk­tokokból olyan középbirtokokat alakítsunk, amelyek példaadóan fogják vezetni az ottani mezőgazdasági kultúrát. Hála Istennek, azon a vidékeken 30—40—50—80—100 holdas paraszt­gazdaságok vannak, amelyeket szorgalommal és iparkodással művelnek. Itt csak az hiány­zik, hogy annak a parasztgazdának fia ne gimnáziumba menjen, hanem mezőgazdasági középiskolába, ahol műveltséget is szerez, de amellett megmarad benne a föld szeretete, hogy hasznosabban és korszerűen tudjon gaz­dálkodni és egvúttal a szomszédos kisgazdák­nak példát tudjon mutatni. Ezért kell nekünk a mezőgazdasági középiskola, mert kultúrát is jelent *és mezőgazdasági előrehaladást is jelent. Még egy okból volna fontos mezőgazdasági középiskola felállítása ezen a tiszta magyar vidéken. lemét kisebbségi tapasztalat alapján mondhatom, hogy az ottani gazdaegyesületek, gazdakörök minden voltak a szerb megszállás alatt, csak nem gazdasági érdekképviseletek, mert egyáltalán nem volt szakemberük a^ 150 —200.000 főnyi magyar között, aki a gazdákat vezesse. A gazdakörök, a gazdasági egyesületek inkább a magyar öntudatnak, a magyar gon­dolatnak voltak ápolói, mintsem a gazdasági előrehaladás szóvivői. Miért? Azért, mert ta­nárok, papok, ügyvédek voltak kénytelenek a gazdákat vezetni, tehát inkább csak a kitar­tásra buzdították őket, mintsem hogy gazda­sági érdekképviseleteiket vezetni és érdekeiket megóvni tudták volna. Nagyon szép munkát végeztek, ma azonban a gazdasági kultúra fej­lődésének idejét éljük és szükséges, hogy a gazdákat tovább ne lateinerek vezessék, hanem képzett gazdák, akik a, saját fajtájukon, a gaz­da zsebén és tudásán keresztül intézzék a gaz­dasorsot és ezáltal maguknak, a gazdatársada­lomnak, de az egész magyarságnak is hasznára váljanak. Félek tőle, hogy ez a tiszteletteljes kérés, amelyet a kormányhoz Zenta városának és Magyarkanizsa városának vezetősége felter­jesztett és amelyet pártol az egész politikai szervezet, pártol az egész környék gazdatársa­dalma, esetleg pénzügyi vagy egyéb más okok miatt elhalasztódik, va^y egyáltalán elmarad ennek teljesítése. (PaUó Imre: Nem szabadj — Egy hang a szélsőbaloldalon: Egészen bizo­nyos!) Én azonban nem mint egyszerű képvi­selő beszélek, hanem beszélek körülbelül ne­gyedmillió magyar ember nevében. (Egy hang i

Next

/
Thumbnails
Contents